Sub egyetemistám és Domina felesége története (2)

A múlt héten jelentkezett a srác e-levélben, hogy már meggyógyult a háta azoktól az újabb sebektől, amit a párja okozott rajta, hazamenetelük után. Azt is írta, hogy jó visszagondolnia mindarra, ami nálam történt, ezért szeretne újra jönni, de most tényleg egyedül. Csak ő.
Tegnapelőtt újra írt, hogy igen, jönne, de még sem egyedül, hanem egyik egyetemista barátjával szeretne, mert az kíváncsi rám is, meg a játékra is. Nem értettem, de megengedtem, hogy jöjjenek akkor mindketten. Meg is beszéltük.
Tegnap a megbeszélt időben nem a mobilom szólt, hanem hallottam az elektromos kapu visszajelzését, hogy valaki nyitotta, majd hamarosan kikukkantva az ajtómon láttam, hogy a rácsom előtt két srác áll, várakozva a beengedésre. Az egyik a Subom volt, míg a másik az ismeretlen, de az is magas, jóképű, izmos, szőke hajú és villogó kék szemű srác volt.
Kimentem, beengedtem Őket. Az ismeretlen srác bemutatkozott már a rácsnál s úgy jött csak be. Mikor beléptek az előszobába és bezártam az ajtót, rájuk néztem s megszólaltam:
- Üdvözöllek Titeket a pokolban. Ki itt belép, hagyjon fel minden reménnyel, csak abban bízzon, az történik majd itt vele, amit előre egyeztettünk és megbeszéltünk. – mondtam némi gúnyossággal a hangomban s elindultam be a szobába ott hagyva őket.
A Sub srácom nem szólt semmit, hanem kezdte mindenét levetni, amit eléggé csodálkozva nézett a barátja. Azon nem csak a csodálkozás, de az izgalom, idegesség is látszott, főleg mikor eljutott az agyáig az értelme annak, amit mondtam nekik. Hezitált kicsit, majd még én el sem értem a szobaajtóig, mikor remegő hangon megszólalt, mögöttem, halkan:
- Uram. Velem nem beszélt meg semmit. Engem a barátom hívott el ide. Akkor mi fog történni velem? Mire számítsak? – kérdezte. Megálltam, visszanéztem rá. Remegett.
- Gyere be velem s megbeszéljük addig mindent, míg ez a köcsög készen lesz a szeánszra! – mondtam.
Kinyitva a szobaajtót beléptem s elmenve leültem a fotelomba. Onnan néztem már vissza, addigra Ő is bejött utánam a szobába, becsukta az ajtót, de nem mozdult onnan.
- Gyere ide mellém! – szólítottam fel s mutattam a mellettem lévő ágy felé. A srác bizonytalanul, óvatosan jött felém, majd fél fenékkel ült le a mutatott helyre, az ágy sarkára.
- Te miért jöttél el? – kérdeztem meg egyenesen tőle. Már ő sem nézett rám, hanem a szőnyeget nézte lehajtott fejjel s úgy válaszolt a kérdésemre:
- Mi jó barátok vagyunk, együtt jártunk középiskolába is s onnan együtt jöttünk egyetemre s járunk itt is, most. Egy szobában laktunk a középiskolás koleszban és itt is addig, míg meg nem nősült, mert akkor elköltözött a nejéékhez, akit ismer. – kezdte, majd így folytatta:
- Együtt éltünk át sok marhaságot már s mikor most húsvét után találkoztunk, fájdalmasan ült le nálam a koleszban s mesélte el ittlétét s a történteket, de azt is, hogy hazaérve a neje jól felpofozta, s egy előkapott fakanállal elnáspángolta a fenekén, de jutott a hirigből a hátára is. Meg is mutatta a nyomokat akkor.
- Véres volt? Nagyon csúnya? – kérdeztem közbe, de a srác nemet intett s így folytatta:
- Addig is sejtettem, hogy a neje az úr otthon, még arra is célzott korábban, hogy néha megpofozza, a hajánál fogva a padlóra rántja, de én ezt csak házastársi veszekedésnek tartottam, nem komolynak, addig, a múlt hétig.
- Mi már régebben is fantáziáltunk arról, pár videó közös megnézése után, hogy milyen jó lenne át is élni egy idősebb Mesternél a látottakat, de csak fantáziálás maradt. – gondoltam én. – folytatta a barát srác a mondókáját.
- De a történet után már ezt nem gondolhattad? – kérdeztem közbe.
