Niki és Encsi újabb megpróbáltatásai a Sasfészekben (3)

- Te már elmúltál 18, mint ma Encsi, vagy? – kérdeztem tőle.
- Mi közöd hozzá! – jött a flegma válasz.
- Kisöcsi, vigyázz, mert mást is tudok, de akkor lepedőben visznek el innen! – tettem hozzá s Encsihez fordultam: - Hogy kerül ez ide? Ti hoztátok magatokkal?
- Ő az unokatesóm, Kelen, de csak Keli-nek becézzük! Földi Kelen a becsületes neve, de mindenki a faluban Kelenföldinek hívja viccből! Pipa is érte! Mikor elmeséltük Neki a múlt heti történéseket, velünk akart jönni mindenáron, hogy Ő ilyen király dolgot nem hagy ki. Nem tudtuk levakarni magunkról! Pedig figyelmeztettük, hogy Ti kemény csávók vagytok, hamar eljár a kezetek! Engedd már el, mert tényleg kitöröd a kezét! Látod pólyás még, pedig már tizenkilenc is elmúlt pár nappal. Nem tud meghízni, mindig ilyen sovány és jól meg is nőtt!
- Na, szia, Kelen! Vagy szólíthatlak Kelinek? – kérdeztem meg tőle.
- Igen, persze. - jött zavarba Keli. Hozzá is tette: - Maradhatok?
- Tőlem, engem nem zavarsz! – nyögtem ki, de alig tudtam ránézni. – Legközelebb, ha alám kerülsz, nem úszod meg ennyivel! – figyelmeztettem gyorsan és határozottan, palástolva zavaromat, majd jattoltam Encsivel és Nikivel is.
- Barátodx nem jött? – kérdezték a fiúk kicsit csalódottan.
- De, jön, csak dolga van még, kicsit késik. Tudjátok a király – Keli így nevezte Encsi szerint – mindig alkalmas időpontot választ s slepp is kíséri! Ha nem lesz más, akkor mi! – tettem hozzá. - Cuccotok, merre van?
- Hozzuk és mehetünk is. - jelentette ki Niki s elment Encsivel a cuccokért, míg Keli maradt mellettem. Láttam, zavarban van és oldalról, szeme sarkából nézeget engem. Felmér. Kis idő múlva meg is szólalt:
- Mit értettél azon, hogy ha legközelebb alád kerülök, akkor nem úszom meg ennyivel? Miért, mit kaphatok még egy kartörésen kívül? – érdeklődött Keli.
- Attól függ, mire szolgáltál rá! Ha büntetésre, akkor szép pirosra kalapálom a seggedet a két kezemmel. Ha jutalomra, akkor már több mindenből válogathatsz, ha válogathatsz. Hogy mik közül, azt nem lövöm le előre! Ha se, se, akkor pedig, megsimogatom a buksidat. – fejeztem be és végigsimítottam a haját. Elkapta a fejét:
- Érzéssel! Ne kócold össze, sokáig tart, fájdalmas kigubancolni a fésűvel reggelente! – adta indokát feje elrántásának.
- Nocsak, csak nem abban van az erőd, mint Sámsonnak? – kérdeztem, de nem értette a kérdést, mert nem tud(hat)ta, ki is volt Sámson.
- Az erőm, nem a hajamban, hanem a karomban van! – jelentette ki és mellbe akart vágni bizonyságul, de nem sikerült, mert egyrészt elléptem, nem ért el, másrészt pedig, meg is löktem, így hasra esett.
(Szegény gyerek, még nem tud mit kezdeni a meg növekedett méreteivel! - állapítottam meg.) Felsegítettem. Szégyenlősen elfordult, mire vállon veregettem, és annyit mondtam: - Add ide a kezedet, nem akartalak bántani, de mérd fel, kivel tudsz elbánni, kivel nem, mert nem mindenki ilyen birka, mint én! Megjöttek a többiek is, hozták Keli hátizsákját is, ami jól meg volt pakolva, degeszre. Felkaptam a hátamra és megkérdeztem:
- Erősítésül köveket cipelsz a hátizsákodban?
- Nem, dehogy, csak a hármunk kajája van benne, meg …..- nem folytatta, elhallgatott.
Ránéztem kérdőn, ő intett a fejével az unokatestvére felé. (Aha, persze a szülinapja van, vajon a barátom nem feledi?) Gyorsan előkaptam a mobilt és felhívtam Őt, azaz az utolsó számot. Ő vette fel. Elmondtam, hogy öten leszünk és mivel más nem jutott eszembe a Happy Birth Day dallamát dúdoltam a feleletek között. Végre kapcsolt! – Hozok Neki valamit! – mondta a telefonba s azt, hogy lassan indulhatunk majd elé, mert mire mi is leérünk a hegyről, ő is ott lesz a parkolóban. Tájékoztattam a fiúkat, hogy kapkodják a csülkeiket, mert fel kell még vinnünk a házba a cuccaikat, s onnan azonnal indulunk a főnök elé a parkolóba, mert onnan is lesz még mit felcipelni a házhoz.
