Piros és a Farkas I.

Piros átlagos külsejű lány volt. Pont olyan,aki ha szembe jön veled az utcán, csak épphogy súrolod a tekinteteddel,mert semmi sem volt rajta ami felkeltette volna a figyelmed. Ő maga sem gondolta volna,hogy különleges,hiszen még soha senkivel nem találkozott,aki erre rácáfolt volna egy mozdulattal,egy érintéssel vagy egy csókkal. Pirost ugyanis még soha senki nem csókolta meg, és így csak az álmodozás maradt meg a számára, amit azonban csak esténként,elalvás előtt engedélyezett magának, abban a lassan elmosódó, pasztellszínekkel megfestett világban, amiben gyönyörű volt és kívánatos.
Egész életében a szüleivel lakott az erdő melletti kis faluban, egyedüli szórakozása az volt, hogy rendszeresen sétált az erdőben, melyben a nagymamája is élt. Ezen a verőfényes, májusi napon is elhatározta, hogy meglátogatja és visz neki frissen sült kalácsot, melyet ő készített, apró, kicsi kezével és könnyű ujjaival. A szobájában gondosan felöltözködött, azonban miközben ruháit vette magára, meglepő felfedezést vett észre magán. Piros szoknyácskája rövidebbnek tűnt, és ennek tanúbizonyságot adott az a tény, hogyha lehajolt, bizony kivillant alóla hófehér bugyija. Próbálta lejjebb húzkodni eme ruhadarabot,ami a kedvence volt, de a végén feladta, megvonta a vállát, és magában azt gondolta: -Bármi lehetne rajtam, úgysem találkozom senkivel.-sóhajtotta, és közben elkezdte begombolni a blúzát.
Azonban az sem úgy viselkedett, ahogy egy átlagos hétköznapon. A gombjai megfeszültek a mellén, szinte majd elpattantak, és így a vászon alatt merészen kirajzolódtak ingerlő idomai. Itt már meg sem próbált küzdeni az anyag ellen, csak felhúzta piros cipőjét is, majd megszemlélte magát a tükörben. Mikor belenézett számára nem tűnt fel a szembeötlő változás. Azonban egy külső szemlélő talán nem ment volna el mellette egy szó nélkül, sőt talán még füttyentett is volna egyet elismerésül, hogy ilyen szépet láthat.
Lépései kopogtak, ahogy lerohant a lépcsőn, felkapta a kosárkáját, benne a sok finomsággal, csókot dobott édesanyjának, majd fürge léptekkel elindult az erdő felé. Benn a sűrűben jókedve lett a melegtől,a sugárzó napfénytől és a feléje áradó, bódító virágillattól. Táncra perdült és énekelni kezdett. Gondolatban álmai hercegével táncolt, aki magas volt és jóképű, gyengéd és védelmező. A tánctól és az egyre forróban tűző naptól nagyon melege lett, ezért elhatározta, hogy a közeli patakban kissé lehűti magát. Észre sem vette, hogy miközben a víz felé haladt egy ismeretlen figyelte minden mozdulatát.
A patakban aztán levette cipőjét és lábait a vízbe mártotta. Azonban még mindig melege volt. A blúzát nem akarta levenni, hiszen nagyon szégyenlős volt, így csak a vizet fröcskölte magára, bele se gondolva abba, hogy felsőjének anyaga átázik és ezáltal pontosan látszódik mellének körvonala és bimbójának sötétebb árnyalata.
Az ismeretlen ezalatt egy fa mögül figyelte. Nem más volt ő mint a Farkas, a nagy csábító, aki eddig is már számtalan nőnek csavarta el a fejét határozottságával és férfiasságával és most új prédát szemelt ki magának. Önkéntelenül is megnyalta a szája szélét, és elhatározta, hogy meglepi a patakban hűsölő lányt, akit egészen megkívánt. Kihúzta magát, végigpillantott testén, elégedetten szemlélte izmos termetét, erős karjait, szőrös mellkasát, és kissé duzzadó férfiasságát, melyet gondosan elrejtett, nem akarta ugyanis elriasztani a lányt.
