Különleges hosszú hétvége egy várban (1)

Nem régen történt meg, hogy kibérelhettünk egy igazi várat egy hosszú hétvégére. A vár mindennap megtekinthető vezetéssel, de csak a vár udvara, az onnan nyíló terek, mint konyha, tároló kamra, no meg lefelé a lépcsőn a várpince, ahol egy panoptikum-szerű kiállítás mutatja be a régi börtönt a kellékeivel; valamint az első emeleti szobákat lehet még megtekinteni, ahol a régi várbeli főúri életet mutatják be korhű berendezéssel.
Azonban a várnak van egy második szintje is, ahol szobákat alakítottak ki, összesen 20 fő részére, de található itt közös konyha, főzési lehetőséggel, no meg mellette egy étkező rész is, ahol közösségi életet is lehet élni, mert minden szórakoztató elektronikai termékkel felszerelt. No és nem kell elfelejtkezni a felette lévő padlástérről sem, ahol különleges Y gerendák alkotják és tartják a fedélszékeket a cserepekkel.
A vendégeket csalogató hirdetés külön kiemeli, hogy a szállóvendégek éjjelre külön várkulcsot kapnak a bejárati kapuhoz s így a „vár urainak” képzelhetik magukat, mert ha bezárják, és benne hagyják belülről a kulcsot, akkor másnak se ki-, se bemeneteli lehetősége nincs, legfeljebb egymást nem szabad a vendégeknek kizárnia.
Ezen a hétvégén külön program is csalogatta a vendégeket, mert vasárnap délelőtt a „vár lakói és szolgálói” együtt vonulnak majd le a vár alatti templomba a vasárnapi „szagos” misére, 10 órára, majd visszaérkezve a „vár urai” vendégül látják a várnak helyet adó kis városka lakóit egy pazar, főúri ebédre a felterített várudvaron. Mindez a Vár Napja alkalmából.
Ez utóbbi kitétel és ígéret miatt választottam én is a várat erre a hétvégére „otthonunkul”.
A leutazást is megszerveztem, mert egy olyan buszt béreltem – sofőrjével együtt – amely 15 személyes és még a csomagjainknak is volt bőven helye. Kellett is, mert mi 12-en voltunk s velünk jöttek - a csomagjainkban - a szükséges eszközeink is a „játékhoz”. Magamon és közvetlen szolgámon kívül két mester jött még, valamint két switch és hat sub, azaz szolga, akik közül négy mazo is volt, kettő pedig különleges szolgálatot is vállalt. A mesterek közül is az egyik erősen szadista, míg a másik a kötözéshez értett, annak is a Shubari változatához.
A sofőrünk pedig egy harmincas évei közepén járó srác lett, aki maga sem vetette meg a bdsm világát és hajlandónak mutatkozott „szolgálatunkra” lenni a hétvégén, sokféle tekintetben.
Péntek reggel korán találkoztunk Budapesten, majd gyorsan haladtunk úti célunk felé. Már majdnem odaértünk, mikor az út padkájáról elénk lépett két rendőr, leintette buszunkat és alapos kikérdezés alá vetette először a sofőrt, majd engem. Nem elégedtek azonban meg válaszainkkal, mert át is vizsgálták a buszt, egyes csomagokat kinyittattak és belenéztek. Nagyon nem lepődhettek meg a tartalmukat megpillantva, mert nem kérdezősködtek azokról, hanem csak arról, hova is megyünk pontosan és meddig tervezzük ottmaradásunkat.
Tovább indulva az ellenőrzés után egyik erősen mazo subunk kajánkodva megjegyezte, hogy a rend őrei talán azért sem lepődtek meg nagyon az eszközeinket meglátva, mert csak az oldalukon lévő gumibotok „csüngtek, lógtak”, de az ők, „saját szerszámaik” nem! Meg is magyarázta, hogy érezte az egyik rend őrének a „kemény” dákóját, ahogyan áthajolt rajta és az arcához ért. Elgondolkoztam ezen, de nem mutattam ki.
A várhoz odaérve bejelentkeztünk, felcuccoltunk és hamarosan kis sétát is tettünk a vár alatti kis városkában, körülnézve, ismerkedve. Azonban nem maradtunk ott sokáig, mert sofőrünk javaslatára, a busszal, egy közelben lévő erdőben megbújó tavas vidékre hajtottunk és ott töltöttünk el az első nap kora délutánját. A tó partján fürdéssel, lubickolással, de egymás „megcsipkedésével” is, mivel bőségesen találtunk erre alkalmas csalánokat is a tó partján. Még abból sem volt gond, hogy fürdőnadrágokat nem hoztunk, mert senki nem is kérte, hogy az legyen, maradhasson rajta.
Viszont a Shubari mesterünk nem hagyta otthon a „kellékeit”, így a kéznél lévő köteleivel két subunkon is bemutatta művészetét. Alaposan, művészien és jó szorosan összekötözve őket.
