A lány a szomszédból XX. rész

Sok idő telt el és lassan végeztem az összes ruhával. Kezdeti izgalmam alábbhagyott, ahogy egymás után vasaltam szoknyáit, blúzait, nadrágjait. Órák teltek el ezzel a monoton rutin munkával. Már az ágyneműkkel is végeztem, sokat kínlódtam velük. A nap már erősen hanyatlott. Ekkor megérkezett Cecília álmosan, alvástól kisimult arccal. Lehajtottam a fejem.
- Lássam mit csináltál. Hmm nem rossz. Máskor is jöhetnél.
- Szívesen kedves Cecília.
- Még nem ismersz. Nem tudod mit vállalsz. De tudod mit? Az unokahúgom szeret ide jönni, majd meghívom nyaralni, a nővérével és Annával együtt. Akkor remélem te is itt leszel. Már tudom mit csinálnék veled. Kell nekem egy pasi akin visszafizetek minden szenvedést amit a férfiaktól kaptam. Most mindjárt itt vannak a lányok, így szerencséd van. Csak egy kis előleget kapsz. Állj terpesz állásba, kezeket hátra. És nézz a szemembe!
- Igenis Cecília.
Szemei villámokat szórtak. Mezítláb volt egy rövid ruhában. Elém lépett és kezeit a vállamra tette. Leheletét az arcomban éreztem, testének melegét is éreztem. Jobb térdét finoman felemelte. Majd egyszer csak tompa fájdalom hasított belém, összecsuklottam. Hányingerem lett, émelyegtem.
- Vissza helyedre, ez még csak egy próba volt. Ilyen gyenge vagy?
Könnyes szemekkel álltam vissza, eléggé szenvedő arckifejezésem lehetett, mert gúnyosan nevetett.
- Szóval ennyin múlik egy férfin uralkodni. Még két rúgást ki kell bírjál, ha nem akarod, hogy Annának rosszat mondjak rólad. Maradj a helyeden!
Ezúttal a lábfejével talált el, ismét rosszul lettem, de emberfeletti erővel újra kiegyenesedtem. Amint a szemébe néztem máris kaptam a következőt. Ez olyan erős volt, hogy lerogytam. Egyik lábát a fejemre tette és fölényesen beszélt.
- Mellettem ez lesz a sorsod. Készülj fel erre. Most kússzál ki a verandára.
Fájdalmasan engedelmeskedtem. Kiérve így szólt.
- Állj négykézláb ide, az asztal elé.
Odaálltam. És ő leült a hátamra.
- Legalább valami hasznodat veszem. Reménykedj, hogy hamar jöjjenek. Én jól ülök itt. Azaz várj csak, mindjárt jövök.
Elment és én vártam türelmesen. A teraszon elég durva kőből volt a padló, nemigen találtam kényelmes helyet térdeimnek. Csak a lábait láttam amikor visszajött, de attól is felizgultam. Nem sokáig láthattam, mert egy törölközőt terített rám, majd leült és csendben eszegetett. Az éhségtől kissé gyenge voltam, energiám utolsó tartalékait vetettem be, hogy ne remegjenek a karjaim.
- Itt a helyed, jobb ha megszokod. Hamarosan jönnek Tamaráék, addig szenvedj.
- Igenis - nyögtem ki és megfeszítettem izmaimat. Ugyanakkor összeszedtem magam és akaraterőmmel helyt álltam ebben a helyzetben is. Hiszen ez a sorsom.