Egy Hölgy tollából . . . közelmúlt

Pergő gyorsasággal ütöttem a billentyűzetet, de megszakított a VIBER üzenet jelzésének érces hangja. Egész nap Te jártál az eszemben. Most már ideje lenne végre, hogy bejelentkezz!
S hogy miért nem én írtam Neked? Mert még mindig nem tudom eldönteni, hogy hányadán is állunk. Ha Nő létemre én írok, azt fogod gondolni, rád telepszem. Ha meg nem írok, akkor pedig nagyobb az esélye, hogy ébren tartom a vadász ösztönöd. Akarnod kell engem!!!
Tudom, hogy mi nők mindent túl komplikálunk. Bakker, de akkor is nehéz az egyensúlyt fenntartani!

Szóval . . .

Már olvasom is az üzeneted.
- "Kedves Nedves!
A héten érezni kívánom Önt. Csütörtök vagy vasárnak esedékes.
Jelzem egy képpel aznap este, hogy mi várja. Kötél, ostor, vagy . . .
Szép napot!”

Rövid, tömör, de velős. Az én bugyim már nedves és a francba, már megint dekoncentrált vagyok.
De türelem intem meg magam, még csak szerdát írunk.

. . .

Fekszem a fürdőkádban és élvezem a hajbalzsam vanília illatát. Relaxálok. Már nem számítok rád, hiszen fél éjfél is elmúlt. Lassan simítok végig meredező mellbimbómon, gondolatban vagyok csak Veled.

Az égiek. Tudtam!

Képzeletemben elmerülve belehasít a csendbe a fránya érces hang. Üzenet Tőled.
- "A farkam most akarja Önt! Ha nem alkalmas, akkor legközelebb."

Ügyetlenül kapom fel a telefont, hogy nehogy a vízbe essen, mégsem egy vízi lény hogy túlélje. Bepöccenek, mert tudva tudod, hogy mennyire szükségem van Rád, de Te még mindig húzol. Holott ezerszer megmondtam, hogy légy határozott. Ha akarsz, akkor simán közöld, hogy most.

S már írom is.
- „Ejtőzöm a kádban épp, de készülök és indulok.”
Válasz.
- „Ne mosakodj, utána úgyis kell! Ne készülj! Gyere!”

Pattogó szavaira még mérgesebb leszek. Tudod jól, hogy Neked és magamnak készülök, hiszen mindkettőnk fétise a szexi fehérnemű, smink.
Pedig már tökélyre fejlesztettem az öltözködést. Hiszen a katonák is megirigyelhetnék, hogy percek alatt vagyok képes combfixet, harisnyatartót, ezer szálból álló csipke csodát felvenni, sminkelni, bilincset, mellcsipeszt, gésagolyót, vagy más élvezetes dolgot magamra, magamba varázsolni.

Akkor most mégis mi a franc van!!!

Ahhhaaaa….
Gyors numerát akarsz. Gondolom elborult aggyal és már szövögetem is mit fogok tenni.

. . .

K@rva leszek ma Neked!

. . .

Penge élen táncolok, de akkor is érezni fogod, hogy a türelmetlenségeddel mit kapsz. Egy pillanatra megfordul bennem, hiszen ezt én élvezem. Élvezem a gondolatot, hogy most dac, harc és kemény bünti lesz.
Egy perc alatt elkészültem. Apró fekete csipke bugyi, hozzávaló fekete body. Tele apró aranyvirágokkal díszítve. Lágy simítás a domborulataimon, végig kísérve egy kéjes érzéssel. Cseppnyi bódító parfüm. Selyem köntös, kabát és hosszú szárú csizma. Sipirc a kocsiba.

Forognak a gondolataim és egyre csak nedvesedtem, míg odaértem Hozzád. Csak úgy kopog a csizmám sarka a kövön, olyan lendülettel megyek Feléd. Küzdeni megyek.

Nyílik a lépcsőház ajtaja és Te ott állsz mögötte. Várnád a szokásos birtokló csókot és nyúlsz felém, hogy a kabátom szétnyitva a falnak feszíts. De lendületben vagyok és a szemeidbe nézve elterelem a figyelmed, elslisszolok melletted. Épp csak a kabátom libbenő sarkát kapod el, hogy talán vissza tudsz rántani és ott a helyszínen megbüntess. Mégis elérem a liftajtót és hagyod, ahogy húzlak magammal. Ott már nincs menekvés tudom, tudod.
Karba font kezekkel állok és dacosan nézek Rád. Tudod, hogy mérges vagyok, de egy szót sem szólsz. Még nem tudtad eldönteni mire is megy ki ez az egész. Vizsgáztatsz.
Egy lendülettel rám rontasz, mint a leterített, menekülésre képtelen vadra. Egér vagyok egy macska karmai között.

