Egyetlen hétvége - II. rész

A lány megnyugodott, hogy a kocsi ülésén nem sok látszott abból, milyen izgalomban telt neki az út. Szeretett volna valami kislányosan őrült ugrabugrálással megjelenni a hotelben Dávid oldalán, de aztán jólneveltsége és a konvenciók miatt ezt mégsem tette.
Azt gondolta, minden szembejövő látja rajta, mintha a homlokára lenne írva, hogy életében először tölt el egy szinte idegen férfivel egy éjszakát egy hotelben. Sőt, kettőt. Minden gondolata azon járt, hogy vajon mi fog történni? Mit tervez vele Dávid?
Amikor a barátaival, barátnőivel utazik, általában jó előre megbeszélik a programot, elterveznek mindent, hogy semmit ne hagyjanak ki. Ezzel szemben Dávid mellett újra önfeledt kisgyereknek érezte magát, akinek fogják a kezét és vezetik.
A recepciós pulthoz sétáltak.
-Mestery Dávid vagyok. Kétfős szobát foglaltam.
A lány számára egyre valóságosabbá vált minden. Kétfős szoba... és az egyik fő ebből ő. Mosolygott.
A recepciós bíbelődött a kulcskártyákkal, amikor Dávid elkezdte kitölteni a bejelentkezési papírokat, mindkettőjükét... közben pedig egyik kezével a lány popsijába markolt. A lány nevéhez azt írta: Mestery Dávidné.
A lány csak mosolygott ezen, a születési dátumán még inkább, de Dávid keze egyre feljebb húzta a szoknyáját. Ha valaki most lépett volna be az ajtón, már láthatta volna a csupasz fenekét. Egyszerre érezte illetlennek és nagyon izgalmasnak a helyzetet. Kezével megérintette Dávid kezét és végigsimította, amikor a férfi egyik ujját hátulról a nedves puncijába dugta.
-Gyere! Nézzük meg a szobát!
A lány próbált úgy megfordulni, hogy mire eltávolodik a recepciós pulttól, visszaigazítsa a szoknyáját a popsijára. Dávid ezt engedte is, de az ujjával, ami épp az imént csusszant be egy röpke pillanatra a puncijába, finoman végigsimította a lány arcát, ajkát. Majd még finomabban megcsókolta.
-Mondtam, hogy felviszlek a toronyszobába - mondta halkan mosolyogva és ölbe kapta a lányt. - Kérem, a csomagot hozza valaki utánunk - szólt még vissza a recepciósnak, aki meglepetten és irigykedve nézett a boldog pár után...

(folyt. köv.)