Egy réges-régi emlék 2.

– Szia, gyere be! – mondta Lídia, s ezenközben úgy nézett Róbertre, mintha csodálkozna. Ez nyilvánvalóan csak játék volt, hiszen tegnap beszélték meg a mai randit.
– Ma is játszunk? – kérdezte a fiú, s közben úgy nézte a lányt mintha fel akarná falni, persze csak nézte, hiszen itt az Ő szerepe alárendelt szerep, legalábbis így beszélték meg. Szerette látni a lány formás testét, mert eddigi barátnőivel ellentétben Lídia nem tartozott a jelenleg divatos sovány twiggy figurákhoz. Combja csupa izom volt, karcsú csípője, piciny ám gyönyörű mellei kemények voltak, formás, izmos fenekén csak feszült a miniruha.
– Azt ma Én döntöm el... – majd karon fogta a fiút és a szobába vezette. Miközben vitte befelé teste a fiú testéhez simult, úgy, hogy az érezte teste melegét, s illatát. Lídia nem szokott durva parfümöket hordani, hisz alig volt testének valamiféle szaga, ezért a finom, szinte alig érezhető illatokat kedvelte. De ilyen közelről ez is jól érezhető volt. Befelé menet a fiú nem tudta levenni szemét Lídia formás melleiről ami ruhájának dekoltázsán villant ki. Kívánta ezeket a melleket, s bármennyiszer volt már része e csodák kényeztetésében, ha a közelükbe került, nem tudta kivonni magát alóluk.
A lány persze látta, hogy a fiú mit néz és kifejezetten hízelgett neki, hogy a fiú sóvárog érte és ez csak az izgalmát fokozza. Úgy döntött minél tovább húzza majd az időt, hogy tovább tartson ez a helyzet. – Nem lesz rövid menet – gondolta – ma végre kiélem magam.
– Ma az enyém vagy – szólalt meg végül – s mindazt amit tegnap mondtál nekem, ma végre fogom hajtani. Mégpedig kegyetlenül. Alig várom a pillanatot, hogy átérezd mit is kértél tőlem, de most már késő a bánat, mint mondtam, az Enyém vagy.
– Kívánlak – mondta a fiú.
– Tudom, de Te nem beszélhetsz, csak az engedélyemmel, most már azt kell csinálnod, amit mondok neked. Egy ideig csak kérek, de utána kényszeríteni foglak.
Megállította a szoba közepén, és jólesően konstatállta, hogy hatással vannak a fiúra a szavai, hisz látta a férfi testében a feszültséget. Remegett az izgalomtól. Odalépett hozzá, majd kigombolta a sliccét.
– Hatásos – mondta – de még nem engedtem meg neked, hogy felizgulj, ugye?
– De Lídia!
– Neked most nem vagyok Lídia, mostantól az Úrnőd vagyok, ezért ezentúl így kell szólítanod. Persze csak akkor, ha kérdezlek. Rendben?
– Rendben, Úrnőm.
– Oké rabszolga, a bemutatkozáson túl is volnánk. – foglalt helyet a lány.
Kedvére volt ez a helyzet, sokszor gondolt már rá, milyen lehet uralkodni egy férfin, milyen lehet szexuálisan is uralkodni felette. Mivel ápolónő volt, számtalanszor volt már része abban, hogy férfiakat irányított azok akaratuk ellenére is, de ez egészen más volt, hisz tudta, hogy itt a kielégülés a cél.
Felállt, majd bekötötte a szolgája szemét.
– Nincs jogod látni engem. Most vetkőzz meztelenre! De a ruhádat rendben tedd le a székre, különben kegyetlenül megbüntetlek. – ezzel a lány visszaült a székébe, majd egy hanyag mozdulattal bekapcsolta magnóját. – Ritmusra mozogj! – parancsolta, s kezébe vett egy zsinegekből összecsomózott korbácsfélét.
