Vivien Úrnő

Vivien Úrnő



Hogy is fogjak bele, mi is történt velem tegnap este? Talán az elején. Találkoztam Önnel csodálatos Úrnőm. Szép teliholdas este volt, mikor csillogó fekete ruhájában megláttam a parkban ahogy felé sétált a halovány holdfényben. Hosszú haját kissé borzolta a szellő, hideg volt Ön mégis kigombolt kabátjában hagyta, hogy a járókelők láthassák éteri szépségű alakját, amit csak még jobban kihangsúlyozott, a hosszú fekete csizma, fölötte a harisnya, ami eltűnt egy fekete szoknya alatt, felől pedig egy szintén fekete fölső fölött csak úgy ragyogott szép bőrén a fekete kereszt. Arcának szépségét kiemelte a vérvörös ajka, és a vesékbe látó rezzenéstelen szeme. Mit is mondjak? Első pillantásra leigázott. Nem tudtam mozdulni, mikor hozzám ért hűvös bőrkesztyűjével végig simított az arcomon és mohón számra tapasztotta ajkait. Ilyen csókban még soha sem volt részem. Ezerszer meghaltam és feltámadtam közben. Mondania sem kellett és máris követtem Önt. Éreztem a végzetem ahogy lassan sétált. Mint egy kecses feketepárduc mikor éppen áldozatát cserkészi be. Csak engem már csapdába csalt. Vakon követtem Önt hajlékába, ahol ezernyi gyertya fénye fogadott. Pezsgőt töltött egy pohárba és felém nyújtotta:

-Igyál!

-És Ön?- kérdeztem

- Én más italra vágyom. Válaszolta Ön hűvösen.

Megittam a pezsgőt, de közben nem tudtam betelni a szépségével. Mintha egy ördögbőrbe bújt angyalt láttam volna magam előtt. Miután elfogyott a pezsgőm, átkarolt és egy szék elé vezetett. Fekete selyemkendővel bekötötte a szemem és így szólt hozzám:

- Hűségesen szolgálod Úrnődet?

- Igen Úrnőm!

- Akkor vetkőzz le!

Én természetesen megszabadultam a ruháimtól ott álltam teljesen kiszolgáltatottam Önnek. Nem tudom hány percig állhattam bekötött szemmel, míg ön végigmustrálta a testem. aztán egyszer csak lenyomott a székbe Ölembe ült. felgyülemlett bennem minden vágyam Ön után és nem tudtam parancsolni magamnak, Át akartam ölelni Önt, de ekkor pofon csapott!

- Nem mozogsz, kezeket hátra!

Valami puha kötéllel szorosan a szék támlájához kötözte kezemet, majd a lábaimat enyhén szétfeszítve a szék lábaihoz. Nem tudtam többé palástolni a vágyamat Ön iránt. Elégedetten szemlélte vágyakozással teli kínlódásomat. Majd az ölembe ült. Ilyen csodás forró áám mégis hűvös egyesülésben sohasem volt részem. Vadul csókolta ajkaimat miközben szeretkeztünk, aztán hirtelen mikor már nem bírtam tartóztatni magamat a nyakamba mélyesztette csodás fogait és véremet vette. Hatalmas kéj érzése öntötte el testemet. Ilyen azelőtt még soha nem történt velem. El vesztettem az eszméletemet.

Másnap reggel az ágyamban ébredtem fel. Azt hittem álom volt csupán, de teljesen kimerült voltam, ennek ellenére este ismét elmentem a parkba és mikor megláttam ismét Önt, hirtelen minden eszembe jutott. Tudtam, hogy örök szolgaságra kárhoztattam lelkemet Ön mellett. De minden perce fel fog érni egy évezrednyi mennyel!