Hófétis luxuskivitelben – 2. rész

Pár nappal a takarítós szeánszunk után, ezen a kissé hűvös, esős kora tavaszi délutánon meghív a szolgám a lakására. Az egyikre, mert neki több is van. Arra is ügyel, hogy a legkényelmesebbik luxusautóján vigyen oda. Kezet csókol, és besegít a kocsiba, közben esernyőt tart a fejem fölé. Mikor beszáll mellém, nevetve megkérdezem:
- Miért nem helikopterrel megyünk?
- Majd legközelebb, Kisasszony. – feleli sokat sejtetően, aztán beindítja a motort.
Mikor megérkezünk hozzá, kényelembe helyezem magam a kanapén. A szolgám fagylaltot hoz nekem üveg kehelyben. Múltkor határozottan megkértem, ne vegyen nekem annyi édességet, mert úgysem eszem meg mindet. Szeretném megőrizni karcsú alakomat. De a fagyi az más, az tulajdonképpen ízesített hó, tehát imádom! Különben sem hizlal annyira, mint a csoki meg a marcipán. Egy keveset azért meghagytam a fagyiból is, amit a szolgám boldogan nyal fel utánam a padlóra állított kehelyből, mikor engedélyezem neki.
Ismét ajándékokat kapok: hosszúszárú téli csizmát és meleg télikabátot. Felpróbálom, tökéletes a méret. A szolgám csodálattal jegyzi meg, mennyire jól áll rajtam minden. Régóta vágytam már térd fölöttig érő csizmára, de kicsit elkésett vele így tavasszal. Sál és sapka is jár hozzá. Nahát, vajon hol talált Frozenes sapkát felnőtt méretben? Le vagyok nyűgözve, de nem tudom megállni szó nélkül:
- Nem lesz ez az öltözék mostanra egy kicsit túl meleg?
- Ott nem, ahová megyünk, Királynőm. Készen áll?
- Készen, de mire?
- Akkor jöjjön velem, Kisasszony! Elviszem valahová, nagyon fog tetszeni Önnek.
Felmegyünk a tetőre. Meglepetésemben felkiáltok:
- Wow, egy helikopter!
- Igen, most ezzel utazunk. Lenyűgözőek a női megérzései, Királylány!
Pedig én csak viccből mondtam a helikoptert, amikor értem jött…
Beszállunk, kapok egy fülhallgatót, mikrofon is tartozik hozzá. Csak ezen keresztül kommunikálhatunk, mert nagy lesz a zaj.
- Zenét is hallgathat útközben, Királynőm, hogy ne unatkozzon. – mondja, és kezembe nyomja a Jégvarázs CD-t, bontatlan új csomagolásban, masnival átkötve. Miután múltkor adta azt a rengeteg pénzt, az első dolgom volt, hogy megvegyem, de mivel most nincs nálam a sajátom, ez épp jól jött. Zenét hallgatok és élvezem a kilátást repülés közben.
Megérkezünk. Egy csodálatos, havas hegytetőn szállunk le. Magamra kapom a téli cuccokat, a szolgám segít kiszállni. Csendesen szállingózik a hó, mindent vastagon beborít, a talajt, a környező fenyőfákat. Csak ámulok és bámulok. Testemben és lelkemben árad szét a végtelen boldogság.
- Ez fantasztikus! Hol vagyunk, Ausztriában? – kérdezem.
- Nem, Kisasszony. Az olasz Alpokban.
- Remélem, nem sértettél légteret, mert abból bünti lesz, és nem csak tőlem, azt meg nem fogod úgy élvezni. – viccelődök vele.
- Ne aggódjon, Kisasszony, minden el van intézve.
Sétálgatunk a hóban. Egyszer csak kiadom a parancsot:
- Építs nekem egy hóembert! De szép legyen ám!
A szolgám lázasan dolgozik a hóemberen, már tiszta hó a ruhája. Én addig gyönyörködöm a naplementében, ahogy átragyog a felhők apró résein, időnként elterülök a havon, és hóangyalt csinálok.
- Elkészült a hóember, Királynőm. Tekintse meg, kérem! Tetszik a Kisasszonynak?
- Ez neked hóember? Ez csak egy elbaszott hókupac. Még orra sincs. Nem hoztál répát?
- Nem, Kisasszony. – mondta lehajtott fejjel – Bevallom, erre nem gondoltam.
- Ezért a hanyagságért jár a bünti.
- A Királynő meg fog korbácsolni, ha visszaértünk?
- Nem, inkább most megdoblak hógolyóval.
Tartja az arcát, én pedig telibe dobom hóval. Egészen vörös lett a feje, nem tudom, hogy a szégyentől vagy csak a hideg miatt.
- Nem megyünk még? – kérdezem – Kezd sötétedni.
Őszintén szólva kezdek egy kicsit fázni is, de ezt nem mondom. Egy igazi hókirálynőt nem zavarhat a hideg.
- Még van egy meglepetésem az Ön számára, Királynő.
Távirányítót vesz elő a zsebéből, és megnyom rajta egy gombot. Csodálatos látvány tárul a szemem elé: a környező fenyőkön színes led égősorok ragyognak fel. Tisztára, mintha karácsony lenne. Kevés szebb dolog van a világon, mint amikor vastagon hóval borított fenyőkön színes fényfüzérek világítanak. Hosszan gyönyörködnék még a látványban, de a hegyen gyorsan sötétedik. Ideje hazamenni, és csinálni valamit, amitől felmelegszem...

(FOLYT. KÖV.)