Cikkek idő szerint
2024. 12. (10)
2024. 11. (72)
2024. 10. (55)
2024. 09. (59)
2024. 08. (70)
2024. 07. (72)
2024. 06. (51)
2024. 05. (55)
2024. 04. (62)
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

"Nem tisztellek eléggé"

Törölt felhasználó
2016. 03. 03. 15:54 | Megjelent: 836x
- Bírom a kecód - ezt mondta, ez szinte egészen biztos, habár a rágógumitól, amit festett és tetovált ajkai közt megállás nélkül forgatott, egy szavát sem lehetett tisztán érteni. A férfi morgott valamit válaszul, s miközben lábával berúgta maga mögött a bérlakás ajtaját, kibújt a dzsekijéből.
- Kérsz valamit? - kérdezte, feldobva a ruhadarabot az ablakpárkányra. Fogas nem volt. A kishölgy még ott toporgott saját kabátjában, nejlonsálát babrálva és egy üres akváriumot bámult.
- Mi? - kapta fel a fejét és bocsánatkérően mosolygott, fogai közt kitolva egy rózsaszín buborékot. A férfi szája émelyegve megrándult.
- Azt kérdem, iszol-e valamit? - a férfi átvágott a szobán, a kanapé mögé rugdosott néhány nadrágot és egy vaskos könyvet, majd lesöpört egy adag magazint a hűtőről. A legfelsőn egy tizenéves lány pózolt könyékig érő bársonykesztyűben. Igen, csak abban - Bocs a kupiér'.
- Á, nem baj - mondta a lány. Köhintett, igazgatta a kabátját, végül kibújt belőle és a bejáratott ablakpárkányra pakolta - van söröd? Valami gyenge... könnyen a fejembe száll - és nevetett hozzá. A férfi szó nélkül kiemelt egy üveget és egy kristályosan hideg fémdobozt. Ezt a szőkeség felé nyújtotta, az üvegnek lepöccintette a tetejét piszkos és töredezett körmével.
- Abban mi van? - kérdezte a lány, de a férfi már nagy, hangos kortyokkal ivott a nyitott hűtőnél. Kampószerű, forradásos ádámcsutkája fel-le járt, s ahogy elvette az üveg száját, fogai közül egy korty lefolyt fekete pólójára.
- Pia.
- És jó?
- Az - böffentett.
- Kaphatok?
- Nem. Tedd le magad. Nézheted a tévét. Van egy hifim is valahol. De lehet, hogy az nem működik.
Ki tudja, miért, talán a televíziókészülékkel kapcsolatos nagyvonalúság, vagy épp a bizonytalan üzemű hangberendezés, de a feszült, ifjú hölgy doromboló macskává kezdett lényegülni. A bontatlan sörös dobozt félretolva a férfi mellkasához bújt, gyűrűktől csillogó ujjával a szeszfoltot cirógatva a pólón.
- Lenn' még nem voltál ilyen mooorci - néha elnyújtott egy-egy szót, ehhez a művelethez mindig nagy, fehér fogai közé csípte a rágót - Leülhetek oda? - mutatott a közeli kanapéra, de szemei a férfi borostás arcát, sebhelyes állát falták, különösen rajongó pillantással jutalmazta azt a foltot a halántékon, ahol egy lilás horpadás körül nem nőtt többé haj.
- Mon'tam, szívecske, hogy tedd le magad - mondta a férfi, aztán, hogy a hangjából szóródó szegeket tompítsa, megsimogatta a fruska arcát. Az átviháncolt a kanapéig, melyen alighanem díszítő elemnek számítottak a macska karmolások és harapások, annyi borította belőlük.
- Nincs is tévéd - vonta le a lány a következtetést tettetett csalódottsággal, amikor a pasas lehuppant mellé, még mindig az üveggel a kezében. Úgy meredt maga elé teljes unottsággal, mintha ő azért látna egy képzeletbeli vetítést. A szöszke felhúzta a térdét és megtalálta a bújásnak azon módját, ahol a legtöbb testrésze érintkezhet a férfi oldalával. Nem mentegetőzött, nem hivatkozott arra, hogy becsípett a bontatlan sörtől, vagy a teli üveg látványától, vagy a lent megivott kólák számától, csak áthúzta a fekete pólót a másik kinyújtott karjain. A férfi csak a szeme sarkából figyelte, álla és szája vonala közé egy vonalzót tehettek volna, s három párhuzamos sáv lett volna az eredmény.

