Public femdom I.

Vasárnap este egy új üzenetem érkezett Úrnőmtől.
Egyszerű kis üzenet volt. Nyaktól lefelé szőrtelenítsem magam, valamint rendeljem be a nyakörvet, boka és csuklópántokat, amikről korábban beszéltünk.
Hétfőn hamarabb értem haza munkából, így volt időm elkezdeni az előkészületeket. Meztelenre vetkőztem, szőrtelenítettem, felcsatoltam és magamra zártam a fém nyakörvemet, a béklyóimat és elkezdtem várakozni az ajtó előtt térdelve.
Ahogy időre elkészültem, hirtelen eszembe jutott, hogy elfeledkeztem az erényövemről. De hiszen mindig abban kell lennem, amikor együtt vagyunk. Gyorsan felcsatoltam és visszasiettem helyemre.

Hallottam, ahogy nyílik a lift ajtó és Úrnőm magassarkúinak kopogása tölti be a folyosót. Pár pillanat múlva már az ajtó nyílt. Tudtam, hogy vége a várakozásomnak.
Ahogy ott térdeltem, kicsit felnézve láttam formás lábait, feszes csizmáját. Tudtam, hogy Úrnőm érkezett meg.
- Jó fiú. Szépen vártál. - mondta miközben odasétált hozzám, és kicsit összetúrta a hajamat.
Ahogy előttem állt, hirtelen megtöltötte orromat Úrnőm finom parfümje.
- Rendes kis kurva vagy?
- Térdelő pozícióba. Felnézhetsz.
Ahogy térdeltem és felnéztem, láttam, hogy még az irodai ruhájában vagy. Feszes bőrcsizma, miniszoknya, fehér blúz, ami eléggé láttatni engedi gömbölyded idomait.
Akkor láttam meg, hogy a kezében valami kis elektromos eszköz figyel.
- Rakd ezt az eszközt fel az erényövedre.
Az eszköz az erényövem gyűrűjére csatoltam, a két kis diódát pedig az erényöv azonos színű kis előkészítéseibe. Ahogy a fém eszköz hozzásimult a bőrömhöz, elég hideg volt.
Aztán abban a pillanatban összerogytam a földön a fájdalomtól. Hirtelen csak Úrnőm nevetését hallottam.
- Hahaha. Kelj fel, te szerencsétlen.
Próbáltam visszamászni az eredeti pozíciómba.
- Még mindig neveletlen vagy. Így kitaláltam, hogy mivel folytatódik a nevelésed. - mondta, miközben egy pórázt csatolt rám és a kanapé felé kezdett húzni. Hirtelen leült és a nála lévő táskából ruhákat vett elő.
- Vedd fel ezeket. - dobott oda egy fényes latex nadrágot és egy fekete női felsőt.
- Sétálni megyünk. - húzott közelebb a pórázamnál, miközben közelebb is hajolt.
Hirtelen teljesen le voltam sokkolva. Persze, otthon, négy fal között vágytam ilyenre, de nem mondtam soha senkinek. De hogy hirtelen kirángassanak az utcára, női ruhában, pórázon vezetve?
Önkéntelenül is visszafelé húzódtam, ódzkodtam belül. Ez nagy hiba volt.
Ismét sikítva a földre kerültem, miközben a farkam egyre jobban fájt az áramütéstől.
- Meg se próbálj ellenkezni, különben így fogsz nyüszíteni órákon át. Érthető voltam?
- Öltözz, vedd fel ezt a kabátot, itt egy pár magassarkú a méretedben. Fél perced van.
Ahogy elkészültem, Úrnőm már nyitotta is az ajtót és lendületesen kilépett. Én zártam az ajtót és zavaromban nem is tudtam merre nézni. Úrnőm már a liftet is hívta. Ahogy beléptem én is, hirtelen kettesben maradtunk.
- A földet nézed, érthető? - mondta, miközben lecsatolta a pórázt rólam.
- A másik eszközzel, úgyis jobban tudlak vezetni.
Szigorúan lefelé kezdtem el nézni. Talán ha nem látok senkit, engem sem látnak.
A lift leért a földszintre. Kiléptünk a házból és sétálni kezdtünk. Két fiatal lány ment el mellettünk, akik meg is lepődtek, hogy egy nő sétál egy férfivel az éjszakában, miközben az nőnek van öltözve.
Úrnőm autójához mentünk, én szigorúan mögötte lépdelve. Úrnőm először a csomagtartót nyitotta ki.
- Mássz be, arccal előre, kezek hátra.
Ahogy bemásztam, Úrnőm egy gyors, határozott mozdulattal megbilincselt és rám zárta a csomagtartó ajtaját. Teljes sötétség borult rám.
folyt.köv.