Public femdom III.

Nagyot nyeltem. Vajon mit találtak még ki? Úrnőm látva ellenkezésemet, erősen megcsípte a farkamat a rám szíjazott sokkolóval. Csak finoman, távirányítóval, ami a telefonja mellett hevert. Ez egyből emlékeztetett arra, hogy ebben a szerepben nem én döntök. Úrnőm visszakísért az autóhoz, ahol hasonló módon a csomagtartóba zárt be, ezúttal bilincs nélkül. Hallottam, ahogy három ajtó nyílik és csukódik, ezek szerint Móni és Anna Úrnő is velünk tart.
Egy sötét kis utcában láttam újra fényeket. Egy BDSM klubba érkeztünk. Elég kicsi volt, fel sem tűnt volna senkinek. Mindössze egy kávézó volt, aminek a logójában egy ostoros hölgy szerepelt. Természetesen ajtót nyitottam Úrnőimnek és előre engedtem mindenkit.
- Ó ezt imádni fogod. - mondta Úrnőm, miközben belépett előttem a helyre.
Tükrös ajtón keresztül semmit nem láttam, így azt sem, bent mi vár rám.
Ahogy beléptünk egy hölgy lépett oda a társaságunkhoz.
- Hölgyeim... - mondta miközben mosolyogva nézett rám
- ...Mint tudják nekünk egy szigorú szabályunk van. Szolgák nálunk csakis meztelenül tartózkodhatnak, mely alól egyedül a kötözési eszközök és a kiszolgáló személyzet ruhái jelentenek kivételt. Így kérem vetkőztessék le a szolgájukat.
A vigyázó hölgy pillantások között vettem le a fekete felsőmet és a latex leggingsemet. Úrnőm egy szál erényövben vezetett be a helyre, ami maga lenyűgöző volt. Több meztelen pasi is lábakat imádott, volt, aki ketrecben volt, mások kötényben szolgáltak fel.
Több mellettünk elsétáló hölgy is megmarkolta a fenekem, vagy megpöccintette az erényövemet. Zavarban voltam, már csak sodródtam az eseményekkel. Míg ők élvezték zavaromat, Úrnőm szótlan maradt. Mások is szabadon használtak. Ez is a klub szabálya volt, mint megtudtam.
- Bianka, ő az új szolgám. Neveletlen, így bizonyára élvezni fogod. Kötözd ki nyugodtan, amíg eléggé meg nem lesz fegyelmezve. - mondta Úrnőm egy bőrbe öltözött, izmosabb hölgynek.
Ekkor Bianka Úrnő láncokat ragadott meg és karabinerekkel a csuklómra kapcsolta őket. Majd a lánc végét a mennyezetről lógó kampókhoz kapcsolta. Amikor feljebb húzott és már csak bokán áltam, akkor pedig hátrahúzta a fejem a hajamnál fogva és egy szájpecket nyomott a számba.
Láttam, ahogy a közönség elhallgat, majd kezdenek körbe állni minket. Majd láttam, hogy Bianka Úrnő egy ostorral áll mellettem. Becsuktam a szemem és elképzelni sem tudtam mi várhat majd rám.
Villámütésként ért az első ütés. Meg is ugrottam az első ütéstől és önkéntelenül is felordítottam a szájpecek alatt. Az hölgyek kicsit beszélgettek, de egyre inkább minket figyeltek. Hamarosan az újabb ütések után elveszettem az önkontrollomat és elkezdtem sírni. Ekkor még inkább megcsapott, hogy a farkam is megrándult. Úrnőm bekapcsolta az elektromos eszközt, ami rám volt szíjazva.
- Micsoda kis csicska vagy. Csak lógsz itt és sírsz. Micsoda férfi vagy. - mondta Bianka Úrnő.
Hallottam, ahogy a közönség kinevet és páran gúnyolnak is.
- Micsoda szerencsétlen. - mondták mások.
Ez után is csak záporoztak az ütések. Már csak sírtam a szájpecek alatt. Élveztem, de nagyon fájt.
Egy idő után abbamaradtak az ütések és leengedtek. A földre helyeztek le, össze is estem.
- Nos, Kriszta Úrnő, vihetjük? - kérdezte Anna és Móni Úrnő, akik oldalról figyelték az eseményt.
- Vigyétek és csináljatok vele, amit csak akartok. - mondta nekik Úrnőm.
folyt.köv.