Folytatás a műhelyben

Lehet , hogy elbóbiskolt egy kicsit, de hideg és a félelem, valamint a fájdalom felébresztette, hangosan kocogtak a fogai a hidegtől, fázott a segge égett ,a karját nem tudta megmozdítani a satuban, kicsit a lába is zsibbadt, ami az asztalhoz volt kötözve.
nem tudta meddig hagyta magára a mester, de félt hogy itt hagyja ebben a sötét lyukban, ugyanis ablak nem volt, csak egy szálon csüngő villanyizzó világított, de most sötét volt.
Elsírta magát megint Mester kérem , ne hagyjon itt , soha többé nem kések el sírta. De semmi rekció.
Ekkor megpróbált megmozdulni, de a csuklójába éles fájdalom hasított, a lábába is belemart a kötél. Kérem engedjen el, kérem, kérem, kiáltotta, de aztán eszébe jutott, hogy nemigen hallja őt senki.
Ám ekkor felgyulladt a villany, hírtelen éles fény öntötte el a műhelyt, becsukta a szemét, és újra könyörögni kezdett, kérem ne tessék bántani, kérem, szeretnék elmenni, nem fogok..
Ám ekkor újra ütések érték a fenekét, a mester erős tenyere le-lecsapott az amúgy is sajgó seggére. Ne rinyálj itt nekem te kis pöcs, jutott volna eszedbe, amikor vidáman megérkeztél tegnap előtt és közölted ma csak 5 percet késtél. Hát most megtanulod, mit lehet és mit nem mondta a mester és tovább verte a seggét.
Elfárad a kezem a fenyítésedbe, és egy lécdarabot vett elő, na majd ezzel folytatom tovább. Mi van csak nem fázik az uraság, hát itt meg mi a helyzet kapott oda a golyóihoz és az összetöppedt farkához, berezeltél mi, annyira összementél a hidegtől, hogy már alig látszik, hogy férfi vagy, morzsolgatta a farkát és a golyóit szorongatta,, felszisszent az, egy erősebb szorításra.
Folytatjuk a büntetésed: a lécdarab lesújtott a seggére, hátára, a combjaira, ne kérem ne üssön, kérem… de ekkor a saját vizes gatyáját dugta a mester a szájába, alig kapott levegőt, kiáltozni nem tudott, vergődni próbált elhúzni a seggét az ütések elől, amelyek csíptek, mintha erőspaprikával dörzsölték volna a fenekét.
Aztán elmaradtak az ütések, és a gatyáját is kirántotta a mester a szájából.
Most meghálálhatod, hogy a mai szép délutánt itt kellett töltenem veled, te kis féreg. És kigombolta dudorodó nadrágját, elővette a farkát, mely szőrtelen volt kicsit felfelé ívelő. Szoptál már te kis fasz? Nem mert válaszolni, hisz csak zihált még. nem hörögte rekedten, na akkor most fogsz és betolta a farkát a szájába.
Finom bőrt érzett, majd egy kis izzadságszagot, mely keveredett egy férfias illattal, lassan körbenyalogatta a nyelvével a férfi farkát és szopta, amikor azonban a torkára is le akarta tolni öklendezni kezdett. na jó ezt hagyjuk, majd máskor mondta a férfi, az a szerencséd, hogy hétre már máshol kell lennem, mondta, szopjad csak szépen.
Érezte, hogy egyre keményebb a szerszám ami ki-bejár az ajkai között. Már nem fázott annyira, a kezét pedig meg tudta mozdítani, mert a mester kiengedte a satuból.
Úgy szépen nyalogasd körbe a makkom, jól van, látom kezdesz belejönni, mondta a mester.
Amikor már érezte, hogy a férfi apró rángásokkal közelít az élvezéshez intenzívebben nyalta a makk alsó részét a fityma féknél. A férfi fel-felnyögött, majd kihúzta a nyáltól nedvesen csillogó farkát.
A szabadon maradt lábához lépett és felhajtotta a térdénél és a térdhajlatot dörzsölte merev farkával. Nem sokáig tartott felültette és a lábait a vállára vette.
Most jön a délután csúcspontja, mondta, beleköpött a seggébe és ujjaival kibe-járt a lyukában, mikor elég tágnak érzete bedugta a farkát és nagy lökésekkel baszni kezdte.
A férfi forró lüktető farka ki-bejárt a seggében, amelyet zúzódások borítottak, és fájta a lyuka is most már. A mozdulatok egyre hevesebbek lettek végül a lyukát elöntötte mesterének forró hullámokban előtörő gecije.
Most már hazamehetsz, találsz valami ruhát a szekrényedben vagy adjak valamit?-kérdezte a metser.
Felállta és végignézett magán, a teste reszketett a hidegtől, a férfiassága összetöppedt, mindene sajgott a seggéből pedig megindulta a már kihűl férfimag és lassan csordogált.
Fordulj csak meg, mondta a mester és elővette a telefonját néhány képet készítek rólad, és hogy ne felejtsd el, mi történek ha újra elkésel, egyet el kell vinned és ki kell nyomtatnod és az öltözőszekrényedbe ragasztanod.
Megértetted?
Igen, mester.
Elmehetek?
Elmehetsz, de előtte szedd össze a ruháidat és töröld fel a vizet rakj rendet aztán hazamehetsz. Egy negyedóra múlva visszajövök és megnézem mire jutottál.
(folyt. köv.