Hátradőlt és nézte a látványt, ismerte Róbert minden porcikáját, mégis komikus és izgalmas volt a látvány. A fiú szinte egyáltalán nem tudott ritmusra mozogni, csak csetlett botlott vakon, egy ideig a széket kereste, majd a levetett ruháit próbálta összehajtogatni. Mindeközben persze gyakran kiesett a ritmusból, amit a lány egy ütéssel torolt meg, s közben hangosan kacagott.
Most már Ő sem tudott a széken ülni, felállt s közelebbről torolt meg minden rosszul hajtogatott ruhát, minden ritmuskiesést. Persze nem mindig a korbácsát használta, mikor közel volt, puszta kézzel is csapott néhányat a férfi immár meztelen fenekére. – Térdelj le az ágy lábánál! – parancsolta.
Róbert sietve engedelmeskedett.
– Most is kívánsz? – kérdezte.
– Nagyon, Úrnőm – jött a válasz.
Lídia a bokáinál összekötözte a fiú lábát, majd a térde fölött is. Ezután a fiú két kezét hátra kötötte a csuklóknál és a könyöknél. Igyekezett szorosan húzni meg a köteleket, nem csak azért hogy a fiú ne tudjon mozogni, hanem azért is, mert látta hogy a fiú ettől felizgul. Később egy kötelet hurkolt a fiú összekötözött csuklóira egészen a bokákig, megfeszítette, majd a kifeszített fiút a könyökeinél szorosan az ágy lábához kötözte. Így a fiú már mozdulni sem tudott.
– Azt akarom, hogy a végletekig kívánj. – mondta, és simogatni, majd izgatni kezdte a fiút. – Kövér vagy! Így kidomborodik a hasad, és a melled. Mi vagy te, lány?
– Nem... – válaszolta Róbert, de válasza kiáltásba fulladt, mert a lány a mellébe csípett.
– Nem kiálthatsz! – húzta meg a fiú haját a lány. – Így tán még feszesebb. Most megbüntetlek.
Elővette a korbácsát majd a fiúra sújtott. Elsősorban a melleit és a hasát ütötte. A fiú kiáltozott, majd könyörögni kezdett, de mivel a megbeszélt megállj jelet sem mondta ki, és szemmel láthatóan izgalmi állapotban volt, a lány mit sem törődött vele.
– Éktelenül kiáltozol – mondta, majd egy zsebkendőt a fiú szájába tett, egy másikkal pedig szorosan bekötötte a száját. – Emlékszel a megbeszélt jelre? Mehet? – kérdezte.
A fiú bólintott.
– Nos, akkor most jön a fájdalom. – mondta, majd két csipeszt csíptetett a fiú két mellbimbójára.
Halk szisszenés volt a válasz. Ezzel a lány felállt, levetkőzött, majd izgatni kezdte a fiút.
– Érzed? – kérdezte miközben szorosan hozzábújt, és meztelen melleit finoman érintette hozzá a fiú remegő bőréhez. Mikor úgy érezte, hogy a fiú már kellőképpen felizgult, higgadásul megkarmolta vagy megcsípte. Percekig játszottak így, miközben a csipeszeket a melléről levette – ami tulajdonképpen fájdalmasabb volt mikor felrakta – és a haját húzta, de a lány nem engedte, hogy a fiú elmenjen. .
– Azt hiszem itt az ideje, még egy kis fájdalmas játéknak – szólt Lídia, gyertyát vett elő és magasról csöpögtetni kezdte Róbert átizzadt testére. Minden egyes csöppre szisszenés és egy rándulás volt a válasz. Ekkor már a férfi nagyon izgatott volt. Ezt látva a lány igyekezett a saját örömét is feltüzelni, próbált közelebb férkőzni a férfi tagjához, ráült, de nem volt túl kényelmes póz.
– Lassan kezdelek én is kívánni rabszolga, de így nem megy. Ezért kikötözlek. – A lány elkötötte a fiút az ágytól, sőt kivette a zsebkendőket is a szájából.
– Jó volt? Folytassuk?
– Igen, Úrnőm – volt a határozott, kielégületlen válasz.
– Ki van száradva a szád. – mondta Lídia majd kiment, hozott egy pohár vizet, a férfi fejét hátra húzta a hajánál fogva, és a vizet meglehetősen durván megitatta a fiúval. Ezután kikötötte a bokáját a csuklójához rögzítő kötelet is, odahúzta a széket és a fiúval szemben leült.
