Folytatás

ez egy általam kreált folytatás PAULINE RÉAGE O TÖRTÉNETE c. müvéhez

igaz ez még az eleje :-) de kellemes olvasást

Kora őszi idő van, a fák még zöldellnek, egy lesötétített autó halad Párizst elhagyva. A buikot René vezeti mellette ül Sir Stephen. Halkan beszélgetnek, René bólogat és hátra hátra néz szemében izgalom és várakozás van. O a hátsó ülésen ül szoknyája felhajtva, combja a ülés bőrével érintkezik. Eszébe jut az a nap mikor kedvese René levetkőzteti az autóban, felkészíti, akkor még nem tudta hogy mi vár rá, csak azt hogy a szerelméért bármit megtenne. De ez már elmúlt ö már nem René-é. O már Sir Stephen-hoz tartozik. O tudja hova mennek tartása merevvé válik és csendesebbé. Mellette Natalie ül csupa izgalom ezer kérdése lenne, szemében a kaland izgalma, és a vágyakozás O után. Azért, hogy hozzá tartozzon, hogy ö is olyan legyen. Natalie különleges, még csak 15 éves, és érintetlen. O várja már azt a pillanatot mikor bevezetheti, birtokolni akarta a leánytestet. De várnia kell még mert Natalie még nem kész. O Jacqueline arcát figyeli, semmi érzelem nincsen rajta fagyos hideg szemekkel néz maga elé, mit egy jégszobor. O sajnálja hogy nem tudta megvédeni h el kellet jönnie ide és hogy ő volt a csalétek. Felidézi ahogy a karjaiban életre kell ahogy élvezettet nyújt neki, a nyögéseit, ahogy teljesen átadja magát neki.

Nemsokára megállnak és René segíti őket ki a kocsiból. O ismerősként tekint a platánokra és a hatalmas épületre. Bemennek a hatalmas ajtón, René mosolyogva átkarolja Jacqueline és elsétál vele. Sir Stephen csenget és egy inas akit O még nem látott jelenik meg. O lehajtja a fejét és nem néz a szemébe amit megtanult itt az mind egyszerre előtör.

- Jöjjenek kérem - szól

O engedelmesen követi, Natalie szorosan O mellette sétál. Most más fele mennek mint legutóbb, az inas végül megáll és kinyit egy ajtót.

- Itt várjanak - közli

O körbenéz, a szoba itt nem piros mint legutóbb itt a kék egy mélyebb sötétebb árnyalatában játszik, a falakat körbe faliszekrények és tükrök borítják, ülő bútor nincsen, de a padlót vastag szőnyeg borítja. O mozdulatlanul áll, vár. De Natalie akit elvarázsol a hely, körbe sétál a szekrényeket próbálja kinyitni, és megpördül a tükrök előtt.

- O ez az a hely?

- Igen

- És mindet látni fogok ? - kérdezi izgatottan

- Ha úgy akarják akkor igen

Nyílik az ajtó és két nő jön be az ismerős kosárral utánuk egy férfi.

- Készítsék elő őket - majd rájuk zárja az ajtót

A sárga selyem ruhás nő Jeanne mikor egymásra néznek összemosolyognak, a másikat nem ismeri.

O vetkőzni kezd ruháit beteszik az egyik szekrénybe és bevezetik a innen nyíló kis fülkébe lemosdatják, kifésülik a haját, a szájára piros rúzs kerül a szemét finoman beárnyékolják, kifestik mellbimbóit és szeméremajkát is. majd felcsatolják a karpereceket és a nyakörvet végül segítenek belebújni a már ismerős zöld atlaszselyem ruhába. a fűző részét egészen behúzzák, a kosárrészben egészem magasra emelkedik a melle és végül kiemelkedik a bimbó is

