Vidám élet Félix vidéki házában a diplomatákkal (9)

Mikor a négy diplomata srác kipihente a lógatása fáradalmait, ezt hallották:
- Akkor vesszőfutás következik. – jelentette ki Félix. – Állj, fel! – vezényelt és mutatta is, mit akar. A földön fekvők feltápászkodtak és alapállásba álltak.
- Zé, menj vissza és hívd ide Bálintot és Marcellt is, meg Hanzit is, csak Csojszi maradjon ott! – utasította Félix Zé-t.
Zsombornak és Gergelynek meg megmutatta, hova álljanak fel. Mikor megjöttek a többiek, már indultak a helyükre. Addig Félix csuklóiknál hátrabilincselte a diplomatákat és elmagyarázta Li-nek mit tegyen, merre fusson, hol forduljon és jöjjön ide vissza. Maga is vett egy pálcát és alaposan Li fenekére vágva elindította az első futót. Innen nem látták, de hallották Li kiáltásaiból mikor ért valaki elé, haladt el előtte, mert akkor mindig felkiáltott, attól függően hányszor érte jól az ütés az ott állótól. Hamarosan közeledett a hang és Li ki is bukkant újra a magaslesnél. Odaért Félixhez, aki ránézett, de már nem ütötte meg. Most Gustav, Pálffy és végül Harold került sorra.
Mikor mind megérkezett, akkor újra ki lettek kötve a magasles lábaihoz és Zé betette nekik a tágítót sorban. Ott álltak és sziszegtek egy ideig. A többiek addig elmentek a tűzhöz és az ebéddel, terítéssel foglalatoskodtak, míg csak egy fájdalmas kiáltásra nem lettünk figyelmesek.
A hang a magasles felöl jött, de már egy második is felharsant s azt követően hörgés, amit az okoz, ha valakinek betömik a száját, mikor kiáltani akar. Mind az eddig ebéddel foglalatoskodó fiú azonnal futásnak eredt, de Félix és én mutattuk, hogy ne fussanak ki a bokrok takarásából. A bokrok szélére érve láttuk, hogy két fiú gyepálja éppen Li-t és Gustavot, s többiek száját pedig betömték.
Ekkor mutattam, hogy futás és már ki is léptünk, odaérve a menekülni próbáló idegen srácokat üldöztük, majd elgáncsolták azokat és megkötözve Félix és elém hurcolták sorba. Addig már a diplomatákat kioldoztuk. Most ott vergődött a két srác a mieink kezei között.
Az egyik elé lépett Li, intett, hogy Zé és Zsombor engedje el a srácot, majd mikor ez megtörtént már teljes erőből szájon is vágta és mellen is ütötte, így az hanyatt esett. Gustav ezt nem vállalta fel, így csak fenékbe rúgta a maga srácát, azt Gergely tanította móresre.
Majd most azok kapták a csukló és bokabilincseket meg és a többiek előtt haladhattak a tábortűzig. Ott hátukra döntötték őket, míg mi élvezettel és éhesen felhabzsoltuk a még forró gulyást, mellé a friss kenyeret. Mindenki kért repetát is, még Harold is nyalogatta a szája szélét utána. Félix még elővett hűtött bort, a borosüvegből ittunk, aki nem vezetett. Aki fog vezetni, annak Zé hozott friss patak-, azaz forrásvizet.
Elégedetten nyúltunk el kicsit szundítani. Mikor felébredtünk láttuk, hogy Félix és én közben alaposan hátra kötöztük a két srác kezét a hátukon, vágtunk erősebb botokat, s mint távtartót alkalmazva szétkötöztük a lábaikat bokájuknál, valamint már mezítelenek voltak és a farkaik is alaposan körül lettek pertlizve, de úgy, hogy a fenekük vágatában vezettük azt a hátukra és kötöztük a csuklójukhoz. Ja és közben térdelésből dönthettük őket előre, mert a térdükön is támaszkodtak az egyik válluk, vagy fejük mellett. Mikor Félix látta, hogy felébredtek már a többiek, felállt és szólt:
- Terítve a „teríték”! Tessék, tessék, ki, ki kedve, vágya szerint szolgálja ki magát és a teljesítse a szolgák vágyát is. – tette még hozzá nevetve.
- Nekik is van vágyuk? Lehet? – zsörtölődött Li és már alaposan meg is ujjazta csak úgy szárazon a saját srácát, aki csak nyöszörgött erre.