- Igen, azaz nem. El is csodálkoztam a hallottakon.. – kezdte s kis hezitálással folytatta:
- Ekkor merült fel, hogy legközelebb én is eljönnék, de akkor még ő hallani sem akart újabbról, de arról sem, hogy ha lesz, én is itt legyek. – nyögte ki a végét.
- Mikor, mitől változott meg a véleménye? – szúrtam közbe, mert hallottam a Subom kopogását az ajtón. – Várj kint, majd szólok, ha jöhetsz! – kiáltottam ki annak.
- Tegnapelőtt újra balhéztunk nálam a koleszban s verekedés, birkózás közben felszisszent. Ekkor kérdeztem meg, hogy van a háta, sebei s mutatta meg. Már egészen jól nézett ki. S ekkor újra cukkoltam, hogy akkor jöhetnénk már együtt, újra Önhöz. Kapott az alkalmon és tegnap váratlanul hívott s mondta, hogy ma, mikorra jövünk. Így történt. – fejezte be a barát.
- S Te mit szeretnél? Csak nézni, vagy mást is? – szorítottam sarokba. Hümmögött, majd ennyit mondott:
- Most azt gondolom, csak nézni, de ha később megváltozik az értésem, vágyam támad, akkor jelezhetem s akkor én is…. – mondta, de nem fejezte be.
- Igen, persze. – válaszoltam s kikiáltottam: - Gyere be köcsög!
Ekkor a Subom újra kopogott, majd belépett. Gyorsan négykézlábra állt s úgy jött oda hozzánk, de csak engem üdvözölt lábcsókkal. Mutattam, a barátjának is. Kissé értetlenül néztek mindketten rám, de határozott kézmozdulatomra végre odahajolt és a barátja elhúzott lábát is megfogta, visszahúzta és megcsókolta, de már vöröslő arccal.
- Térdelj fel! A barátod a vendégem, azt teszel Vele, amire utasítalak. Megértetted? – néztem rá szúrósan. Most már ketten voltak vörösek.
- Te menj és ülj át oda! – szóltam s mutattam a barátnak az új helyét az ajtó mellett.
- Te pedig tedd fel a nyakörvet, rá a pórázt és a végét a szádba véve vidd oda Hozzá és add át Neki. Ő fog megsétáltatni, s ha nem leszel engedelmes, akkor Tőle kapsz büntetést is.
A Sub tette a dolgát, de látszott vonakodva. A barát rám nézett, én meg mutattam hol a lovaglópálca s azt is húzzon rá párat a barátjára. Így történt.
A továbbiakban nagyjából az első alkalommal végrehajtott elemek kerültek újra sorra, azzal a bővítéssel, hogy a barátnak is mindig volt szerepe: vagy tennie kellett valamit, vagy hagynia, hogy vele tegye stb.
Már jó órája ott voltak, mikor a Sub jelezte, hogy szólna és engedélyemmel megint aranysugarazást kért a fürdőszobában. A barát elhűlve hallgatta a kérését és látszott nem helyesli. Azonban azt mondtam:
- Rendben, megtehetjük, de nem én fogom tenni, hanem baráti lesz a kiszolgálás ma.
Mindkét srác felkapta a fejét erre, megint egyszerre vörösödtek el. A barát talán még jobban. Mivel nem mozdultak, vártak, így én is azt tettem, de egy idő után megszólaltam:
- Nem arról volt szó, hogy Te szeretnéd ezt? – szóltam a Subomhoz, míg a barátnak ezt mondtam: - A vendégem vagy, nem is kérdezem, tedd meg!
- Igenis, Uram! – jött a válasz mindkettőtől s a Sub elöl négykézlábon ment ki, a barátja pedig utána. Én csak az ajtóig kísértem Őket s onnan néztem mi történik. (Kicsit nehezen ment, de végül is sikerült.)
- Gyere, mi visszamegyünk, Te meg zuhanyozz le! – utasítottam a Subomat.
Bent megkérdeztem a baráttól, hogy mennyire tetszett minden, de nem tudott válaszolni, mert megint megszólalt egy mobil, de nem a mienk.
Ott szólt az asztalon. A barát odalépett és ránézett, majd elborzadt és annyit mondott:
- A neje az, az keresi. Mit tegyünk?
- Vidd ki utána! – utasítottam, majd csak annyit hallottam, hogy a srác hadar valamit s letette. Mikor bejöttek mindketten zavarban voltak. A Subom szólalt meg:
- A nejem volt megint, keresett, kérdezte hol vagyok, de nem mondtam meg, viszont mennem kell. – hadarta el egy szuszra.
- Menj csak, azaz menjetek! – erősítettem meg és felállva ki is engedtem Őket.
(lehet folytatása, de lehet, hogy ez a vége.)