- Ö itt Giselle - mutatja be Jeanne

- Vassal jelölték meg - súgja és sóhajt

- És tűzzel is - O érzi amint fenekén végigsimít Giselle keze

- Engem nem akarnak - szomorkodik

Mikor O kész, Natalie kerül sorra aki már majd meghall az izgalomtól, ö is olyan ruhát akar mint O ö is karpereceket kér. O segít lemosdatni, vágyakozva érinti meg a fiatal vékony leánytestet a kis kerek melleket és a fiús fenekét, Öt is beillatosítják megfésülik és finoman beárnyékolják a szemét, de a melléhez és a szemérem ajkait nem, finom anyagból készült fehér ruhát kap nem olyat mint O, ez nem emeli ki a mellét. De elől és hátul könnyen nyílik, pár mozdulat és a ruha leomlik róla, a csuklójára és nyakára ugyan olyan nyakörvet kap mint O. Mikor kész vannak a két nő távozik. Natalie csupa izgalom megnézi magát a tükörben.

- Néz O majdnem olyan vagyok mit te - kiáltja

- Halkan Natalie, itt nem lehet hangos lenni - inti O - állj meg itt csendben mellettem és várj

- Csodálatos vagy O - mondja csillogó szemmel és O legszívesebben a falhoz nyomná hátra feszítené a fejét és úgy csókolná. De nem teheti még nem engedték meg neki, csak áll csendben a szoba közepén amíg Natalie le nem csillapodik és mellé nem huzakodik

Nem tudják meddig várnak, de egyszer csak nyílik az ajtó és megjelenik az férfi egy inassal.

- Jöjjenek - mondja

Átmennek 2 ajtón és fel egy kisebb lépcsőn a papucsaik kopogása visszhangzik a csendben az inas mögöttük minden ajtót becsuk. Az utolsó ajtó egy tágas nappali helyiségben vezet a hatalmas kandalló előtt ülőpárnak, nagy kényelmes fotelek és kisebb asztalok állnak, a szemközti fal fekete két nagy oszlop között, a falakon festmények. Két nő szolgál fel de őket egy intéssel elküldik.

Sir Stephen is a urak között van, ez O-t megnyugtatja.

- Natalie kérem jöjjön ide - kéri

Közelebb lép, az egyik úr hátrafogja a kezét, és szétnyitják a ruháját, megnézi de nem érnek hozzá.

Natalie segélykérően néz O-ra de ö nem mozdul hiszen nem kapott parancsot rá.

- Még érintetlen - közli a Sir

- És kié a lány - kérdezik

Sir Stephen O-ra néz.

- Ő fogja bevezetni.

Elmondják h mi lesz a feladta itt a házban amíg itt tartózkodik elmondják h ezentúl O lesz az aki mindent elmond és megmutat neki. A szabályokat felsorolják és közlik h őt még nem veszik birtokba de minden másban ugyan olyan bánásmódban részesül. Átvezeti a termen és az oszlopokhoz viszik, a kezén lévő karperecekkel a két oszlop közé feszítik a testét, a bokájára is felkerül egy bőrpár és széles terpeszben kiláncolják az oszlophoz. A napozástól aranybarna test szétfeszítve, Natalie szemében várakozás és félelem tükröződik vegyesen, tekintete O-t keresi de ö nem nézhet a szemébe. Elmondják h ez az első alkalom, de innentől kezdve minden este megkorbácsolják, nem fog számítani h mennyire sikoltozik könyörög, kér mert ők erre nem figyelnek, ellenben a ütések nyomára igen, mert így igazságos. elmondják h a nyomok még hosszú ideig fognak látszódni, Elmondták h most O fogja az elsőt, de holnaptól ők fogják minden nap vacsora után mielőtt a cellájába megy.

