Kocsmai capriccio

Egy közeli szórakozóhelyen történt az eset. Leült mellém egy lány, akit már ismertem egy ideje. Korábban beszélgettünk is, de nem mondanám, hogy nagy barátság volt köztünk, pedig igazán aranyos, bájos, törékeny kis teremtés volt.
-Hogy vagy?- kérdezte és könyékkel oldalba bökött. De úgy elég keményen. Majd megismételte a bökést.
-Mit bökdösöl?- morogtam, mert nem szeretem ha sörözés közben bökdösnek.
-Csak úgy. Ehhez van kedvem.- válaszolt hetykén és mielőtt távozott, még rácsapott a baseball- sapkám simlijére, hogy az lecsúszott a szememre.
-Hejj hogy az a......!!! - szitkozódtam, de addigra már a pultnál illegette magát.
De ezzel még nem volt vége. Néhány perc múlva, (már épp kezdtem volna napirendre térni a dolog fölött) ismét előkerült valahonnan és (szerinte) viccesen, a fülembe fúrta a mutatóujját.
-Menj már...hülye vagy?!?!?
-Az a hülye, aki mondja.
-Mit szórakozol, hülye picsa? - és ezzel otthagytam, mert már nagyon kezdett idegesíteni. Észrevettem egy régi cimborámat és inkább odamentem hozzá beszélgetni, mielőtt elborul az agyam.
Alig egy perc múlva éreztem, hogy valaki hátulról megcibálja a nadrágomon a derékszíj bújtatóját. Habzó szájjal fordultam meg és vajon ki állt mögöttem szemtelenül vigyorogva?
Igen.... Az.
-Mondd, mi a fenét akarsz tőlem? Normális lányok nem így szokták felhívni magukra a figyelmet, hanem....mittudomén...., például szempilla rebegtetés, meg seggriszálás, meg ilyesmi.
-De én nem vagyok normális. -mondta kajánul férebillentett fejjel.
-Azt látom.
-Te az vagy? -kérdezte és ujjával megbökött, a változatosság kedvéért, most a mellkasomon. -Nos? - és újra bökni akart, de elkaptam a kézfejét és dühösen megszorítottam. Hopp, ez lehet hogy egy kicsit erős volt, mert éreztem, ahogy "igazodnak" a csontok a kezében. Felszisszent, de észrevettem valami mást is a tekintetében. Ráadásul egyáltalán nem igyekezett kiszabadulni a szorításomból. Sőt. A másik kezével is megpróbált piszkálni.
Na erre betelt a pohár. Villámgyorsan körülnéztem: senki nem figyel minket. A haverom közben elment piát venni. Közvetlen a kijárat mellett álltunk. Minden feltétel adott volt a "lányszöktetéshez"
-Na gyere csak kisanyám! - morogtam szigorúan és csuklójánál fogva kihúztam a kerthelyiségbe. Nem volt túl jó idő, így senki sem ült most a sörpadokon. Határozottan elindultam a terület hátsó része felé, magam után vonszolva a kiscsajt.
-Hééé....hová viszel? - vont kérdőre látszólag méltatlankodva, de nem fejtett ki túl nagy ellenállást.
Nem feleltem, csak cibáltam tovább hátra a raktárépület mellett, ahol egy hatalmas tuja majdnem a falig terpeszkedett. Átvonszoltam a bozóton és már ott is voltunk a hátsó kerítés tövében, rejtve a kíváncsi tekintetektől.
A csuklójánál fogva magam elé penderítettem, szemtől szembe álltunk egymással.
-Miért hoztál ide? -kérdezte megjátszott naivitással.
-Hogy megneveljelek, ha már a szüleid képtelenek voltak rá gyerekkorodban. - mondtam és egy határozott csuklófeszítéssel térdre kényszerítettem.
-Aúúú...ez rosszul esett. -nyafogta, de a tekintete másról árulkodott.
-Igen? És ez hogy esik? -kérdeztem és tenyérrel meglegyintettem az arcát.
-Naaa...hagyj bé...- de a szavába vágtam egy újabb pofonnal, mire ő a szabad kezét felemelve, védekezni próbált. Ezt nem tűrhettem, tehát egy kézzel összefogtam a két csuklóját és kapott még egy pofont. Megpróbálta a hóna alá dugni a fejét mint a kacsa, de az állánál fogva kiemeltem és kényszerítettem, hogy rám nézzen.
-Úgy látom, nagyon rád férne némi idomítás, te kis fruska. - montam neki, de már egyáltalán nem haragudtam rá, az egész átcsapott egyfajta játékba.
Ahogy térdelt előttem, háttal a falnak szorítottam, kezeit a feje fölött az épületnek szegeztem. A másik kezemmel lehúztam a sliccemet és benyúltam a nyíláson.
-Most meg mit csinálsz? - kérdezte és mintha izgatottságot véltem volna kicsendülni a hangjából.
-Meglevegőztetem a közös barátunkat. -válaszoltam nevetve.
-És neve is van a barátunknak?
