Titkon,ketten

A nő nem először találkozott a férfivel,de ez volt az első alkalom,hogy az azt kérte tőle,hogy teljesen meztelenül nyisson neki ajtót.Nem akarta,nem merte végiggondolni az előtte álló perceket,amikor valóban meg kell majd tennie.
Teljesen meztelen volt már,így pőrén-pucéran hevert végig az ágyon,és ezekben az utolsó pillanatokban magához nyúlt. Először csak finoman érintette a csiklóját,mintegy felmérve a lenti helyzetet,majd máris a hüvelyében volt.Teljesen nedves volt. Elgondolkozva húzta ki az ujját,és ebben az elrévedező,félig meddig álmodozó,elgondolkozó állapotban a szájához emelte és az ajkai közé véve megízlelte,leszopta önnön nedvességét,ízét.
„Félek megtenni,de mégis már a gondolattól beindultam,kívánom,akarom” Már reggel óta érezte ezt a nehezen visszafojtható tüzet magában,vágyát csak tovább fokozta az egész nap váltott emailek sora,melyekben a férfi nem is nagyon titkolta,hogy mit is akar majd tenni vele.Vágyott ezekre a beígért ütésekre,arra a megsemmisítő pillantásra,mellyel eddig minden egyes alkalommal leigázta és maga alá gyűrte.
Ebbe a feszültséggel teli csendbe robbant be a kaputelefon trillázó zenéje. Felpattant az ágyról,és már bele is hallózott,és nyitotta is a kaput. Pillanatnyi szédülést érzett, nyelni sem tudott,annyira kiszáradt a torka az izgalomtól.Hallotta a felfelé suhanó lift hangját,majd a koppanó lépteket az ajtaja előtt.
„Ki kell nyitnom,meg kell tennem,hiszen már itt áll,vár,rám vár.” A hezitálás azonban görcsbe fogta ujjait az ajtókilincsen. Belenézett a szemközt lévő nagy álló tükörbe.Látta testének hibáit,de csak egy pillanatig hagyta,hogy rabul ejtse ez a kép.Maga elé meredt,összevonta a szemöldökét,és kinyitotta az ajtót.
Ott állt a férfi,a szája körül már látszódott az a bizonyos csúfondáros mosoly,amitől mindig elgyengült már az első találkozás óta. A nő nem mert,nem tudott a szemébe nézni,szégyent érzett,és a pírt,ami máris végigömlött az arcán.Végig sem gondolva mit tesz,kezeivel már nyúlt is férfi után,aki még mindig az ajtóban állt,és csak nézte őt. Húzta,vonta be a lakásba, bújt oda hozzá,a mellkasára,belefúrva az arcát,eltakarva szemérmességének árulkodó nyomait.
A férfi azonban nem hagyta,hogy elrejtse zavarát.Kezébe fogta a haját,s úgy húzta hátra a fejét,majd lecsapott a szájára. Beleszédült a nő a csókba,de csak másodpercek voltak ezek.
-Megtette amit kértem,ez helyes. Azonban szégyellte magát előttem,és ezért büntetést érdemel.Na,meg persze azért is kap,mert kedvem van megbüntetni.-s újból felvillant az a sátáni vigyor,melyben ott volt,hogy övé a nő,azt tesz vele,amit akar és úgy,ahogy éppen kedve van.
-Jöjjön,vetkőztessen le.
A nő érezte a remegést az ujjai végén,ahogy a zakó után nyúlt,majd ráterítette a székre,hogy ne gyűrődjön. Ezután az apró inggombok következtek egymás után, s mikor felvillant előtte a másik meztelen bőre,szőrös mellkasa és felé áradó a férfias illata, érezte,hogy teljesen elgyengül. Legszívesebben ráborult volna és csak csókolta,simogatta volna. De már hallotta is:
-Cipő,zokni,nadrág.A szíjat húzza ki,arra szükségem lesz.
Végül már csak az alsónadrág volt,ami eltakart valamit a férfiből.A nő előtte térdelt, úgy nézett fel rá,s kérdezte halkan:
-Szabad?-látta már nadrágon keresztül is a férfi izgalmát.
-Szabad.-kicsit rekedtes volt már ez a válasz,mellyel igazolást nyert,hogy a férfi egyre jobban kívánja a nőt.
