Piros és Farkas IV.

Piros testét átjárta Farkas ujjai nyomán előcsalt orgazmus. Más volt ez,másmilyen,mint amit kis szobájának sötétjében önmagának okozott. Mélyebb volt és megrázóbb,ösztönösebb és vadabb. Úgy érezte,hogy még kér ebből a csodálatos élvezetből,hogy sosem tudna betelni vele,és ezt az öntudatlan kívánságát aláhúzta puncijának finom kis remegése és a belőle csörgedező nedves folyam,mely bevonta a férfi erőteljes ujjait. Nem is érzékelve mozdulatait, szinte ráhúzta magát azokra a benne mozgó ujjakra, előre és hátra mozdítva a csípőjét, kitolva fenekének finom gömbölyűségét, mely így felkínálta magát a másiknak, illatos,hamvas, éppen megérett barackként.
-Nem bírom tovább,még egy perc és egy szó nélkül megdugom,ha akarja,ha nem!-Farkasban most már elemi erővel dolgozott a vágy, a farka keményre feszült a várakozástól, az eddig magára erőltettet visszafojtástól,de ez volt a végső pont,az utolsó csepp abban a bizonyos szenvedéllyel teli pohárban.
-Most már csak azt kéne eldöntenem,hogy a száját vagy az illatos kis pináját vegyem előbbre,de talán legyen az én élvezetem az első!- ezzel a gondolattal és egy határozott mozdulattal talpra segítette a lányt,aki még mindig nem tudta,hogy hol is van igazán, és a lábainak sem tudott még parancsolni. Gyengeséget érzett, szinte nem is tudta tartani magát, testével Farkashoz bújt,tőle várva a következő lépést,teljesen rábízva magát.
Érezte és imádta a férfi,hogy bájos áldozata ennyire az övé,hogy immár ő parancsol neki,nincs olyan,amit ne tehetne meg vele, annyira kívánja a gyönyört,melyet ő ismertettet meg vele. Átkarolta a lányt, magához húzta, szájával súrolta annak hófehér nyakát,miközben a fülébe súgta:
-Nagyon engedelmes vagy...ez tetszik. Most egy új feladatot kapsz. Eddig én adtam neked, most pedig itt az ideje, hogy megmutasd mennyire is akarsz nekem örömet szerezni. Ha ügyes vagy, akkor jutalmat kapsz. Ugye emlékszel az előbbi percekre?- suttogás volt ez, mélyről zengő hangok egymásba olvadása, mely tovább hevítette Pirosban a megfelelés, az odaadás vágyát.
-Emlékszem,Uram.Csodálatos volt,köszönöm. Mindent megteszek,amit csak kér!- Pirosból kiszakadtak ezek a mondatok, még sosem érzett semmit sem ennyire igaznak, ennyire helyénvalónak,mint ezeket. Mintha egy láthatatlan szobrász újrateremtette volna, átformálva bensejét, megtöltve a semmivé válok,ezáltal minden leszek felismerésével.
Farkas egy szót sem szólt, látta a változást, és kemény,marcona szíve meg is lágyult egy csöppet ezen érzelmek láttán. Majd megfogta a lány kezét, és odavonta a férfiasságához. Pirosban elakadt a lélegzet. Még sosem volt része ilyesmiben. Keménységet érzett. Forróságot. Ujjainak feszülő türelmetlen vágyat, és a legselymesebb bőrt,amelyet valaha is tapintott.
-Mutasd meg, mennyire vagy az enyém!- hallotta Farkas szavait, majd át sem gondolva, elkezdte mozgatni kezét annak férfiasságán.
Nem volt ebben semmi átgondoltság,semmi előretervezés. Csak az ösztönös adni akarás, szeretni vágyás és mélyről fakadó kedvesség, mely csak keveseknek sajátja. Ujjaiban egyszerre volt lágyság és egy kevés erő. Gyengéden húzta lefelé a nedvességtől könnyen mozgó bőrt, majd lassan felfelé egy egészen enyhe szorítással befejezve a legtetején. Hiába érezte, hogy amit csinál az jó,mégis kevesellte az érintést. Többet akart. Többet kívánt. Mélyebben és jobban akarta érezni ezt a csodát, ezért hát térdre ereszkedett, és közel vonta magához a férfit. Farkas lenézett rá. Nem szóltak semmit, csak a szemük kapcsolódott egymásba. Mindkettőben ott ragyogott a vágy,a megteszem veled, megadom neked lobogása, mely annyira közel tud hozni egymáshoz két idegent, akik szinte semmit sem tudnak a másikról.
Piros szája félig elnyílt miközben hozzáérintette Farkas farkát. Nyelvét kidugta, és mintha csak egy forró nyári napon a szomját oltaná, úgy nyalta meg annak makkját. Beleborzongott a gyönyörűségbe. Sebesen száguldott át ereiben újra a vágy, és valami különös, új érzés fogta el. Egyszerre érzett hatalmat és odaadást. A kezében volt a mindenség kulcsa. A szájában a gyönyör forrása. Nem habozott,nem tétovázott tovább, és hosszan, mélyen magába fogadta azt, mintha csak egy végtelen kút lenne, melybe az ugrás a végső megoldás. Kezeivel, hogy a másik ne húzza el magát,ne szabadulhasson, átfogta a férfit.
-Egy csodálatos szörnyet teremtettem.-gondolta Farkas,és egy gondolatnyit előrébb lökte magát, még mélyebbre a lányba.
A fulladás határa ez, az önkéntelenül feltörő könnyek pillanata, ahol nincs józan ész és átgondoltság, csak az egymásnak feszülő két akarat. A nő vágya, hogy a szájával adja meg a beteljesülést, és a férfié, hogy minél tovább tartson ez a földöntúli állapot. Piros nem lankadt, nem fáradt, hol egészen mélyen, a torkában érezte a faszt, hol pedig mint egy játékos kiscica nyalta,nyalogatta, bedugva a nyelvét annak legrejtettebb zugaiba is Imádta ezt a játékot, úgy érezte, hogy ez új kedvenc foglalatossága, a legjobb időtöltés, melyet bármeddig folytatna.
Ismerkedett ezzel a csodával. Kivette a szájából és a kezébe fogta, szemlélte, nézte, itta magába annak látványát. „Mint egy meredező oszlop, tele forrósággal! A tetején ez a selymes bőr, ezzel az aprócska lyukkal...ide is bedugom a nyelvem! A tövében két golyó...vajon ezeket is lehet szívni és szopni? Vajon örülne neki?”
Piros száguldó gondolatait tett követte, és már ajkai között is voltak azok a csodás golyók. Szívta és nyalta őket,és megdöbbent, hogy a farok ettől még peckesebben állt. „Nahát,mintha innen irányítanám!”
Farkas most komoly bajban volt. Az elélvezés szakadékának peremén táncolt.