- Húúúú - mondta a lány, mintha legalábbis olyan bronzbarna, izmoktól feszülő testet tapintott volna mohó ujjai alatt, mint amilyet a férfi magabiztossága alapján elképzelt. Végigsimogatta a beesett hasat és az égési sérülések miatt szőrtelen mellkast. Egyesével futott végig minden forradáson a vézna könyéken, a köldöknél és a mellbimbók környékén - sokat bunyóztál?
- Ja - mondta a férfi és csibészesen elmosolyodott - néha muszáj - sekélyes bölcsesség volt, de a lány cinkosan viszonozta a mosolyt és már körmeivel szántott végig kiszemeltje felsőtestén. Felfedezte az első tetoválást.
- "Hazudok a nőknek" - olvasta fennhangon. Nem az a típus volt, aki tud nem fennhangon olvasni - ez olyan... - felkancsalított a törött orrú arcba - te komisz... mi van még? - a férfi válláról a bordáira lesett - "Erőszakos vagyok" - a mosolya szélesedett, olcsó blúza alatt apró mellei emelkedtek-süllyedtek, emelkedtek-süllyedtek.
- "Nem hajlok meg." - mondta a férfi maga elé révedve és a lapockájára bökött. Hiányzott egy ujjperce - "Nem adom oda magam" - lejjebb húzta a nadrágot és ezt a feliratot is megmutatta. Megragadta a lány csuklóját és megmutatta neki, hogy ez a tetoválás nem domborműves. A lány azért ellenőrizte még ezt párszor.
- "Mocskos a szám" - olvasta le a férfi nyakáról, már az ölében ülve, miközben két durva kéz rángatta le róla a blúzt.
- "Nem sírok" - idézte a férfi, a sovány kacsót a saját derekára húzva. Egy tapodtad sem mozdultak a hálószoba felé, ott döntötte le a kérges bőrre, csilingeltek a fülönfüggők, a rágógumi a porba hullott.
A csontos váll beborította a lány látóterét és minden további kerülgetés nélkül, lent kezdetét vette az ellenállhatatlan ostrom.
"Nem, nem, nem vagyok a tiéd" - olvasta le erről a vállról.

*****

A telefon hajnalban szólalt meg. Rezgett, táncikált az éjjeliszekrényen. A férfi kábán kinyúlt felé. Bódultsága és a szex utáni, zsibbadt fásultsága egy csapásra elmúlt, amikor meglátta a hívó számot. Üzenete érkezett. Ujjai versenyeztek egymással, melyik nyissa meg.
"Hozzám. Most. Hozz bizonyítékot!"
A férfi felszisszent. Erre gondolnia kellett volna. A kiscsajok fehérneműjét szokta zsebre vágni, mielőtt kitessékeli őket, de ez nem viselt se bugyit, se melltartót. Még harisnyája sem volt!

Feloltotta a villanyt és lázasan kotorászni kezdett a kanapén. Ha zsepivel felitatna némi rúzst... igen, a tündérke arca legalábbis hosszan időzött a kanapénak nyomva, és ha nem tusolt volna le, magán is találhatna itt-ott... Aztán meztelen talpa puhaságot érzett és csaknem hangos éljenzéssel csippentette fel a koszos kis rágót a szőnyegezetlen padlóról.
Letusolt, felöltözött és autóba pattant.

A belvárosi lakótömb ajtajában még megtorpant, megszemlélte magát a kilincsben. Hát, nem egy szépség, de Ő ilyennek szereti. Kopogni akart, de az ajtó kinyílt.