Lassan húzta le az utolsó ruhadarabot,s mikor végre előbukkant a kedvenc játéka,akkor már csak arra tudott gondolni,hogy bármit megtenne,hogy érezze,érintse, benne legyen,bárhol,ahol csak a másik szeretné.De tudta,hogy a férfi játékaiban semmi sem egyszerű,semmi sem átlagos és hétköznapi.
A férfi széket húzott a szoba közepére és leült,majd maga elé vonta a térdelő nőt,közben a kezébe fogta a szíját is.
-Tudja mit kell tennie.-a nő elé meredő egyre keményebb farok nem hagyott kétséget afelől,hogy mi is a feladat.
-Ha kiengedi a szájából,büntetést kap. Ha megsérti,szintén.Ha kérdezek akkor megrázza a fejét,vagy bólint. Persze mindeközben én sem maradok tétlen.-s mintegy megerősítve a szavait, gyengéden végighúzta a bőrt a nő bőrén.
A nő nem szólt,kívánta,akarta, a legjobbat szerette volna nyújtani,amit csak tudhat,amire csak képes lehet.Kezeit a térdén hagyta,hiszen a fenekének szabadon kellett maradni az ütések számára. Gyengéden,óvatosan vette az ajkai közé a másik férfiasságát, ízlelve,megtapasztalva annak vágyát,forróságát. Mint egy mohó előkóstoló,tüntette el az egészet hosszában a szájában, hogy egy csöppet,de tényleg csak egy kicsit,lecsússzon a torkába.
-Lassabban...-nyögött fel a férfi,majd mikor összeszedte magát lecsapott a szíjjal.
Különös tánc vette kezdetét.A nő a nyelvével simogatta,a szájával szívta örömének vastag,lüktető forrását, néha csak játékosan körbenyalta,mint a legfinomabb csokifagyit,majd végig egész hosszan nyalta,mintha aggódna,hogy kimaradhat akár egy aprócska centi is.Majd újból fent játszott a csúcsán, nyelvével besurranva a karima alá is,a megbúvó nyílást sem hagyva ki a tetején. Mozdulataiban,remegésében,testének rezdüléseiben a vágy egyre jobban keveredett a fájdalommal,melyet az ütések nyomán érzett.
Nem merte,nem is akarta volna kiengedni a szájából a férfit,inkább akarta,egyre jobban,egyre mélyebben,mintegy választ adva a másik egyre erősebb,egyre keményebb, ütéseire. Mélytorok volt már ez, valódi,fullasztó, önként vállalt,élvezettel teli szédülés közeli állapot,ahogy egyre fogyott a levegő.
A férfi ekkor nem ütött tovább. Megállt,gyönyörködött a nőben. Az ujjai közé fogta hosszú haját,simogatta,játszott vele. Majd kezei lejjebb csúsztak a mellére,és a bimbókat csippentette,csavarta meg. Tudta,hogy mennyire érzékeny a nő erre,de nem akarta,hogy még elélvezzen.
-Ön gyönyörű...a haja,a mellei...szeretek velük játszani. Szeretek magával játszani. Ugye tudja,hogy így van?
A nő nem szólt,nem szólhatott csak belepirult a dicséretbe.Hihetetlen volt számára,amit hallott,és így szinte fel sem fogva mit tesz,alig láthatóan,de megrázta a fejét.
-Ön kétségbe vonja a szavaimat? Nem szép dolog. Ezért további büntetés jár.
Az ütések újra záporozni kezdtek,egyiket követte a másik, a nő érezte,hogy közel az a határ,az a fájdalom,amit még éppen elviselni képes. Közben persze nem maradt tétlen,vágyát, szenvedésének elfojtott sóhajait mind beleadta a szája által kifejezett mozdulatokba.
A férfi még egy utolsót ütött,majd leejtette a szíját. Kezeit a nő hajába temette,és tudta,mindjárt robbanni fog,itt a végpont. Izmai megfeszültek, farkával végig mélyen a nőben maradt, s ekkor megtörtént.
A nő lassan a férfi térdére fektette a fejét.Nem tudott felállni,gyengének érezte magát,erőtlennek,mintha megsemmisült volna az ütések nyomán.A férfi megérezte ezt és a karjába vonta.Nem kellettek szavak. A ki nem mondott mondatok bennük rezegtek tovább,s csak az egymásba fonódó két test árulta el titkon el másiknak,hogy ezekben a pillanatokban összetartoznak.