Kényelmesen sétáltunk lefelé négyesben a parkolóba. Én közben felhívtam a nejemet és a gyerekekkel is beszéltem, mert már otthon voltak, hazaengedték a kórházban lévőt is, de nem mehetett még közösségbe. Már a parkoló sarkánál jártunk, mikor feltűnt barátom kocsija is, odagurult és leparkolt elénk. Üdvözlések után kinyitotta a csomagtartót és intett, hogy ki-ki válasszon a csomagokból és indulás.
Mire felértünk a házhoz megéheztünk, megszomjaztunk, de meg is izzadtunk. Mi elpakoltuk Félix-szel a házba felvitt csomagokat, mivel nem akartunk, hogy a fiúk lássák a tartalmukat. A fiúk pedig, addig kint ettek a padoknál és leheveredtek a kivitt pokrócokra. Nem sok idő múlva már hortyogtak is, mert reggel korán keltek, indultak ők is.
Kiléptem az ajtón, a ciszternához mentem s kezet mostam, majd odébb lépve az erdőben elvégeztem a dolgomat. Visszalépve, újra kezet mostam a ciszternánál. Törülközővel a vállamon fordultam s indultam a ház felé, mikor látom Keli fekszik, de nem alszik! Néz, követ a szemével. Intettem Neki, jöjjön. Nem kellett nagyon bíztatni, óvatosan felállt és elindult felém. Szájára tettem a kezemet mutatva, hogy ne beszéljen s felmentünk a lépcsőn a házba. Mikor beléptünk, betettem mögöttünk az ajtót. Előttem Keli döbbenten állt, nézett. Odanéztem én is. Félix a lavórban, egy szál semmiben állt, és mosakodott. El sem fordult, hogy beléptünk. Megböktem Kelit:
- Közelebbről is megnézheted! Nem harap!
- Öööööööö, igen, biztos? – kérdezte óvatosan, s láttam le nem vette volna a szemét Félixről. Végigmustrálta alaposan.
- Engem is akarsz látni? – cukkoltam Kelit. - Csak mondanod kell! Már teszem is. – jelentettem ki határozottan, de biztatóan.
Keli köpni, nyelni nem tudott, csak állt és bámult.
- Gyere, mosdd meg a hátamat! – szólt Félix, de én Kelit böktem meg, hogy induljon. Az a fejét rázta.
- Megyek. – szóltam s közben vetkőztem póló, gatya, cipő és zokni került le sorban rólam. – Környezetvédelem, spórolás. – cukkoltam Kelit, vissza sem nézve.
Míg megmostam Félix hátát, háttal álltam neki, de Félix megértette szemvillanásomat, kilépett a lavórból, én meg bele, de akkor már szembe fordultam Kelivel. Ő halkan nyögött és kigúvadtak a szemei. Mellettem Félix erotikusan törülgette magát, én pedig bevizezve a kezemet, mindenhol magamat simogattam. Meg is lett az eredménye! Kezdett lassan merevedni és emelkedni a farkam! Keli bámult s csuklott is már.
- Nincs meleged? – kérdezte gondoskodón Félix Kelitől. Az intett, hogy, de, igen.
- Akkor szabadulj meg a gönceidtől és Gábor Téged is meg-, lemos! Ugye vállalod? – incselkedett most már velem Félix végigmustrálva a testemet.
- Gyakorlott mosdató vagyok, s utána masszást is vállalok! Thai, vagy keleti egyre megy nálam! – jelentettem ki.
Félix folytatja innen
Kicsit hátrébb húzódtam, kíváncsi voltam Gábor mire megy Kelivel, meddig megy el. Kelihez léptem, vállára tett kézzel odavezettem Gáborig, s mutattam, hogy vetkőzni. Keli csak állt s nem mozdult. Gábor elölről végigsimította a mellét a pólóján keresztül, de a farkához nem ért. Én pedig, hátul a gerincvonalon húztam végig a kezemet. Keli megvonaglott, látszott ő is csiklandós. Megfogtam a pólóját és átemeltem a feje felett, s hátradobtam. Gábor rám villantotta szemét, én pedig bíztatóan intettem vissza.
Megfogta Keli fejét és a tarkójánál fogva előre lehúzta, míg a szájuk össze nem ért. Lesmárolta. Keli nem ellenkezett, csak bénán állt. Gábor apró puszikat adott Keli arcára, szemére, megropogtatta a füleit is a szájával, majd a nyakát csókolgatta s közben járt a keze a mellén, ami szőrtelen volt.
(folyt. köv.)