Piros és a Farkas III.

Pirost rabul ejtette az a mód,ahogy Farkas ujjai,s azoknak ritmusa,mintegy ősi,vad táncot járva benne, vitték egyszerre egyre feljebb és egyre mélyebb,valami sötét, valami kimondhatatlan felé. A legszebb és legészveszejtőbb pillanatokat élte át, amit csak egy nő érezhet és tudhat, mikor egy férfi által halad a gyönyör felé. Nem érdekelte többé elindulásának célja, sem a nap,sem az óra. Nem érdekelte, hogy kicsoda is ez a férfi, és mit tehet még vele. Nem törődött többé semmi mással, csak önnön vágyának végső beteljesülésével, s mivel úgy érezte, úgy gondolta, hogy ettől csak másodpercek választják el, a boldogság érzése járta át a testét.
Farkas, mint régi,gyakorlott vadász, szinte gondolatra pontosan tudta, mi is jár fiatal áldozata bájos fejében. Tudta, hogy a lány bármelyik pillanatban elélvezhet, ő azonban nem akarta, hogy az ennyire könnyen megkapja ezt az ajándékot. Nem, van amiért küzdeni kell, akarni kell,könyörögni érte, és felajánlani akár azt is, amit egy józan, megfontolt pillanatban sose tennél. Farkas eszét elborították szókimondó vágyai, és a vágy tárgya maga, Piros.
„Ó,mennyire remeg már, mennyire várja már, hogy végre elélvezzen a kezemtől ez a nemsokára már nem is annyira kis ártatlan ribanc. Ha tudná, hogy én mennyire várom, hogy a szája közé vegye a farkam, és elsőként élvezzem tele a csöpp kis torkát. Nem is baj, hogy kis rutintalan még, élvezet lesz nézni, ahogy fullad és küzd ellene, persze semmi könyörület nem lesz bennem, meg kell szoknia, hogy egészen mélyen benyelje a farkam, és egy centit sem hagyjon ki.”
Hősünk szeme egészen bepárosodott eme vad gondolatokra, és szinte el is feledkezve magáról, majdnem hagyta, hogy Pirost elöntse az orgazmus. Időben kapott azonban észbe, és húzta ki az ujjait a nedvtől csöpögő punciból, és simította végig a lány fenekét. Egy csalódott sóhajt kapott erre válaszul, hiszen annyira kevés kellett volna a csodához.
Nem maradt ott azonban tétlen, újra és újra visszatért, a csiklón játszva, erősebben, szinte nyomást gyakorolva erre az ezernyi idegszállal bíró kis darab húsra, hol pedig két ujja közé csippentve, megcsavarta azt. Máskor pedig ujjaival vette birtokba a hüvelyét, melyből már apró kis sugárként csordogált a vágy patakja, de bármit is tett, sosem, egyszer sem engedte meg Pirosnak, hogy átlépje azt a határt, mely a megkönnyebbülést hozta volna el számára.
„Mennyire nedves, mennyire zihál, még pár ilyen orgazmus közeli állapot és dalolni fog, rimánkodni, hogy tegyek vele amit csak akarok, csak hadd élvezhessen el végre.”- kéjes vigyor ömlött szét Farkas arcán, testében egyre vadabbul dolgozott a tesztoszteron hajtotta őrület, és annak lehetősége, hogy nem is olyan sokára, ez a nedves kis punci, már a farkát fogja szorosan ölelni, a végletekig fokozta férfiasságának keménységét.
Piros lassan mindent feladott magában. Feladta szemérmességét, minek is törődött volna vele tovább, hiszen ez az idegen már hosszú percek óta nem csak látja, de érzi, tapintja is azt, amit is ő csak félve mert megnézni a tükrében otthon. Feladta tartózkodását és némaságát, és immár az erdő összes lakója, messze,messze a pataktól, tisztán hallhatta, hogy van itt bizony valahol egy lány, akinek szép, lágy hangja egészen egyedi dallamot énekel a gyönyörről. És végül feladta szótlanságát is, félelmét, hogy hogyan is szólítsa meg ezt a férfit, akinek még a nevét sem tudta.
-Kérem, kérem, én ezt nem bírom tovább!- zihálta kétségbeesetten és szaggatottan.
-Mit nem bírsz, kedvesem? Szeretnél tán tőlem valamit?- Farkas legszívesebben felkacagott volna, de ehelyett, csak annyit tett, hogy lágy, simító, apró köröket leíró mozdulatokat tett az ujjaival az immáron teljesen érzékennyé vált csiklón.
-Kezdjük talán azzal, hogy úgy szólítasz meg, ahogy illik és ahogy elvárom.
-Ahogy csak szeretné, és kívánja!- sikantotta Piros, mert a mondata végén Farkas egy gyors mozdulattal eltüntette 3 ujját a puncijában.
-Uramnak fogsz hívni, és elvárom, hogy tisztelet legyen a hangodban, amikor kimondod! Nos, kedves Piros, mit is szeretnél tőlem kérni?- élvezte hangjának zengő határozottságát, és azt, amit nemsokára hallani fog.
-Uram...Uram,kérem én, én nagyon szeretnék...-Piros nyelvére csomót vetett a bizonytalanság, hiszen hogyan is mondja el, amit még sosem kért, sosem fejezett ki, amit még maga előtt is titokként kezelt eddig?
-Mondd bátran, nem harapok!- pedig ahogy kimondta, szinte érezte, hogy legszívesebben felfalná a lányt, vagy legalábbis alaposan karóba húzná, hogy megérezze végre milyen is az, mikor egy férfi kedvét teszi egy nőn, s megkapja azt, ami természeténél fogva jogos jussa.
-Uram, én ezt nem bírom tovább! A kezed...az ujjaid...ott,ott lent!
-Itt lent? Itt?- és eközben, mintegy nyomatékot adva szavainak, elkezdte ujjazni a lányt, s néha néha, mintegy véletlenül elkalandozva a fenekét is célba vette a hüvelykujjával.
-Igen Uram, pontosan ott, Ön is tudja jól!- Pirost már nem is érdekelte mit mond és hogyan mondja, csak kiszakadtak belőle a szavak.
-Ne szemtelenkedj,te kis csitri!- és nedves ujjait kirántva a lányból egy jó alaposat sózott annak gömbölyű fenekére.
-Uram, én csak...Kérem,ne haragudjon! -Piros most már komolyan kétségbeesett, hogy mi is lesz így vele.
-Ha nem mondod ki most azonnal, komolyan elfenekellek!-Farkas hangja mélyen dörrent, de magában borzasztóan jót mulatott a lányon.
Piros küzdött a szavakkal, önmagával, a vággyal a testében, de tudta,nincs menekvés, meg kell tennie, ki kell mondania, és az ilyesmin jobb túlesni.
-El akarok élvezni!- nyögte alig hallhatóan, szinte suttogva, könyörögve.
Farkasunk egy szót sem szólt, megkapta amit akart, a lány megadta magát az akaratának, és tudta, hogy innentől kezdve az ő kis játékszere, nincs menekvés, nincs kibúvó, csak az ő szava fogja eldönteni, hogyan és mikor kapja meg az orgazmus ajándékát, mint például most, ebben a régóta áhított percben.