Fütyörészve,sétálva, mintha éppen csak arra tévedt volna, ballagott oda a patakhoz. Piros megrémült a hangra, az idegen felbukkanására, és ijedten próbálta takargatni átlátszó blúzát, ugrott fel a víz mellől, s hirtelen lehajolt a cipőjéért, hogy felhúzza azokat. Elfelejtette, hogy a szoknyácskája rövidebb, mint általában, és így a Farkas nyugodtan szemügyre vehette meztelen lábait, fenekének gömbölyűségét, és persze fehér bugyiját. Azonban ennyi nem volt elég, történt még egy apró baleset. Az a bizonyos gomb, amit reggel is már csak nagyon nehezen tudott begombolni, most hirtelen pattant egyet,és leszakadt blúzáról, majd a patak vizébe pottyanva már tova is sodródott. Így azonban egy merészebb szemlélő vethetett pár nem is annyira óvatlan pillantást a melleire.
Piros az idegen jelenlététől remegve és ettől a váratlan fordulattól elbizonytalanodva, elpityeregte magát. Egy kis könnycsepp gördült le az arcán, elkeseredésében azonban elfelejtette letörölni azt. Farkas pontosan látta az egész kis jelenetet és magában elégedetten bólintott. Odaugrott a lányhoz, és gyengéden a karjaiba vonta, szorosan átölelve, megnyugtatva testének érintésével, biztonságot és nyugalmat árasztva, Mellkasa a másik finom,fehér bőréhez nyomódott, szőrzete pedig ingerlően csiklandozta. Ujjaival a lány arcához ért, és egy óvatos, kedves mozdulattal felfogta azt az apró könnycseppet. Piros önkéntelenül is felsóhajtott, furcsa gondolatok és vágyak suhantak át rajta, szemét lehunyta és nem is tudva róla,de egy mélyet szippantott a feléje áradó férfias illatból. Farkas egy szót sem szólt, elégedetten vette tudomásul a helyzeti előnyét, és egy pillanatra felvillantotta ördögi farkasvigyorát.
Óvatos,kedves mozdulattal megsimogatta a lány haját,észrevétlenül is közelebb húzva ezzel magához. Végül mikor érezte, hogy annak légzése egyenletesebbé és nyugodtabbá válik, ujjaival a lány álla alá nyúlt,és így a fejét felemelve kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. Riadalmat látott abban a kék szempárban a könnyfátyolon át, félelmet,de egyben hinni akarást is. Egy olyan ember töretlen bizalmát, ki még soha senkiben nem csalódott, és így fel sem merül benne, hogy aki közeledik felé az nem tiszta szándékkal teszi mindezt.
Farkas felismerte a perc törékenységét és ezt a varázslatos, egy nő életében csak az első csalódásig meglévő naiv odafordulást. Egy pillanatra átfutott rajta, hogy hagyja elmenni a lányt, de képtelen volt átlépni önmagán. A zsákmány a karjai között volt, és tudta, hogy nem eresztheti el, bármilyen következményekkel járjon is majd amit tesz.
-Hogy hívnak kislány?- tudta, hogy hangja mély és férfias, és tisztában volt vele, hogy hat a nőkre annak zengése. De most ebbe a tónusba igyekezett melegséget is csempészni.
Piros szája elnyílt, ahogy próbált megszólalni, érezte, hogy szája teljesen kiszáradt, és ezért,noha fogalma se volt róla,hogy mennyire érzéki ami tesz, nyelvével kissé megnyalta a száját. Ennek hatására Farkas gondolatain átszáguldott, hogy mennyi minden tudna tenni vele ez a játékos nyelv és száj,de mielőtt a gondolat elérte volna legnemesebb testrészét, el is hessentette azt.
-Piros vagyok.-és ekkor már nem csak nevében volt piros,de az arcát is elöntötte a pír lángja, kislányos bájt kölcsönözve neki.
-Mit viszel magaddal abban a kosárban Piroska?
-Csak egy kis kalácsot a nagymamámnak,aki itt lakik az erdő mélyén.
-Valóban?- a kérdéssel együtt a gonosz csábító tekintete lassan végigkúszott a lányon, közben az ujjai közé csavarta annak egyik hajfürtjét,és mintha véletlen lenne,időnként visszasimította azt a többi közé,közben megérintve annak selymes bőrét a nyakán.
