Flash Gordon remix 16. rész

A lebegő kastélyt folyamatosan rázta a lövések sorozata. Flash elvesztette az egyensúlyát, és majdnem a szakadékba zuhant. Ahogy kapaszkodott a hatalmas kör alakú nyílás szélén, hirtelen megpillantott egy kerek járatot a falban. Oldalazva elaraszolt odáig. Nem volt ideje gondolkodni, hogy be merjen-e ugrani, mert egy robbanás ereje besodorta. Szerencséjére egy vészkijárat volt az, és a sólyomemberek gondoltak szárny nélküli vendégeikre, esetleg magukra, ha sérülne a szárnyuk, minden esetre oda volt készítve egy űrmotor. Flash felpattant rá, és még épp időben elhajtott. Mögötte robbant szét a kastély, és az egész lángolva zuhant a mélybe, mintha ott se lett volna.
Aura az űrhajó ablakához tapadva nézte, ahogy szétbombázzák a kastélyt, és vele együtt a Szerelmét. Jerry tartotta, hogy össze ne essen. Ahogy a kastély felrobbant, Jerry megpillantott valamit, kirepülni belőle.
- Nézd! – mondta Aurának, de a lány semmit nem látott a könnyein keresztül.
- Mi az?
Jerry a fülébe súgta, hogy talán Flashnek sikerült elmenekülnie. Aura nem tudta, hogy merjen-e hinni benne, vagy nem.

Visszaértek a császári palotába. Jerry, Zarkov és Barin börtönbe kerültek.
Aura a szobája közepén állt. Ming fel-alá járkált körülötte ingerülten. Hirtelen faggatni kezdte:
- Ki adott neked fájdalomcsillapítót?
- Senki! – vágta rá Aura rémülten.
- Ugyan már. Nem bírtál volna megszökni. Sőt, most sem tudnál ilyen egyenesen megállni előttem. Fel se bírnál kelni az ágyból.
Aurát rettegés fogta el a gondolattól, hogy milyen állapotban lenne morfium nélkül. A császár folytatta:
- Szóval halljam, ki adta? Egy orvos? Egy ápoló? Vagy Jerry? Netán Tess?
- Senki. Volt nálam. Egy. De már nincs több.
A császár megnyomott egy gombot, amire hamarosan egy magas, vékony nő jött be. Kékes színű volt a bőre, sötétkék a haja, és nagy szemei voltak. Valami műszert szorongatott a hóna alatt. Ming megparancsolta neki, hogy kutassa át Aura övtáskáját, és vizsgálja be a talált anyagokat. A nő megtalálta benne a két ampullát, és vizsgálni kezdte.
- Ez halálos méreg. – mondta az elsőre.
Ming megragadta Aura haját, közel hajolt az arcához, és a szemébe nézett:
- Kit akartál megmérgezni?
- Senkit! Csak önvédelemhez kaptam Zarkovtól, nem akartam használni.
- Ezt elkobzom. És a másik?
A nő végzett a morfium vizsgálatával. Aura reszketni kezdett. Úgy bámult a nőre, hogy az nem tudta nem észrevenni. Kérlelte a tekintetével, próbált neki jelezni, hogy ne árulja el.
A nő egy pillanatig habozott, aztán ennyit mondott:
- Ez… ez csak egy gyenge nyugtató.
A császárban fel sem merült, hogy egy régi, megbízható alattvalója hazudni merne neki.
- Azt visszakaphatja. – mondta.
Aura alig tudta visszafojtani a sírást.
- Köszönöm, köszönöm! – súgta a kék nőnek meghatottan, az pedig próbálta csendre inteni, nehogy elárulja őt a nagy hálálkodással.

A sólyomemberek szomorúan ültek az Arborián. Tudták, hogy a kastélyuk, az otthonuk nincs többé. Épp azon vitatkoztak, hogy nem lett volna szabad cserbenhagyniuk a földi lényeket, akik annyira bátran viselkedtek, és meg kellett volna menteniük Flash Gordont, aki hősiesen megszabadította őket Klytustól. Ekkor csörrent meg Vultan rádiótelefonja. Legnagyobb meglepetésére a halottnak hitt Flash Gordon hívta. Eltévedt az űrmotorral, mert nem talált rajta térképet. Vultan elnavigálta őt az Arboriára. A sólyomemberek immár készen álltak a támadásra a császár ellen.

(FOLYT. KÖV.)
(Készült a Flash Gordon c. film alapján. Nyomokban egyéb filmrészleteket is tartalmaz.)