Egy rabszolga naplója - A vég és a kezdet

A vég és a kezdet

Pont egy szakítás után voltam, egy hosszú kapcsolatot zártam le, melyben nem volt jelen a BDSM. Szomorú, lehangolt voltam, hiszen egy korszakomnak lett vége, de még is ott volt bennem valami fura izgató érzés, hogy valami új kezdete küszöbén állok. Hosszas töprengés és vívódás után elhatároztam, hogy most olyan kapcsolatra törekszem, amelyben egyértelműen jelen van a BDSM, az a világ, amely úgy megrémít, és egyben annyira vonz engem. Az elhatározásomat hamarosan tettek követték és regisztráltam magam egy társkereső oldalra, ahol el is kezdtem magam hirdetni, hogy rabszolga srác Gazdáját keresi. Nem sok jelentkező volt, de egy a hirdetésemre jelentkező Úr messze kitűnt a többi közül, már az első levele olvasásánál éreztem, hogy magával ragad, és a levél tartalmának minden szavával azonosulok. Körülbelül két hétig tartott az ismerkedés, levelezgetés, amikor is leendő Uram közölte velem, hogy most már látni akar. Megbeszéltük, hogy a belvárosban találkozunk egy nyugis kis kávézóban. A megbeszélt idő előtt én már negyedórával ott voltam, nem szokásom a késés, ebben az esetben meg még inkább nem szerettem volna rossz benyomást kelteni leendő Gazdámnál azzal, hogy kések. Ahogy odaértem a kávézóba, szinte remegtem az izgalomtól, liftezett a gyomrom, szédültem, tele voltam izgalommal, reménnyel. Ő pontosan érkezett, fekete szűk farmernadrágot viselt, 14 soros bakancsot és fekete bőrdzsekit. Oda jött hozzám, felém állt és üdvözölt – Helló szolga!; - én remegő hangon szinte alig hallhatóan köszöntem neki: Jó estét Uram! Majd leült rendelt és elkezdtünk beszélgetni. Most beszélj te, mond, el mire vágysz, mit szeretnél – mondta kedvesen, bátorítóan, de azért parancsolóan. Én lesütött szemekkel, még mindig zavarban voltam, de kérésének eleget téve elmondtam neki személyesen is, hogy mire vágyom, milyen Gazdát képzelek én el magamnak. Ő végig hallgatott, néha bele kérdezett abba, amit mondtam és azt is észrevettem, hogy többször elmosolyodik, mindazon amiket mondok neki. Nem kinevetett, inkább azt éreztem, hogy ez olyan elégedett mosoly volt. Nagyon meglepődtem magamon, hogy egyre inkább kinyílok előtte és őszintén beszélek a vágyaimról és elképzeléseimről. A legmeglepőbb számomra az volt, hogy az első perctől kezdve magáztam Őt, egy percig sem felejtettem el, hogy hol a helyem és hogy én csak egy rabszolga vagyok. Végig hallgatott majd utána Ő következett elmondta, hogy Ő mit vár el a rabszolgájától és, hogy hogyan is képzel el egy ilyen kapcsolatot. Miközben hallgattam egyre inkább erősödött bennem a vágy, hogy szolgálhassam Őt, azt éreztem milyen jó lenne most oda térdelni a lábaihoz és megalázkodni előtte, átadnom magam neki, a testemet és a lelkemet egyaránt. Olyan jó volt mind azt, amire vágyom egy olyan embertől hallani, aki tudtam, hogy megadhatja nekem, éreztem a zsigereimben, hogy vágyaink és elképzeléseink egyek és azonosak csak Ő a rabszolgatartó Gazda én pedig a rabszolga vagyok. Hosszasan beszélgettünk, úgy repült az idő, hogy szinte észre sem vettük, hogy több mint két órája beszélgetünk. A beszélgetés végén azt mondta a leendő Gazdám: Nos, azt hiszem mindent megbeszéltünk, mindent letisztáztunk, mind a kettőnknek világos minden. Már csak egy kérdésem van! Akarsz a rabszolgám lenni? – én halkan, de annál határozottabban válaszoltam: Igen Uram, akarok az Ön rabszolgája lenni! – Rendben, helyes, ennek igazán örülök, akkor mától kezdve szólíts Gazdámnak! – adta ki az ellentmondást nem tűrő utasítást! – Igenis Gazdám – mondtam neki boldogan! Olyan fura, de annál boldogabb érezés volt ez számomra! Végre Gazdám van, akit alázattal szolgálhatok!
Ezután a kávézóból együtt jöttünk el, az utcán közölte velem a Gazdám, hogy hamarosan jelentkezik nálam, hogy egyeztessük a tényleges használatba vételemet, amely elsőnek egy péntek estétől vasárnap estig tartó alkalom lesz. Ezután illedelmesen elköszöntem a Gazdámtól és sétálva a belváros esti forgatagában elindultam hazafelé. Csak úgy hömpölyögtek bennem a gondolatok és az érzések, úgy éreztem, hogy nem is a földön járok. Csodálatos boldogság és öröm kerített hatalmába, úgy éreztem kiteljesedtem, végre az lehetek, amire már oly régóta vágyom, amit olyan mélyen, olyan nagy igyekezettel próbáltam kisebb-nagyobb sikerrel elnyomni magamba, de most végre felszabadítottam az érzéseimet. Gondoltam magamba milyen furcsa érzés olyan szabadnak és könnyűnek érzem magam, miközben most lettem egy ÚR tulajdona, rabszolgája! Ezekkel a gondolatokkal sétáltam hazafelé és közben már remegve vártam az újabb találkozást a Gazdámmal, amikor végre birtokba vesz, amikor elé térdelhetek és átadhatom magam neki…

Folyt, köv