Erre a szadista mesterünk is felhatalmazva érezte magát, hogy mind a négy mazo subunkon kipróbálja, és egyben bemutassa a saját tudását is már. Igen erősen megkorbácsolta azokat. Volt, akit kikötve fához, az ott szedett hajlékony vesszőkkel csapkodott meg úgy, hogy azokat meg is „húzta” rajtuk, a bőrükön, így felsebezve a bőr felületét. Másokat kikötött, vagy felkötött a csuklóiknál fogva egy fához, faághoz és így nagyobb felületen érhetett hozzájuk, de nem csak a hajlékony vesszőkkel, hanem csalánokkal, sőt tüskés ágakat is felhasználva erre a célra.
A két switch még nem került sorra a „kezelésekben”s a személyes szolgám sem. Ekkor vettem észre, hogy sofőrünk is igencsak érdeklődve szemléli a történéseket, ezért én magam a sofőrt vettem kezelésembe, mivel különösen tetszett rajta a hullámos, göndör, kissé vöröses árnyalatot mutató haja s kíváncsi voltam másutt is ilyen-e a szőrzete. Ezért mi kettesben odább vonultunk és a személyes szolgámat a két switchre bíztam, hogy ne unatkozzon közben, addig míg, a sofőrrel foglalkozom.
Nem sokat kellett sétálnunk, mert egy kis dombom átkelve egy másik, kisebb tó partjára értünk s itt már kis házakat is találtunk, amik arra szolgálhattak, hogy abban tartsák a horgászathoz szükséges felszerelést, illetve háló- és rakodóhelyül szolgáljon az itt éjszakázóknak. Az egyik házat nyitva találtuk, így ott kezdtünk játszani.
A sofőr élvezettel hagyta, hogy testét alaposan átvizsgáljam, mindenhol megtapogassam, ahol kellett megmogyorózzam, nyomkodjam, masszírozzam. Menetben én is szedtem csalánokat, így már a csupasz testét – az átvizsgálás után – vérpezsdítés címén én is megcsapkodtam a csalánokkal, de ráülve szorítottam oda a fűvel vetett ágyhoz. Igencsak szükségem volt minden energiámra, ügyességemre és erőmre, hogy magam alatt tartsam fickándozó, vergődő testét.
Kis pihenés után megcsíkiztem, miközben cikiztem a láthatóan még nem meredező farkincáját, de nem hagytam ki a „hét fogás” alkalmazását, kipróbálását sem, sőt még a talpain is meghuzigáltam egy bot szilánkosra letört végét, sikeresen. Foglalkoztam a farka körül talált vöröses szőrökkel. Meghúzkodtam, tépdestem kicsit, majd gyújtogattam is azokat. Mivel én kötelet nem hoztam magammal, így a sofőr ingét és saját nadrágszíjamat felhasználva kötöttem gúzsba és hagytam kicsit megfeszítve feküdni. Közben azonban kint egy kört, téve újabb eszközökhöz jutottam. A ház előtt volt tűzrakó hely, így abban kis tüzet gyújtottam és megmelegítettem az összeszedett köveket, nagyobb kavicsokat, majd mikor már kellő hőmérsékletűnek ítéltem, akkor bevittem s a srác bőrére helyeztem. Ficánkolt is ettől alaposan, pedig a kavicsok csak melegek (mint mi), de nem forrók voltak. A másik eszközt, amit találtam azt csak akkor vetettem be, mikor a kavicsokkal űzött játékot meguntam s hozzáláttam, hogy hanyatt fordítva a mellbimbóit is „satuba fogjam” és ezt megtettem az akkorra már kellően meredező farkával és golyóival is. Ehhez kis pálcikákat és erős füvet használtam. Élvezettel néztem végig „művemet”, ahogyan ott feküdt előttem az ágyon.
Azt is észrevettem, hogy a srác is élvezi a dolgot, látszott nem kezdő e téren, de ezt már előzetesen is tudtam az elbeszéléséből, amit a jelentkezésekor elmondott. Így azért elmondattam vele mindazon élményeket, történéseket, amikben már korábban volt része és megkérdeztem tabuit, valamint kifaggattam arról is, hogy milyen „szolgálatot” vállal a továbbiakban nálam, velem, vagy másokkal is.
Mivel uninak mondta magát és kérte is, így leszedtem a farkáról és golyóiról a pálcikákat, majd az orgazmus-megvonást gyakoroltam rajta, míg nem már szinte sírva könyörgött kegyelemért és elmeneteléért. Végre ennek is eljött az ideje s utána úsztunk egyet a tóban, majd visszaballagtunk a többiekhez.
Azok még jól elvoltak egymással. A két mester tette a dolgát, váltogatva a szolgákat, a két switch pedig foglalkoztatta a személyes szolgámat, aki láthatóan nehezen tűrte, hogy mások is megtehetik vele mindazokat, amit eddig csak én tehettem meg. Azt is észrevettem azonban, hogy szexuálisan nem bántották, szerencséjükre.
Egy ideig elnézelődtem, majd fürdést és hazamenetelt vezényletem.
(folyt. köv.)