Hófétis luxuskivitelben – 1. rész

Előttem térdel. Mélyen lehajol és csókot nyom mindkét lábfejemre. Elegánsan van öltözve, mint mindig, öltöny, nyakkendő, ragyogóan fehér vasalt ing. Rászólok, ugyanis nem ebben állapodtunk meg:
- Azt mondtam, szakadt cuccban gyere! Takarítani fogsz, nem meetingen veszel részt.
- Bocsásson meg, Hercegnőm! Munkából jövök. De egyébként sem merészeltem volna kifogásolható öltözékben az Ön színe elé kerülni. Rengeteg öltönyöm van még, igazán nem kár érte.
- Akkor is azt akarom, hogy meztelen felsőtesttel dolgozz. Az olyan rabszolgás… – elmosolyodok egy pillanatra, majd újból szigorúra vált a tekintetem – Vetkőzz, aztán láss neki! A nappaliban kezdj, mert utána használnám a TV-t.
Átadja az ajándékom, majd lekapkodja felülről a ruháit, és porszívózni kezd a nappaliban. Pár percig felügyelem korbáccsal a kezemben, de elegem lesz a zajból, és kíváncsi vagyok, milyen ajándékot hozott. Ha ilyen gyönyörű, csillogós Frozenes ajándéktasakban van, akkor csak valami jó lehet. Egy doboz kézműves bonbont találok a zacskóban, néhány marcipánt, és egy Frozenes borítékot, amit csillogó hópelyhek díszítenek. Ebben mi lehet? Nagyon vastag. Izgatottan nyitom ki, és még izgatottabb leszek a látványtól: pénz van benne! Csupa húszezres. Megszámolom. Kereken félmilla. Mikor magamhoz térek, bekukkantok a nappaliba. Szorgalmasan porszívózik. Mekkora csicska… Megfogtam az isten lábát ezzel a pasassal. Egy milliárdos, akinek minden vágya, hogy az én vágyaimat teljesítse, mindegy milyen őrültségek is azok. Egy Mr. Grey, csak épp szub kiadásban.
Gyorsan végez a nappalival, ki is szellőztet. A másik szobában folytatja a porszívózást, utána még felmosatom vele a mellékhelyiségeket, kipucolja a WC-t, fényesre sikálja a fürdőt, de csak miután a konyhával már végzett. Sok feladatot adtam neki, hogy addig legyen időm megnézni a Frozent. A szolgám cseppet sem furcsállja, hogy felnőtt létemre Jégvarázs-rajongó vagyok. Beszéltem neki a hófétisemről. „Elolvadok” a gyönyörűségtől, mikor szép fehér a táj, mikor nagy pelyhekben, sűrűn hull a hó. Imádom azt az ünnepélyes csendet, ami csak olyankor hallható. Imádom a hó illatát, az ízét, a csillogását, a hópelyhek különleges és egyedi formáját. Különben is, nekem lehetnek ilyen úrnői szeszélyeim. Belezúgtam a Hókirálynőbe. Lássuk be, ideális számomra: különlegesen szép, nagyon vékony, hosszú szőke haja van, kékszemű, szépen énekel és havat varázsol.
Bő másfél óra elteltével a szemem sarkából látom, hogy a szolgám már az ajtó előtt térdel, de még a végefőcímet megvárom, csak utána veszem ki a DVD-t. Ha nem lennék teljesen a film hatása alatt, akkor csodálkoznék, hogyan lett kész a takarítással ennyire hamar. Felkapom a korbácsot, és körbenézek, milyen munkát végzett.
- Gyere csak ide! – szólok neki – Ottfelejtettél egy porcicát a sarokban.
- Rettentően sajnálom, Kisasszony! Többet nem fordul elő!
- Ajánlom is. Seperd fel gyorsan!
- Igenis, Kisasszony!
- Mi ez a sok víz itt a fürdőszobában? – kiabálok utána, míg ő seperget.
Kidobja a porcicát, és lehajtott fejjel jön megnézni, mit kifogásolok.
- Úszik a fürdő. Ezt töröld fel újra szárazzal!
- Igenis, Királynőm! Bocsánatáért esedezem, de tudom, hogy megérdemlem a büntetést.
Ezzel is végzett. Tulajdonképpen egész tűrhetősen takarított, főleg ahhoz képest, hogy milyen gyorsan végzett, egy percet sem kellett várnom rá. De gonosz vagyok, és a kákán is csomót keresek. Ugyanis ha látok egy meztelen hátat, nem tudom megállni, hogy be ne csíkozzam.
- 15 ütés jár a porcicáért, és szintén 15 a fürdőszoba elárasztásáért.
Ez az „elárasztás” azért erősen túlzó kifejezés volt a részemről, arra a kevés kis többlet vízre, amit a padlón hagyott. De a 30 ütés nem is olyan komoly büntetés, csak egy kis játék.
- Értettem, Kisasszony. Tehát 30 ütés összesen.
- Igen, és számold!
Négykézlábra ereszkedik. Kicsit sétálgatok körülötte, időnként végigsimítva a korbács szálait a hátán. Már nagyon kívánja az ütéseket, de ez is a büntetés része, hogy türelmesnek kell lennie. Végre lesújtok rá. Felszisszen a fájdalomtól, aztán észbe kap, hogy számolnia kell:
- Egy.
Várok néhány pillanatot, majd újból ütök.
- Kettő.
Egyre erősebbeket csapok rá, néha kis szüneteket tartok, hogy fokozzam mindkettőnk izgalmát. Időnként majdnem elfelejt számolni, de ha észreveszi, gyorsan pótolja, mert ha már én szólnék érte, az újabb 10 ütés volna. De most megússza 30-cal. Megköszöni a büntetést, és megcsókolja mindkét lábam.
- Felkelhetsz.
- Köszönöm, Kisasszony!
- Most pedig masszírozz meg!
- Igenis, Királynőm!
Alaposan megmasszírozza a vállam, a hátam, és a lábaimat is. Közben beszélgetünk. Panaszkodom, mennyire hiányzik egy kis hó:
- Itt a tavasz, és olyan keveset havazott ezen a télen. Képtelen vagyok majdnem egy teljes évet várni, aztán vagy esik a hó, vagy nem…
- Azt hiszem, Királykisasszony, erre is tudnék megoldást…

(FOLYT. KÖV.)