-Van. Ottó. - improvizáltam, mert soha nem jutott volna eszembe elnevezni Őt. Csak egy hülye szőke picsának támadhatnak ilyen perverz ötletei. De ha ő ragaszkodik hozzá, akkor adjunk neki nevet.
A lány tágra nyílt szemmel meredt az ágyékomra, ajkait önkétlenül szétnyitotta kissé, én pedig félmerev "barátunkkal" rácsaptam a szájára.
-Mit képzelsz, az első randin nem szop...-de nem fejezhette be a mondatot, mert Ottó újra lecsapott. Kegyetlenül és villámgyorsan, mint a királykobra.
-Nem....vagyok...kurva - makogta szaggatottan, mert "közös barátunk" minden szót egy-egy szájon vágással torolt meg.
De addigra már Ottó, teljes életnagyságában pompázott és minden igyekezetem ellenére sem sikerült visszatartanom attól, hogy a torkára ne forrassza a szót ennek a cserfes kislánynak.
Ő először tessék-lássék ellenkezett, próbálta hátrahúzni a fejét, de ott volt a fal. Ezek után belátta, hogy veszített és végre rendeltetés szerűen kezdte el használni a száját.
Bevallom jól esett egy kis csend. Egy ideig csak cuppogás és szörcsögés hallatszott.
Zene füleimnek.
Sokkal inkább mint a női csacsogás.
Tövig betoltam Ottót és ott "felejtettem" egy időre. Végeztem néhány csípőkörzést ez alatt, amit áldozatom kényszerűen lekövetett a fejével. Majd kihúztam és hagytam levegőzni kicsit.
A leányzó köhécselt és kapkodta a levegőt, de amikor újra közelítettem hozzá, engedelmesen nyílt szét a szája.
-Ez az, kis ribanc. Végre veszem valami hasznodat is. - motyogtam kéjesen, miközben módszeresen a magamévá tettem a torkát.
Ám ekkor éreztem, hogy rohamosan közeleledem a csúcshoz. "Na ilyen könnyen nem úszod meg ribi" - gondoltam magamban és hirtelen talpra rántottam a lányt.
Határozott mozdulatokkal letoltam a farmerjét és a bugyiját a bokájára, majd csuklóit ezúttal a háta mögött fogtam össze. Féltérdre ereszkedtem és a combomra hasaltattam a csajszit.
-Most meg mit művelsz?
-Túl fehér a segged. - ez igaz is volt; úgy világított a félhomályban mint a telihold. - Adok neki egy kis színt.
S mielőtt bármit is szólhatott volna, hevesen és erőteljesen elfenekeltem. Apró sikkantásait jótékonyan elnyomta a kocsmából kiszűrődő tuc-tuc "zene".
Mikor erre ráuntam, újra felállítottam és derékban előre hajoltattam. Kezeit továbbra is fogva tartottam a háta mögött.
-Na most jött el mindenki kedvenc Ottójának a perce - mondtam vigyorogva és hátulról behatoltam. Nem a popsiba, hanem eggyel lejjebb.
-Egy teljes perc? - kérdezte rendkívül pofátlan módon vigyorogva, fejét hátracsavarva, hogy rám nézhessen. - Hűha, Ottó aztán igazán nagy kaliber. Vagy nevezzük inkább percembernek? - és röhögött. Még ilyenkor is szemtelenkedik, megáll az eszem.
-Fogd be a szád te céda! - lihegtem és rácsaptam a fenekére, majd durván elkezdtem pumpálni.
Ezután megtört a büszkesége és nem igazán jött ki hang a torkán, hiába tátotta szét a száját, csak hangtalan vészkiáltások sora hagyta el azt.
-Bassz szét te állat!!
-Hogy beszélsz, te kurva? Szétverem a redves pofádat! - háborodtam fel jogosan, mert nem tolerálom a disztingválatlan kommunikációt.
-Ó bocsáss meg uram....büntess meg.
Na ez a mondat már jobban tetszett és egy önmagát lovagiasnak tartó úriember nem tagadhatja meg egy hölgy kérését.
Büntettem tehát. Aktus közben teniszeztem kicsit a popsijával; tenyeres és fonák ütések alkalmazásával, csak mert a sport egészséges.
Szinte egyszerre élveztünk el.
Ő pihegett és rogyadozott. Én megtartottam, hogy ne essen össze. Mikor stabilan állt a lábán, lehajoltam mögötte és felhúztam a bugyiját, meg a nadrágját és össze is gomboltam neki.
Még mindíg mögötte állva, előrenyúltam és megfogtam a mellét. Másik kezemmel pedig a lába közét markoltam el.
A feje hátra hanyatlott a vállamra, ajkai szétnyíltak és a szemembe nézett. Megcsókoltam mélyen, hosszasan.
-Na menjünk, szomjas vagyok! - közöltem, miután szétcuppantunk.
-Én is. - mondta ő vidáman.
-Te fizetsz! - szembesítettem a ténnyel.
-Na jó - sóhajtott lemondóan és kézenfogva indultunk vissza a söntés irányába.

The End