Alacsony, sovány és sápadt teremtés állt mögötte, 18, vagy talán 19 éves, ezt a férfi sem tudta pontosan. Rövidre nyírt haján látszott, hogy ő is most kelt ki az ágyból, erről árulkodott a gyűrött pólója is, azon kívül csak fekete alsóneműt viselt. Arcán még több volt a gyermeki bájból, mint a nő szépségéből, aki majd lesz, de hosszú, izmos combjai voltak, melyeket cirkadalmas tetoválások borítottak. Nem szöveg, csak rajz.
- Miért bámulsz? - kérdezte. Minden mássalhangzó penge volt és minden magánhangzó jégtömb. A férfi kihúzta magát és morgott valamit, átnyújtva egy zsebkendőbe csavart, pöttöm valamit.
A lány unottan kicsomagolta és megszaglászta. Félredöntötte fejét és úgy nézett fel a hórihorgas, csúf emberre.
- Finom csókja lehetett.
- Az volt, Kisasszony - bólintott a férfi. Nem nézett a szemébe.
- Szépen mondtad - a cérnavékony ujjak megsimították a bőrdzseki szegélyét és a csúf ember fülig pirult. A lány szavait most kellemesebb anyagból szőtték - Le is szopott?
- Igen, Kisasszony.
- És... milyen volt?
A férfi körülnézett az üres gangon. Az egyik ablakban mintha egy idős néni állt volna a közelben.
- Milyen volt? - a hang megint megkeményedett. Amitől a férfi is. Részben.
- Mint a méz... Kisasszony - látta, hogy ez nem lesz elég - mint a méz... de ügyetlen... mintha egy lágy szellő nem tudta volna eldönteni, merre cirógasson... hiába volt édes... ha nem tudta... hogy mit akar. Kisasszony. - most már a nyaka is vörös volt.
- Nagyon szépen mondtad... - lábujjhegyre piruettezett és lágyan megérintette a forradásos állat. Sokkal kedvesebben simogatta meg, mint amikor a forradást okozta - Gyere be, főztem neked teát.
- Nekem, Kisasszony?
- Persze, mamlaszom, gyere csak, vesd le ezt a kabátot, hányok tőle. Ne a festőállványra tedd! Jó, most a pólót. Na, gyere csak beljebb, gyere el a vászontól, dolgozom valamin, senki sem láthatja... olyan lassan lépkedsz, mint egy terhes csaj... na, ülj oda, mesélj a puncijáról!
- Hát... - a férfi habozott - ez most...
- Széééép szavakkal - figyelmeztette a lány egy kölykei fölé görnyedő vadmacska hangján.
- Kisasszony... ez most forró volt... és úgy szorított... úgy, mintha... az egész testem egy farok lenne...
- Ez így is van - kuncogott a kis művész.
- Úgy értem, na... hogy akart engem. Azt hiszem... belém szeretett... Kisasszony.
- Hm - a férfi ettől összerezzent - azt üzentem, keress és bassz megy egyet még éjfél előtt. De mit kértem? Hogy ne legyen jobb az ágyban, mint én, ugye?
- Hát... nem... nem volt jobb, Kisasszony, csak épp...
- Lelkesebb volt?
A férfi lesütötte a szemét. Csend következett. A konyhából tea fahéjas gőze áradt, de ez most csak csípte a férfi könnyes szemét. Megbántotta?
- Hát nem kellek? - kérdezte végül a lány. Nagy, fekete ékkő szemei nem dühösek voltak. Rosszabb. Szomorúak.
- Kisasszony, én... én csakis...
- Nem. Ne mondd. Érezzem. Lássam!
- Jelölj meg, kérlek, Kisasszonyom! - megint ő volt, megint ő kérte. A sebek mögött, ami dolgozott csöppet sem ostoba fejében, az arra vezette, hogy mindig neki kell kérnie. És mindig kéri is.
A lány már hozta a gépet és a fertőtlenítőt. Falfehér arcán nagy, lázas foltokat hagyott a ragyogó boldogság.
- Így, szépen, maradj veszteg! Itt épp elfér... sajnálom, fájni fog, de muszáj felírjuk a többi közé, hogy ne feledkezz meg róla. Úgy... nyugodtan...
Berregni kezdett a gép, mozogni a tű és dolgozni a tinta. A férfi nem mozdult. Amikor a pisztoly elengedte, oda sem kellett nézne, sejtette, mi állt ott. Hiszen tudta, érezte, mit követett el ma este.

"Nem tisztellek eléggé."

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.






 
aaaaaaaaaaaa