Első kalandjaim V. rész

Feküdtem a földön. Szinte egész nap ezt csináltam. Az úrnőm magamra hagyott. Elment, hogy beszéljen a gazdámmal. Sose gondoltam, hogy ilyen helyzetbe kerülök valaha. A számban egy fura ízt éreztem. A nyelvem már sajgott az egész napi munkától. Úrnőm hívott engem, így természetesen odamentem, szigorúan négykézláb. Lehajtottam a fejem a két nő előtt akik fölöttem magasodtak. Úrnőm leült a hátamra, úgy hogy a fejem a két lába között legyen.
- Nos, akkor! A rajongómmal úgy döntöttünk, hogy még estig megtartunk. – mondta miközben fejem felett keresztbe rakta a lábait. – Este programunk lesz, és jó hasznodat fogjuk venni a készülődésben. Tudsz főzni?
- Igen. – válaszoltam halkan.
- Remek. Akkor találj ki valami finomat, és menj el vásárolni. Utána pedig ha visszajöttél, csinálsz nekünk valami jót. És hogy azután mi lesz, azt majd még megvitatjuk.
Elkészültem, az ajtóban pedig a kezembe adott úrnőm egy szatyrot. Mindig lehajtottam a fejemet előtte, de most véletlenül megláttam hatalmas barna szemeit. A tekintetében pedig, azt láttam, hogy csak egy játékszernek néz, s talán ez is volt a vágya, hogy átváltoztathasson valami figurává, amit egész nap a zsebében hordhat, vagy inkább egy pár cipővé vagy papuccsá, amit egész nap a lábán hordhat. Ez a gondolat járt eszembe miközben elindultam. Hirtelen egy kis történet is megfogant bennem egy srácról, aki véletlenül ellökött egy nőt, akinek emiatt eltörött a cipője sarka. Természetesen a srác bocsánatot kért, és megmondta, hogy bármint megtenne engesztelésül, ezért a nő, akiről kiderült, hogy boszorkány cipővé változtatja. És egész nap benne jár.
De aztán ráeszméltem, hogy nincs is nagy kedvem visszamenni. Meg amúgy se adtak pénzt. Elvárták tőlem, hogy én vegyek nekik mindent. Ráadásul undorítóan kihasználtak. Vágytam arra amit velem tettek, így nem bírtam nemet mondani, de akkor is megalázó. Mit mondanának a barátaim, vagy a szüleim, ha tudnák mi történt velem ma. És megint beugrott az én kis történetem, és hozzá csaptam végső poénnak, hogy a nőnek nem jött össze a napja, emiatt a srácot vibrátorrá változtatta és… Felnevettem magamban, hogy mekkora hülyeséget találtam ki. Megint elmorfondíroztam, hogy mit tegyek.
Kopogtam az ajtón, és a gazdám ajtót nyitott. Beléptem és azonnal térdre ereszkedtem előtte, és lehajtott fejjel, a szatyorból előhúzva, egy vadonatúj pórázt nyújtottam neki. Ő felnevetett. Majd erre én gyorsan megcsókoltam az egyik lábát. Megint felnevetett, és megsimogatta a fejemet.
- Jó kutyus! Meg engedem, hogy két lábon vidd a szatyrot a konyhába.
Elkezdtem készíteni a kaját. Alapos munkát végeztem. Nem siettem. Csak arra törekedtem, hogy a legjobb munkát végezzem. S mire elkészült, az asztalnál már helyet foglalt a gazdám. Úrnőm pedig mellette állt. Az asztalnál csak egy szabad szék volt még, az asztal alá pedig egy pad volt betolva.
- A te helyed itt van. – mutatott a padra. – itt fogsz feküdni, míg eszünk.
Szó nélkül oda mentem, és ráfeküdtem a padra, de a lábaim lelógtak róla.
- De idióta kis féreg! – kiáltott rám az úrnőm. – a fejedet a székemre teszed.
Megijedtem. Megint azt akarja, hogy a nyelvem használjam? Itt a gazdám előtt.
- Csinál már! – csapott rám a hirtelen előkerült pálcával. – Csináld! – csapott megint.
Felhúztam magam, és rá raktam a fejem a székre, ami szó ami szó párnázása miatt kényelmesebb volt, mint a kemény pad.
Úrnőm átlépett a nyakam fölött, és fekete nadrágjába bújtatott fenekével az arcomra ült. Nem kellett nyalnom, csak párnának kellett lennem. A feneke elfedte az egész arcomat. A szememet, a számat és az orromat is. Alig kaptam levegőt. De mielőtt túl kényelmetlenné vált volna, mindig felállt és engedte, hogy levegőt vegyek. Vadul ziháltam ilyenkor. Nos, valahogy így telt ez a korai vacsora, ami után elkezdődött a készülődés.