A szaki

A szaki

Vízvezeték szerelő vagyok. Épp egy házba hívtak, valami csöpögő csap miatt. Biztos nő lehet, gondolom, egy férfi nem hívna egy ilyen egyszerű dologért szerelőt. Bemegyek a lépcsőházba, megkeresem az ajtót, megvan. Becsöngetek, egy csinos, kedves, fiatal nő nyit ajtót. Megmutatja, hol van a gond, bemegyek a konyhába vele. Szerszámosládámat leteszem a földre, keresgélni kezdek benne. Franciakulcs megvan. Nem találom a gumigyűrűket. Letérdelek a földre és kutakodni kezdek a ládában. A nő ekkor hirtelen fejbe rúg és elszédülök. Mielőtt felállhatnék, újból belém rúg, pont gyomorszájon talál. A földre esek, és a hasamat fogom. A csaj ekkor egy bilincset vesz elő, és az egyik kezemet a vízvezetékhez bilincseli. Utána kimegy a konyhából. Összeszedem magam, kiabálok utána, hogy engedjen el, még megbánja, ha kiszabadulok, nagy baj lesz stb.. Kis idő múlva visszajön a csaj, átöltözve. Nagyon szexis, fekete bőr miniszoknya, bőr melltartó, fekete harisnya és tűsarkú cipő. Nagyon szép, még a szavam is eláll egy pillanatra, ekkor veszem észre, hogy korbácsot és egy pórázt tart a kezében.

- Elég a játékból, ha most elengedsz nem bántalak -mondom neki. Erre közelebb jön és mielőtt elhajolhatnék, újra belém rúg. A cipője hegyes orra hason talál, fájdalmamban összegörnyedek. Csak ennyit mondd: Előbb meg kell tanulnod viselkedni!
Felemelkedek, de újra a hasamba rúg, elfekszek a földön, újra és újra belém rúg, így válaszolni sem tudok. Több, mint tízszer rúg belém, mire abbahagyja. A földön fekszem és hörgök, majd ezt mondom: Ezért...! Mosolyogva felemeli a korbácsot a szavaimra és lecsap. Nagyon csíp, de lecsap újból, én a földön tekerőzve igyekszek elhúzódni. Már egészen a vízcsap alá húzódok, mire abbahagyja. A hasamon fekszek és megkérem, hogy hagyja abba a kínzást. Ő csak annyit mond, hogy feküdjek a hátamra. Megteszem, erre ő finoman a mellkasomra teszi a tűsarkú cipős lábát.

-Ha engedelmeskedsz nekem, elnéző leszek!- mondja mosolyogva, de a lábával egyre jobban rám nehezedik. A tűsarka egyre jobban nyomja a bordámat. Szép lassan, kéjesen fokozza a nyomást, majd rám áll mindkét lábával. Elhagy a saját akaratom, csak a fájdalmat érzem, elkezd taposni rajtam.

-Hagyd abba, kérlek! - mondom neki.
-Szólíts úrnődnek! válaszol, és egyik lábával a fejemre tapos.
-Úrnőm, kérlek, kegyelmezz nekem!
-Így már jobban hangzik"- mondja , és lelép rólam.

Pórázt ad a nyakamra, és eloldja a bilincset. Rám parancsol, hogy álljak négykézlábra és kövessem. Nehezen, megy mert az egész testem fáj. Pórázon bevezet a szobába, és leül a fotelbe.

-Csókold meg a cipőmet! - parancsol rám. Gyorsan megcsókolom, mire rám csap a korbáccsal.

-Érzékibben. Így nem érzem, hogy imádsz!

Lassan lehajolok, és hosszan csókolom a cipőjét. Érzem, hogy kezdek felizgulni, és kezdem kívánni az úrnőmet. Vágyamat megfékezi a félelmem. Leveszi a cipőjét. Arcra borulva térdelek előtte.

-Szeretnéd megcsókolni a lábam?- kérdezi.
-Igen, úrnőm - válaszolok.
-Akkor nyald tisztára a cipőmet, gyerünk!

Buzgón kezdem nyalni a cipőjét. Majd hirtelen elrúgja a cipőt előlem, és a harisnyás lábát teszi elém.

-Megcsókolhatod, de csak egyszer!- mondja.

Remegve csókolom meg a harisnyás lábát.

-Túl hosszú! - kiállt rám. Feláll a fotelból, és lábával a fejemre lép, nagy erővel a szőnyegbe nyomja a fejemet. Valami villanást látok és ...

Mire felnézek, már nincs ott. Nemsokára bejön a szobába, de már ugyanaz a ruha van rajta, amiben ajtót nyitott.

-Na, kész a vízcsap? -kérdezi kedvesen.