– Izgass fel a száddal, érezni akarom a hideg vizet a szádon!
A fiú mohón fúrta fejét a lány lábai közé. A lány a haját megfogta a fiúnak, és így irányította, majd elengedte, a korbácsot vette a kezébe és ezzel irányította a fiút. Tetszett neki amikor egy gyorsabb ütés után a fiú megremegett a lábai között, és még mohóbban dolgozott. Ilyenkor kezével odahúzta magához a fiú fejét, hogy az majdnem megfulladt, de mindig hagyott neki egy kis szusszanásnyi szünetet. A lány egyre szorosabban szorította a lábát Róbert feje köré, egyre többet és gyorsabban ütött, majd végre elélvezett. Egy ideig így tartotta foglyát a lábai között.
– Takarodj! – lökte el magától a fiút úgy, hogy az elesett a földön. – Tele vagy viaszfolttal.
– Kegyelem, kívánlak nem bírom már tovább Úrnőm – mondta a megalázott szolga.
– Még mindig nem, nem engedhetem hogy élvezd! Szenvedj egy kicsit! – kiáltott a lány, majd egy kutya-nyakörvet, és pórázt vett elő, és a fiú nyakára csatolta.
– Most kikötözlek teljesen, de nem lesz köszöneted benne! – mondta.
Miután kikötözte, a póráznál fogva felállította, majd körbe-körbe vezette a szobán, és közben a korbácsával noszogatta minél gyorsabb futásra.
– Fuss, fuss amíg csak bírod, rabszolga! – kiáltotta.
Percekig korbácsolta így, miközben a fiú gyakran könyörgött neki, de ezt csak újabb ütésekkel honorálta az Úrnő. Végre a fiú térdre esett.
– Hát így is jó! Állj csak négykézláb – evvel a szolga hátára ült, s közvetlen közelről csapkodta a korbáccsal miközben körbe-körbe vitette magát vele.
– Gyerünk, gyerünk tudsz te gyorsabban is!
Csapkodta tovább, miközben lábával szorította a fiú oldalát és szabad kezével úgy kapaszkodott, hogy a körmét a testébe mélyesztette. Mikor ezt megunta, a fiú elé állt, terpeszállásban.
– Izgass fel megint. – mondta. Egy ideig játszott, arrébb ment, hogy a még mindig bekötött szemű fiú keresgélje őt, időnként pedig teljesen hozzá szorította a testét Róbert nyelvéhez.
Mikor kellőképpen felizgult Ő is, a fút háton az ágyra fektette, kezeit és lábait feszesen az ágy rácsaihoz kötözte.
Most már kívánta az orális játékot. Szájával izgatta a kielégületlen fiút, komoly megpróbáltatás volt vigyázni, nehogy elélvezzen. Ha a szolga már gyorsabban lélegzett, azonnal abbahagyta az izgatást. Néha a fejére ült, hogy a fiú is izgassa Őt. Ezután már el akart menni, s ezért a fiú merev tagjába ült. Itt mozgott, mikor az égő gyertyára tévedt a tekintete. Arra gondolt kipróbálja milyen ha Ő a fiún mozog, s közben viasszal csöpögteti a testét. Tetszett neki csöpögtetéskor a fiú fájdalmas mozdulata, amit teste belsejében érzett. S mellesleg ilyenkor a szolga elmenetele is késett egy kicsit. De bármilyen óvatos is volt, a fiú végre elélvezett.
A lány a gyertyát visszatette a helyére. Tudta hogy ilyenkor a fájdalom már kétszeresen fáj. Előre hajolt kikötözte a fiút, s közben vadul szeretkezni kezdtek, most már mindenféle kötöttség nélkül. Addig csinálták, még a lány is elélvezett ismét.
– Oké, most menj el fürödni, de nehogy felvegyél utána valamit. Ma éjszaka Te fogsz melegíteni.
S így esett, hogy éjszaka egymás karjaiban aludtak, kielégülten reggelig.