nyomokban tartalmazlak téged

DDD. Így hívták, hogy honnan jött ez és hogyan kell kiejteni, azt már ő maga sem tudta. Hívták 3d-nek, dödödö-nek, dedede-nek és mindenhogy, amit csak kitaláltak, nem zavarta őt. A bdsm hozott engem először a lakásába, egy egyszerű szobába, ahol nem volt túl sok minden. Ágy, asztal, cigi, fotel, szőnyeg és néhány apróság, de jól érezte magát itt az ember, nem hiányzott semmi.

Az ágyban feküdtünk, a kevés napfényen kívül nem hatolt be más a szobába, a csend és irányìthatatlan beszélgetés közben eljutottunk az elménkig, kialakult egy egyetértő vita. A betűknek nincs szabálya. Egy rövidítésnek nincs szabálya, az embereknek vannak szabályai, általában általánosnak gondolt. Aztán, azt kivetìti, vágyaira szabja, majd talán el is veti, ha úgy hozza a sors. Milyen ez, milyen az, hogy kéne történnie, milyen a tökéletes, az ábránd és egy pornòfilm forgatókönyv egyvelege. Nevettünk, én egy mély vágást piszkàltam a bordámon. Érzés legyen. A szabályok csak vágyak és félelmek. A bdsm négy betű, a bdsm hat szó. A tett, a kényelmetlentől a kìnig, a felszabadulás, a bezártság, a hatalom, a vér és a többi és a többi és a többi pedig élet. Nevettünk. A mienk volt.

Gyakran volt, hogy nem tudtuk honnan hova jutottunk el a beszélgetésben, sokszor éreztem, hogy kezd összemosòdni a párkapcsolati és érzelmi és bdsm része. Ami, amúgy is egy massza. Ahol a testem és agyam is egyetértésben ellentmondàsra van ítélve. Nem törekedtem, hogy mindenképp pontosìtsam magamban, hogy hogyan is állok. Kényelmetlen érzéssel haladt olykor az idő, nem akartam sokszor sebeket piszkálni magamon, nem megfelelő alkalmakkor. Amikor újra értelmes szavakat préseltünk ki a levegő segìtségével a tüdőnkből, már újra nem gondoltam, csak voltam.

DDD-t a sima baszás nem elégìtette ki. Nem arra vàgyott, hogy megkötözzék és úgy dugjàk, sem arra, hogy mindenféle tárggyal kìnozzàk meg ilyenek. Nem olyanra vàgyott, amit bàrki meg tudna csinálni. Nem elég neki, hogy van fasz. És azzal sem elégedett meg, hogy csak a férfinak legyen jó. Értettem, ezért is kedveltem őt. És ő kedvelt. Tudta, hogy simán megtörténik, hogy lelankad a faszom egy sima, hétköznapi dugàs közben. Faszkokadò eset utáni reakciók mindig egy élmény. Lehet az bármilyen törékeny, kívánatos nő, a kis geci testem jelez és megállj van. De, hogy egyszerű dolgom ne legyen, egy kevés reményt ad a farkam és nem mindig ez történik, emiatt újra és újra dugok átlagos érdeklödésü lánnyal, nem tudva hogy mi történik majd. A bdsmben valahogy nincs ilyen. Ott megfelelően megy minden. Nem gondolok semmi rosszra. Megértés és kedvelés, vagy inkább egyformák vonzzák egymást, ez a szar klisé jobban kifejezi. De nem is kell kifejezni, megfejteni.

Kíváncsiak voltunk egymásra és DDD szeretett mesélni. Nem támaszkodtunk egymásra, önállóan álltunk a lábunkon, nem egészìtettük ki egymást, egyformán szarok voltunk a magunk módján. Nem tudtunk mindent. Nem voltunk párkapcsolatban vagy minek nevezzem, a szexuális kalandokon kívül is voltak közös programjaink, sok új dolgot közösen próbáltunk ki először, ha kicsivel nagyobb érzelmi intelligenciával rendelkeztünk volna, azt is mondhattuk volna, hogy szerettük egymást. Boldogok voltunk.

A lelki játékokban igazán bele tudtunk lovagolni magunk. Nemcsak egymást, hanem idegeneket, ismerősöket is szerettünk alàzni, széttépni, játszani a lelkekkel jó és rossz értelemben is és még tovább és még tovább menni. Az ágyban feküdtünk, a kevés napfényen kívül nem hatolt be más a szobába, egy ilyen régi, alázòs emlék felidézése közben egyszer csak egyikünk kimondta, hogy nem akarlak többet látni.

Nem akarlak soha többet látni. Ne is kérdezd miért. Ahogy elhangzott ez, mindketten megerősìtettük, hogy ez kölcsönös. Komolyak voltunk és határozottak, egy új játék veszi kezdetét, így is gondolhattuk volna akár. De nem. Felöltöztem, adtam egy puszit az arcára és elmentem. Egy új szakasz kezdődött. Sok év eltelt azóta, néha eszembe jut, néha eszébe jutok.