- O gyere ide és válasz - Parancsolja az egyik úr

Az asztalon különböző szíjak korbácsok és veszők fekszenek, O nem tud választani közülük, majd tétován rámutat az egyikre. Az urak hangosan nyilvánítják ki tetszésüket és előre mosolyognak h az milyen szép nyomokat hagy majd a karcsú leánytesten. Közli O-val, hogy a has és a combok az amit meg kell korbácsolni és h ha nem üt elég erőset akkor Natalie tőlük kap majd még egyszer annyit. O elő ütése nyomán Natalie élesen felsikolt, de O emlékezett rá hogy ö hogyan kapta és igyekezett az urak kedvébe járni. Emlékezet mikor Anne-Marie-nél volt és ö korbácsolta meg a széttárt lábú Collete-t. Natalie sírt sikoltozott, könyörgött O-nak hogy hagyja abba, próbálta a elkerülni az ütéseket, de ezzel csak azt érte el hogy még nagyobb felületen kapta az ütéseket. A tizedik ütés után leállították O-t, felhajtatták vele a ruháját és az egyik puffra döntötték úgy hogy lássa a kikötött Natalie-t és ö is O-t. bejárták rajta mind a két utat és dicsérték Sir Stephen-t hogy mennyire jól betörte hátulról is mennyire könnyen járható. Méltatták a fenekén lévő jelet és a billogot a lábai között.

Natalie-t kioldották visszakísérték a cellájába ami közös volt O-val. A cellában egy hatalmas ágy volt a két sarkában egy egy oszlop, az oszlopokon fém karikák és láncok voltak. Miután elköltötte szerény vacsoráját, Natalie-t a jobb oldalihoz láncolták ki a kezénél és a nyakán lévő karikákkal. Simon az inas, félig fekve láncolta ki a lányt. Mielőtt elment érdes kezével végigsimogatta a korbács ütötte hurkákat és közölte Natalie-vel h sajnálja amiért nem használhatja. O akkor csatlakozott hozzá mikor a lány már elaludt. Az inas hasonló pozícióba kötötte ki a az ágy bal oldali oszlopához. O nehezen aludt el, mikor lehunyta a szemét Natalie-t látta maga előtt, ahogy kikötve és vörös csíkokkal a testén tágra nyilt szemmel bámulta öt ahogy az urak magukévá teszik. O-t felizgatta az ahogy ránézet a csodálat a tekintetében és a vágy. Most itt feküdt mellette és mégis elérhetetlen volt számára, birtokba akarta venni a testét.


Mindeközben René és Jacqueline a kastély másik szárnyában időztek. Egy kellemes nappaliban beszélgettek, René elmondja hogy miért hozzák ide, és mire való ez a hely. Körbe mutat. Jacqueline csak most veszi észre a falakon lévő eszközöket, a különböző korbácsokat és köteleket, a láncokat és a karikákat. Lassan felállt és körbesétált meg megérintve a falakon lógó tárgyakat megborzongott. René némán várta, és mikor visszaült mellé kezébe vette az arcát és megcsókolta lágyan, az arcát a szemét és az ajkát. Bejött egy lány halványkék ruhába és teát süteményt hozott, letérdelt a kanapé mellet lévő asztal mellé és várt. René felnéz a csókból és a lányra mutat

- Nézd meg jól, ő már ide tartozik - mondja Jacqueline-nek

Felállítja a lányt és megmutatja a ruhát, azt hogy egy mozdulattal ki lehet emelni a melleket és hozzáférhetővé tenni a feneket vagy a hasat a ruha felgöngyölítésével, ahogy ők megkívánják. Megfogja a kezét és a lány mellére teszi, majd lecsúsztatja a szemérmére. Mosolyog azon ahogy megrebben a keze, és ahogy lassan beletúr a lány szemérmébe. Lenyomja a lányt maga elé és kigombolja a nadrágját, tudja mi a dolga és a kezébe veszi René himtagját, Jacqueline szemébe féltékenység költözik de nem mozdul. René magához húzza és benyúl a combjai közé, megcsókolja, lehajol a mellére. Mikor érzi h már teljesen átadta a lány magát akkor lenyomja a a földre, és a fejét a combjai közé húzza. Egy legyintéssel arrébb küldi a másikat de nem engedi el.

