Mese felnőtteknek

Hol volt, hol nem volt,élt egyszer egy királylány.Két idősebb nővérével élt a hatalmas palota tornyában. Apjuk az öreg király nagyon szerette őket kiváltképp a legkisebbet.Ő kapta a legtöbb szeretetet,nővérei kicsit irigyek is voltak rá emiatt.A királyi család és a nép is várta a fiúutódot de ő akkor is harmadik lányt szeretett volna.
A legkisebbik királylány érzéki álmaiban egyáltalán nem a szokványos fehér lovon ügető szőke hercegek voltak. Kusza képzelgései egy férfi körül forogtak és az a hóhér volt.Nővérei sokat meséltek neki a kínzókamráról,ahol a vallatások és a nem nyilvános büntetések folytak.Mindenki rettegett ettől a helytől csak ő nem.Este gondolatban végigjárta a kamra minden zegét-zugát elképzelte ahogy a hóhér először megvígasztalja.Dícséretből, szeretetből rengeteget kapott,csömöre volt,másmilyen szeretetről álmodozott.Elhatározta,hogy másnap a tiltás ellenére leszökik oda.Már hajnal volt mire el tudott aludni.Pirkadat előtt még a sötétség leple alatt leosont a dohos lépcsőkön.Hányszor és hányszor elképzelte ezt a pillanatot. Teste még érintetlen volt férfikéz által.A hóhért nem lepte meg a királylány jövetele.Türelmesen megvárta míg a lány elmondta neki szíve nagy bánatát,majd megnyugtatta:tudja mire van szüksége, hiszen ez volt a szakmája.Ő nem a földekre vagy az istállóba ment dolgozni hanem ide a sötét nyirkos kamrába.Szerette ezeket a régi eszközöket melyekkel már oly sok szenvedést okozott raboknak,elítélteknek és szerette a munkáját.Előfordult,hogy idősebb hölgyek fizettek neki a kínzásért.Ezek rendszerint olyan nők voltak akiknek alázatos,behódolásra hajló férjük volt.Kínt és megalázást akartak és nagyon jól tudták mit kapnak a pénzükért.Utána lehetett két hétig teljes fedést nyújtó ruhában járni,de a gyönyörért megérte nekik is,a hóhár pedíg a pénzből tovább bővítette eszköztárát.Kedvence a kötél volt és ez nemcsak afféle akasztófahumor.Nagy kedvteléssel bandázsolta be szorosan a női testet és fellógatta őket egy vaskampóra.A hölgyek teljesen rábízták magukat,mert tudták,hogy egy racionális emberrel van dolguk.Ismerte külön-külön a hölgyek kívánságát és fájdalomküszöbét.Soha nem hibázott.
Azt is tudta miképp kell egy fiatal szűzzel törődni mert valahol ő is ember volt.Érzésekkel.Lélekkel.Könnyekkel.Néha tetszett neki az ha érzelmi síkon közeledik akár a kuncsafthoz is.Mert ez oly ritka volt az életében.
Leültette a lányt és hosszú beszélgetésre készült fel.
-Szeretném ha megkínoznál hóhér!Kötözz meg és utána ne fukarkodj az eszközökkel.Nem csináltak még velem ilyet de tudom,hogy ki fogom bírni.Vagy ez lehet nem is a megfelelő szó...-tépelődött lassan tűnődve.Csend köszöntött a kínzókamrára csak a kötél súrlódása hallatszott,ahogy a hóhér lassú,kimért mozdulatokkal rögzítettea lányt a deresre hassal lefelé.Élete legcsodálatosabb fél órája következett,szó csak egy hagyta el száját: még!Teljes testi-lelki kielégülést érzett pedig előbbiről nem lehetett fogalma.
Oldódtak a kötelek a lány még mindig szaporázta légzését és egy darabig nem bírt felkelni.Hagyta a gyönyört szétáradni a testében.Mikor lecsillapodott odalépett a hóhérhoz és azt mondta mélyen a szemébe nézve:
-Köszönöm Uram!-ezután hosszan és szorosan átölelte.Boldog volt.
Eltelt pár év és a palotában nagy titkolózás folyt.Feltűnt ez a királynak,de nem szólt mert bölcs volt és szerette a lányát nagyon.Belépett a legkisebb lány.
-Apám örömhírrel jöttem eléd,kérlek ne szólj semmit de...kívánom,hogy fiú legyen aki itt bent lakik.Csak azt nem tudjuk eldönteni Urammal,hogy Lucifernek vagy Belzebubnak hívjuk..
-Lányom mindíg téged szerettelek legjobban te is tudod...a te akaratod nekem szent-mondta és megölelte lányát.
-Az Uraddal régebben nem sokat beszéltem de a napokban megittunk egy üveg portóit...vagy kettőt...nem emlékszem.Nagyon tiszteletre méltó embernek tartom.Büszke vagyok rá,hogy ő lesz a Társad!
Boldogan éltek,talán meg se haltak...

Győr,2010.04.15. 0.31.