Kis idő múlva Li a srác elé lépett és mutatta, hogy nyalogassa a lábait. Volt mit, hiszen jó ideje mezítláb volt, így felszedett ezt-ezt. A srác nyalta, de közben köpködött is. Erre mindig Li-től kapott egy bottal a feszülő fenekére alaposan. Végül a srác már könyörgött, hogy tiszta az a láb, de Li nevetett és a másikat dugta oda, elé. Mutatta, az még nem! Mire azzal is végzett, kiürült a borosüveg, így azt Li elkérte és most már azt dugta a térdeplő srác ánuszába, s jól meg is forgatta abban. Mikor ezzel is végzett, vette a botot és alaposan elfenekelte, még a talpaira is húzott párat, erősen. A srác hörgött, kérlelte, hagyja abba. Li csak csépelte, majd odaintette Zé-t, valamit a fülébe súgott. Az eliramodott, de Li nem hagyta abba, csak csépelt tovább. Ekkor már jött futva Zé és hozta a kért csalánköteget. Azzal nem csak a fenekét, hátát, de a vágatát és fütykösét, golyóit is alaposan megkezelte Li, csak úgy égett a srác teste. Most már Ő is megkapta a szájába a gatyáját, így csendesebb lett. Végezetül már csak párat legyintett Li, de ekkor látta, hogy egy bogár is került a srác hátára. Nem is kicsi. Li keze megállt, megdermedt s nézte a bogarat, de nem mert hozzá nyúlni. Az pedig elindult, haladt a srác hátán végig. Az érzett valamit, próbált is megrázkódni, de nem sok sikerrel. A bogár közbe elérte a srác fenekét, már a popóján járt és végre megtalálta a vágaton lefelé is az utat. A srác már őrjöngött, de Li nem mozdult. Más sem. Végül a bogár már az ánuszhoz ért, ekkor végre Félix leverte onnan, leesett a földre, de szerencsére a srác nem látta meg. Félix intésére Zé nyakon locsolta a srácot, így az végre megnyugodott, elhallgatott. Li dermedten állt továbbra is, mint akit megbabonáztak.
- Én maradok a pálcánál – mondta Gustav, megtörve a csendet és kezelésbe vette a másik srácot. Jó alaposan eldöngette mindenhol, ha magyar lenne, azt mondanám: „Szíjat hasított a hátából is!”. Végül még kapott a csalánnal, de csak ennyi volt, ennyire telt Gustavtól. Ezt látva Zé kérdőn rám és Félixre. Elgondolkodtunk, majd intettünk, engedélyt adva, bár magunk sem tudtuk igazán mire.
Zé előrébb lépett és mutatta Li-nek és Gustavnak, hogy húzódjanak hátrébb. Csend lett, vihar előtti csend. A két srác is megérezhetett valamit, mert felnézett. Ekkor Zé elbődült:
- Mi a jó fészkes fenét gondoltatok kis tyúkeszetekkel? Hogy csak úgy odasétáltok, kiadjátok magatokból a mérgeteket, ha volt egyáltalában, s odébb álltok utána, következmények nélkül? – harsogta.
A srácok összehúzták magukat a lehető legkisebbre, de nem szólaltak meg. Ekkor Zé valamit kérdezett Li-től és Gustavtól, mire nem csak azok, de még Harold is izgatottan hadart valamit a kérdésére. Zé meghallgatta, majd újra a földön térdelő srácokhoz fordult:
- Szép kis vircsaft! Szóval addig nagy legények voltatok, míg a többiek ki voltak kötve, Ti meg szabadon voltatok? No, akkor kérlek Zso.. s elharapta a név kimondását, de folytatta – old el őket szaporán, de egyesével! – dühöngött Zé. Zsombor meg megtette, amit kért, de nagyon hátrébb nem lépett, készenlétben állt.
Az első srác, akit eloldozott, az addig Gustavtól kapott, keveset. Alig, hogy felállt, kissé csodálkozva is, már kapott egy hatalmas pofont jobbról-balról és a következő ütés gyomorszájon találta. Összeesett hangtalanul. Zé állt, várt, majd mikor látszott már magához tért, felrántotta a karjánál fogva és püfölte hangtalanul, miközben egy-egy hatalmas pofont mindig adott közben felváltva neki. Végül már összegörnyedt, hogy ne érjen a testéhez, ekkor hatalmasat rúgott a fenekébe, így arcra bukott. Szinte úgy, mint az előbb megkötve. Most Zé odaugrott és elkapta a golyóit, azt csavargatta, beleértve a farkát is. A srác már artikulátlanul üvöltött, mire Zé az egyik felkapott gatyát a szájába tömte, de balszerencséjére a srác megharapta a kezén. Erre úgy feldühödött, hogy még alaposabban megcsavargatta a golyóit és alaposan össze is nyomta a markában. A srác már folyamatosan üvöltött, majd elájult. Zé azonnal abba hagyta és le akarta önteni, de nem volt a vödörben víz.
Bálint felkapta a vödröt és elszaladt vízért. Jó sokáig volt távol, nem is értettük az okát.Ő meg nem magyarázta meg, mikor végre megérkezett. Így végül részesült a hideg zuhanyból a srác.
(folyt. köv.)