Cikkek idő szerint
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Egyedül

Törölt felhasználó
2010. 04. 02. 23:14 | Megjelent: 577x
Tíz perc múlva mindketten a hálószobában voltak. Catherine karján a ruha még mindig fel volt hajtva. Kezébe vette a telefont. Jasmine az ágyon testét törülközőbe csavarva ült. Összehúzta magát. Fázott.
- Nincs vonal – állapította meg Catherine enyhe bosszúsággal a hangjában.
- Szeretnék felöltözni. Fázom. – mondta neki Jasmine.
Catherine megfordult a hang irányába. Belebámult a sötétségbe mintha átlátna rajta.
- Nagyobb gondom is van ennél. Keresd meg a szekrényt. Csak találsz valamit, ami jó rád. Vagy bánom is én.
Hallotta, ahogy a nő feláll az ágyról.
- Valahogy vissza kell kapcsolni az energiát. Nem maradhatunk így. Te itt élsz régóta. Ez a hideg meg fog ölni minket igaz?
- Igen – válaszolta Jasmine, hangja valahonnan a szoba másik végéből érkezett. – Fagytak már meg emberek mikor hirtelen jött a hideg és valami kis hiba volt a fűtésben. A saját ágyukban értek véget.
- Csodás. Átkozott egy város.
- Valóban az.
- Ezt hogy érted?
- Szerinted – kezdte Jasmine, hangjában furcsa vidámság csengett- miért idejön mindenki, aki felejteni, változni vagy meghalni akar?
Catherine nem válaszolt. Gondolkodott. Próbálta kitalálni hol lehet tartalék energia tábla.
- Megyek, megpróbálom visszakapcsolni a fűtést. Jobb, ha itt maradsz.
- Rendben.
Catherine elfintorodott.
- Ha síki tást hallasz, ne ijedj, meg csak én voltam miközben eltévedek ebben az istállóban.
- Nem fogok. Vigyázz magadra.
Catherine kinyitotta az ajtót és kilépett a folyósora. Majd becsukta maga mögött. Ha így kell visszajönnie talán, marad még bent egy kevés meleg. Lassan lépkedett. Nem ismerte a házat.
Kezét a falon tartotta így próbálta kitapogatni az utat magának. Pár lépés után jobb keze tenyere alatt megváltozott a fal érintése.
- Egy ajtó. Jó. Akkor ez lesz a könyvtár. – mondta ki hangosan.
Nem szokott félni a sötétben. Sőt élvezni szokta. De most mintha egészen a lelke mélyéig hatolna és szorítaná. Minden apró lépés hatalmas erőfeszítést igényelt tőle. Megállt.
- Szedd össze magad. – mondta hangosan voltál már rosszabb helyzetben is. Nincs itt senki más csak én. Nem lesz semmi baj.
Amint ezt kimondta zajt hallott a háznak abból a részéből amerre épp tartott.
Megmerevedett. A lába megállt a levegőben. Kirázta a hideg. Elkezdett félni. Hideg kúszott fel a gerince mentén. Újabb zajt hallott sokkal közelebbről.
Egyedül állt a szűk folyóson. Egészen eddig. Ekkor érezte egy másik élőlény jelenlétét. Nem látta vagy hallotta. Egyszerűen csak tudta, hogy ott van. Ott áll tőle alig pár lépésre. Tekintetét ugyanúgy a sötétségbe fúrja, ahogy ő.
Vajon ő is érez engem?- futott át az agyán.
Megpróbált a falhoz préselődni amennyire csak lehetett. Hátha az ismeretlen nem veszi észre. Nem sok esélyt látott rá. De más nem jutott eszébe. Félt, közel volt a pánikhoz. Lépések. Hallotta őket. Közeledtek. Mindjárt ideér. Gyenge légmozgást érzett vagy csak képzelte, ahogy az alak elhaladt mellette. Kiengedte a visszatartott lélegzetét. Ekkor az ismeretlen megragadta a karját és elrántotta a faltól. Döbbenetében nem jött ki hang a torkán. Érezte a szorítást a karján. Nem tudott ellenállni a váratlan erőnek. Érezte, ahogy nekiütközik támadója testének. Majd az egy pillanattal később el is löki magától vissza a falhoz. Mielőtt bármit is tehetett volna az ismeretlen férfi nekiszorította a falnak. Nem tudott védekezni sem az ereje sem a bátorsága nem volt meg hozzá. Ekkor az idegen megállt egy pillanatra, majd újult erővel szorította a lányt a falnak. Benyúlt a ruhája alá, végigtapogatta testét, melleit erősen megszorította. Ezután az idegen száját érezte a nyakán. Próbálta ellökni magától. De nem sikerült. A férfi szája elhagyta a nyakát és az ő száján érezte meg újra. Ekkor hasított belé a felismerés. Egy pillanatra minden ellenállás megszűnt a testében majd visszacsókolta férfit. Az azonnal reagálva a változásra még erősebben nyomta a lányt a falnak. Felsőjét egyetlen rántással szakította le róla. Catherine érezte, ahogy a másik kezei a nadrágja felé kapnak.
Ekkor tért vissza a fény. Nem volt átmenet. A teljes sötétségből egyszer csak nappali világosság lett. Catherine hunyorgott a hirtelen változástól. Nézte a vele szemben álló férfit. És amit eddig is tudott láthatóvá vált számára. James, aki szintén hunyorgott rámosolygott.
- Jobban tetszett amíg ellenálltál.
A lány megnyalta a szája szélét. És enyhén beleharapott a szájába.
- Megijesztettél.
James elkapta a tekintetét és nem válaszolt. Meglátta a folyosó végén a hálószoba ajtóban álló Jasminet. Az érdeklődve figyelte őket.
- Megtaláltam a kapcsolótáblát, Cat. A ruhás szekrény mellett voltak.
A fiatal lány elfintorodott.
- Akkor hiába volt az önfeláldozásom.
- úgy tűnik nem volt akkora áldozat – válaszolta Jasmine.
Ránézett Jamesre, megigazította magán a törülközőt. Majd folytatta:
- Segítenél továbbra is? Azt hiszem leforráztam magam néhány helyen.
Majd elfordult és visszament a szobába.
James visszanézett a lányra, az kerülte a tekintetét.
- Mit csináltál? – kérdezte tőle a férfi.
- Semmit – válaszolta a lány.
- Ne játssz velem kislány.
- Csak – kezdte Cat – megfürdettem.
- Megfürdetted?- értetlenkedett James.
- Igen, nagyon zaklatott volt. Segítettem neki
A férfi szeme résnyire szűkült.
- Ő sem mondana mást?
- Természetesen nem. Mi mást mondana?
A férfi nem válaszolt. Ott hagyta a lányt és bement a szobába.
Catherine felvette a földről elszakadt felsőjét és a vállára csapta. A férfi után indult

Hozzászólások (3)

A hozzászólások belépés után olvashatók.