- Tedd boldoggá - szol neki

A lány hátulról átöleli Jacqueline-t és a szoknyája alá nyúl, másik kezével legombolja a blúzt róla és a mellét markolja, miközben a keze a szemérmén táncol. Jacqueline-t zavarja, ficánkolni próbál, kicsúszni de René nem engedi, a tarkójánál fogja irányítja a számára kellemes ütemet egészen addig amíg szét nem árad a lány szájában. René felhúzza a pamlagra háttal és felhajtja a szoknyáját leveszi a bugyit róla, int a lánynak, hogy folytassa amit elkezdett, közben hátra húzza Jacqueline térdeit, mert kellemetlen neki és szabadulna. De a lány nyelve és René csókjai megteszik a hatásukat és lassan elengedi magát. Lihegve izzadva remegve élvez el.

René elküldi a lányt és halkan suttogva elmondja, hogy ez volt az utolsó élvezése itt, hogy ezentúl neki kell szolgálnia Őt és társait, neki az kell, hogy fontos legyen, hogy a teste miként okozhat örömet nekik. A belegyezését kéri ehhez. Jacqueline bódultan hallgatja végig és belegyezik. René megkéri, hogy üljön fel rendesen, és csenget.

A szobába két inas lép be, felsegítik Jacqueline-t és elvezetik.


René átsétál az épület másik felébe, pont megfelelő időben érkezik, mosolyogva nézi ahogy Nataliet-t O korbácsolja, és ahogy végignézi, hogyan teszik magukévá O-t utána.

Sir Stephen észre veszi és kérdőn ránéz, René mosolyogva bólint.


Az éjszaka csendesen telt, sem O sem Jacqueline szobáját nem látogatják meg az éjszaka folyamán. Másnap reggel, a reggeli után O és Natalie a kék nappaliban teljesített szolgálatot. Natalie végignézte ahogy az urak magukévá teszik O-t, ahogyan engedelmesem nyitja a száját ha oda akarják, felemeli a szoknyáját, letérdel és előre hajol kitárva a fenekét. Szemében irigység és vágyakozás van h O ennyi mindent megkaphat és neki nem lehet nem engedik. Ebéd után az egyik úr magához inti öket, O-nak kellet hátra fogni a Natalie kezét amíg felhajtotta a ruháját szemlére téve a testét kezével végig simított a karcsú leánytesten, megdörzsölte a melleket és a bimbót is, a lányban a düh és a élvezet keveréke tombolt, meg meg remegett O-nak keményen kellet fognia hogy nyugton maradjon.

- Ha be lettél avatva akkor minden nap ezt el kell viselned sőt élvezned is kell - nevetett az Úr és rácsap Nat hátsójára

- Gyere ide, és térdelj le elém háttal, te meg fog erősen a kezét ! - utasítják őket

O letérdelteti és hátra fogja a kezét.

- Nyomd le a fejét is hogy a feneke kitáruljon - mondja . O megteszi és Nat feneke magasabban van mint a feje és a szeme csukva erősen. Az Úr végig simogatja a hátát és a fenekét ügyelve, hogy a szemérmét ne érintse, kezével érzi, hogy nem tetszik a lánynak a dolog.

- Majd teljesen le kell szőrteleníteni, úgy még szebb lesz ! - mondja és a többiek bólogatnak

- Felállhat és elmehettek, de este megkapod ami jár! - nevetnek fel az urak

Ezen az estét is kikötik az oszlophoz Natalie-t és O az aki sikításra bírja, de minden nap más az eszköz korbács, kender kötél, szíj, és a fájdalom okozás ezer lehetősége. A hét folyamán ez a menetrend, O-t csak egyszer egyszer korbácsolják meg de ezt is végig kell néznie ahogy O próbál kifordulni az ütések elől ahogy az arcát könnyek borítják és ahogy fájdalomba izzó testét magukévá teszik. Végig nézi ahogy egyszerre ketten hárman is kedvüket töltik rajta. Végig hallgatja és nézi ahogy az inas éjjel megveri és magáévá teszi O-t.