Első

Az állomáson várok Rád. Még a vonaton vagy, amikor megcsörren a telefonod. Utasítást kapsz, a torkodban dobog a szíved, miközben elcsukló hangon mondod: igen Uram...
Leszállsz, izgatottan indulsz a főbejárat irányába, engem keresel tekinteteddel, de nem még találsz...
Ekkor eszedbe jut az utasítás: "hívj fel és hangosnan, tagoltan beszélve kérj engedélyt a szolgaságod megkezdésére, melynek során felajánlod, hogy "Uram azt tehet velem, amit akar"...
Szégyenkezve nézel körül, mert tucatnyian hallhatták, amilyen hangosan beszéltél, majd megkapod az utasítást, hol találsz...
Odasietsz, zavartan állsz meg előttem, én kinyitom az ajtót és beültetlek az autómba. Én is beülök, indítok, kb.: 10 perc az út, amikor földútra térek le. Ott megállok. Szállj ki, kapod az utasítást, majd megkérlek, hogy vetkőzz le...
Közben két csukló- és két bokabilincset teszek eléd, hogy tedd fel őket...
Zavartan állsz, amikor Rád szólok: siess! Nem tudom titkolni, mennyire tetszik amit látok, annyira duzzad a férfiasságom, hogy majdnem átböki a nadrágom... Készen vagyok Uram, szólsz halkan, majd a kezed hátrahúzva, a bilincsen lakat kattan...
Kissé - talán fázol, vagy csak - izgulsz, mert szinte remegsz, amikor én a hátad mögött matatva egy nyakörvet teszek a nyakadba...
Most pedig bekötöm a szemed és felcsatolom a pórázod...
Így ni! Egy apró rántást érzel a pórázon és egy vsípős csapással a fenekeden jelzem, hogy indulj.
A meztelen talpad megannyi új ingerrel találkozik az erdei földúton, nem láthatod, de mosolygok, ahogy hátrabilincselt kézzel bekötött szemmel botorkálsz anyaszült meztelenül az ismeretlenbe...
Az alig néhány száz méteres úton jópár csíkot szerzel a fenekedre, miközben nógattalak, hogy haladj gyorsabban... Mégsem ez volt a legrosszabb, hanem egy árokpart, amit nem sikerült átlépned, egyensúlyod elvesztése után tehetetlenül ültél bele a csalánosba...
Itt magadnak kell kikászálódnod, de hátrabilincselt kézzel ez bitang nehéz, több próbálkozásod is csődöt mond, miközben minden porcikád izzik a csaláncsípésektől...
A következő pillanatban már érzed a faház hűvösét, lekerül a kendő, de a lakat marad, tested hűsítő zuhany frissíti, miközben a kezeimmel többször végigsimítva egyszer csak elnyeli a nagyajkad az ujjamat...
Csak bízhatsz benne(-m), hogy nem hagyom abba és igen, ezen az esten először élvezhetsz el... Mert akarom... Mert akarod...
Miután kipihegted magad, csipeszt kapsz az előbb még élvezetet adó kincsedre és tudatosul benned szolga vagy... Jah és hogy csak akkor jöhetsz vissza az autóhoz velem, ha jól viselkedsz... Pedig nagy szükséged lesz rá, mert a ruháid bizony ott vannak bezárva... ;)