Memoár
2008. 08. 22. 21:46 | Megjelent: 886x
Nos elmondom a történetem, majd ti megmondjátok hol rontottam el...
Szolga vagyok.
Nem tudom hogy történt, mi váltotta ki, amióta az eszemet tudom erre vágytam.
Nekem is voltak normál szexuális kapcsolataim, barátnőim, de nem elégített ki.
Mindig arról fantáziáltam közben, hogy megkötöznek. vagy hogy a talpát csókolgatom, vagy az arcomra ül...
Különböző szerepjátékokról fantáziáltam, gondolom mint sok hasonló sorstársam:)
Ahogy egyre többet fantáziáltam, egyre inkább arra jutottam, hogy domina úrnőt szeretnék.
Folyton a netet bújtam, és újságokat olvasgattam a témáról.
Mikor elméletben minden oké volt, gondoltam egyet, és felkerestem egy közeli profit.
Mit mondjak... Katasztrófális volt...
Nem is részletezem, fogalma nem volt miről is szól ez a dolog.
Ez nem vette el a kedvem.
Tovább fantáziáltam...
Aztán egyszer Budapesten akadt dolgom, és úgy döntöttem kipróbálom még egyszer...
Hát mit mondjak. Maga volt a tökély. A nagybetűs gyönyör.
Amikor eljöttem, a lábaim is remegetk órákon át.
Volt ott minden, amiről korábban csak fantáziálni mertem:
póráz, bilincsek, andrás kereszt, szájpecek, korbács, lábimádat, arcraülés, ahogy kell...
Valahogy más volt az orgazmus is. A hagyományos szexnél csak elmentem, kész...
Itt azonban... mintha "agyi" orgazmusom lett volna. totális kielégülés. Mintha az agyamat lúgozták volna ki, a jó értelemben...
Tudtam, hogy erre születtem.
Az idő telt, újra meg újra felkerestem.
Aztán másokat is meglátogattam...
Aztán történt egyszer hogy megismerkedtem egy lánnyal.
Összejöttünk. 2-3 hónap után, egy átmulatott éjszaka után bevallottam neki...
Nem is értem honnan szedtem a bátorságot.
De akkor megtörtént a csoda.
Nem elhajtott, hanem mondta ki szeretné próbálni, mondjam el mit szeretnék.
Hát elmondtam.
Elkezdődött szolgaságom egy éve.
Csodálatos volt. Totális szolgaság. Amilyen mélységei vannak, azt mind kipróbáltuk. Élvezte nagyon. Ezek után "normális" együttlétünk nem is igen volt...
Teljesen megalázott... olyan veréseket kaptam, hogy napokig leülni sem tudtam.
Aztán telt múlt az idő, és valami megváltozott...:(
Bennem.
Ő továbbra is igénylte volna a dolgot, de én egyre kevésbé.
Besokalltam? Nem tudom.
Az biztos hogy vágyaim megmaradtak, de már nem ő volt a tárgya, hanem mások.
Így utólag visszagondolva sem értem. A kapcsolat kihűlt.
Na de miért?
Ez a férfiak sajátja?
Erre vágytam egész életemben, megkaptam, és eldobtam.
Talán erre a típusú kapcsolatra a hétköznapok nincsenek jó hatással? Jobb az alkalmi kapcsolat, aki után lehet sóvárogni? Vagy csak a megkaptam - más kell szindróma lehetett?
Mindenesetre utálom magam, hogy így történt, d változtatni rajta nem tudok...
És most itt vagyok. Újra keresem úrnőmet.
Talán majd valaki elmondja mit rontottam el...
egy őszinte szolgalelkű ...
Hozzászólások (0)