Nem várt választ, nem is érdekelte igazán mit felelne erre a kérdésre a karjaiban tartott ártatlanság. Nem bírt tovább várni, kóstolót akart,de azonnal. Ujjaival a hajába túrt,majd összefogva azt hátrafeszítette a fejét, így a lány szinte felkínálta neki az ajkát,melyre ráhajolt, és az évek alatt bevált,rutinos technikájával megcsókolta azt. Érezte, hogy meglódul a vére, felgerjed a vágya, de visszafogta magát, még nem jött el az ideje.
Piros élete első csókját kapta ebben a percben, egyszerre érezte, hogy ölelőn és féltőn karolják át,gyengédséget sugározva felé, de közben a haját húzó kéz erőt és magabiztosságot mutatott, a szájára tapadó száj pedig egy új,ismeretlen érzéssel,a vággyal ajándékozza meg őt. Végig sem gondolta mit tesz, testét az ismeretlenhez préselte, száját szétnyitotta, kezeivel pedig átkarolta annak széles vállát.
Szemérmessége mintha sose lett volna, hagyta, hogy érzékei irányítsák,és valami új,általa még meg nem nevezhető dologra vágyott. Meglepődve vette észre,miközben elveszett a pillanatban, hogy apró remegés van a combjai között, kísérőjük pedig valami furcsa nedvesség. Önkéntelenül is felnyögött kissé, mintha segítségért kiáltana,de nem azért, hogy megmeneküljön, hanem, hogy kielégüljön.
Farkas megérezte, hogy immáron nyert ügye van, innentől kezdve bármit megtehet, és úgy döntött, hogy kissé megleckézteti a lányt, hogy az pontosan tudja ezek után, hogy kivel is áll szemben.
-Ugye tudod,hogy az erdőben nem szabad kíséret nélkül sétálni,és pláne nem szabad megállni ennél a pataknál,hiszen bárki megtámadhat. Ejnye...nagyon rossz kislány vagy! Nem is tudod,milyen nagy bajba sodorhattad volna magad!- Farkas hangja méllyé és mennydörgőssé vált,épp annyira, hogy Pirosnak eszébe se jusson ellenkezni, és érezze, hogy minden amit vele tesz nem ellene,hanem érte van.
-Muszáj valahogy megértetnem veled, hogy amit tettél az nem helyes, és úgy, hogy ne felejtsd el.-mormolta, miközben, mintha gondolkodna, a lány arcát simogatta az ujjaival. Majd elengedte az ölelésből,de a karját továbbra is átfogva magával húzta a patak partjára, egy magasabban álló kőhalomhoz. Ott kényelmesen elhelyezkedett, és az ölébe húzta az ijedtségtől és izgalomtól elnémuló lányt.
-Ugye tudod, hogy nem kell félned. Csak épp annyira, hogy fájni, hogy megjegyezd,amit tanítok neked.
Piros csak nyelt egyet,de nem tudott megmozdulni, maga sem tudta, hogy miért nem kiált segítségért, miért nem fut el, miért nem tesz valamit, bármit, ami kimenekíthetné ebből a helyzetből. Egyetlen szó vagy ellenkező mozdulat nélkül tűrte, hogy a Farkas a térdére fektesse,és felhúzza kis piros szoknyáját. Úgy érezte egy álomban van, nem éppen olyanban, mint amiről mindig is álmodozott, hiszen hol volt ez az ismeretlen attól a magas, jóképű hercegtől, akire mindig is várt? Aki most itt a térdén tartotta kemény volt és férfias, határozott és céltudatos. Nem értette teste izgalmát, nem emlékezett arra, hogy volt olyan mikor álmában, az éjszaka leple alatt már párszor meglepte önnön vágya, amit csak a takaróhoz való öntudatlan hozzátapadás enyhített. Most azonban nem álmodott, ébren volt, a teste uralta és ez az idegen.
Farkas figyelte a térdén pihegő lányt. Testének finom hullámú remegéséből érezte, hogy itt már az ő akarata dönti el, hogy mi is történjen. Végigpillantott rajta, a sötétbarna hajzuhatagon, mely beterítette a lány hátát, a derekára felcsúszó szoknyán, az alóla kivillanó fehér pamutbugyin, mely egyelőre még rejtve tartotta előle gömbölyded hátsóját,a combjait, és a karcsú lábszárát. Elégedetten bólintott. Lassú, kiszámított mozdulattal lehúzta a fehérneműjét,és végigsimított a lány fenekén, majd felemelte nagy tenyerét.