Két karodba zárva satuként szorítasz és falod a szám. Harapsz és dugsz a nyelveddel. Onnan már nem engedsz. Így vonszolsz végig a folyosón és nyitod az ajtót. De van annyi szerencsém, hogy egy pillanatra elengedsz. Azzal a lendülettel dobom le magamról a felesleges dolgokat, háttal haladva lépkedek a hálószoba felé közben.
Fogva tartom a szemed. Nem mozdulsz egy pillanatra és csodálkozva szemlélsz, hogy most mi a franc is történik. Továbbra sem szólsz, csak sokatmondóan kérdőn nézel. Hol marad a forró ölelés, az egymás rohamszerű vetkőztetése? Az előszoba leamortizálása, ahogy tükörben nézzük egymást vad ölelkezésünk közepette?
Most más van, más lesz!

Tudod, tudom.

Nem sokáig töröd az agyad már lépsz is felém azzal a mindent elsöprő arrogáns tekintettel. Majd megmutatod ki az Úr ebben a játékban.
Combomon érzem, hogy folyik forró nedvem. Magamban akarlak érezni!
Háttal haladok, lassan követsz. Izzik a szemeink között a feszültség. Az ágyra dobom magam és széttárt lábakkal várok rád csendben.

. . .

K@urva vagyok!

. . .

Megállsz előttem és módszeresen markolod a farkad, felfalsz a tekinteteddel. Már eldöntötted mit teszel velem. Megállíthatatlanul megindul a roham. Nekem esel. Testtel, szavakkal.
Tudom, hogy számodra az a minden, mikor élvezek és most épp azzal büntetnélek, hogy nem kapsz orgazmust. Piszkosul felbosszant, mert rájössz mit tervezek.
Kegyetlenül bánsz velem, birtokolsz. Kezed, nyelved, mindened rajtam, bennem már követni nem tudom, mert egyszerre próbálok ellenállni az élvezetnek, a fájdalomnak és annak, hogy pont az ellenkezőjét akarom. Szét robbanok a kettősségtől.

- K@rva vagy?
- Igen, mert megérdemled!

Még jobban felbosszant a válaszom, mellyel azt érem el, hogy kegyetlenül ütsz, szorítasz. Már szinte szétfolyok a vágytól. Nem bírom!!! Nem bírom visszatartani!! Könnyem kibuggyanva lassan végig folyik arcomon. Minden lökéseddel egyre nedvesebb vagyok. Testemben vitustáncot járnak az ingerek. Lelkem síkit.

Harcolunk.

Pontosan tudod, hogy mit kell velem tenned, hiszen minden apró felületem mélyrehatóan ismered. Beleharapsz a mellbimbómba, hatalmasat löksz rajtam, hogy a merev farkad szinte szétfeszít belülről és ujjaid széttárva hatalmasat ütsz a fenekemre.

Elvesztem!

Most már ömlik a könnyem, megtörtem. Spriccelek a farkadra, mitől még keményebb leszel, kegyetlen ütemmel hatolsz még mélyebbre belém.
Tudom, hogy most jön még a kínzás csak igazán. Kiszállsz belőlem, lefogod a testem mellet a kezem, nekiesel a duzzad csiklómnak. Élvezek megállás nélkül és parancsszóra spriccelek az arcodba, hogy utána lenyalasd velem saját nedűmet.
Megmarkolsz és megfordítva hatolsz belém. Teljes testsúllyal rám fekszel, belepréselve az ágyba. Nyakam köré tekered karod, elszorítva ezzel a levegőt előlem. Ájulás kerülget. Tudod, hogy végleg elvesztem, de Neked ez most nem elég.

- Nem vagy k@rva! A Ribancom vagy! A szolgám!
- Akkor jössz, amikor én mondom. Úgy jössz, ahogy én akarom!
- Azt teszek veled, amit én akarok! Megértetted?!

Szavak nélkül is tudod a választ, mert érzed belső remegésem, ahogy lüktetve elélvezek a farkadon.
Megadod a kegyelemdöfést.
Ütemesen és egyre erősebben ütöd a fenekem a másik kezeddel, belém harapsz. Ostrom alá veszed fogaiddal a nyakam, vállam ívének összes érzékeny felületét.
Síkitok a kéjtől.
B@szunk mint a macskák. Birtokolva, harcolva, élvezettől sikítva, fájdalomtól üvöltve.

. . .

Végem!

. . .

Lemászol rólam és oldaladra hemperedsz.
- Mehetsz! Nem akartál elélvezni, most Te sem látsz engem élvezni!
Tovább büntetsz. De, ha elkezdtem ezt a játékot, hát most végig is kell játszanom.
Lassan lemászom az ágyról és nem nézve rád elindulok. Eljutva konyháig megtámaszkodom. Alig bírnak el a lábaim, szétestem és kegyetlen fáj mindenem. Poharat keresve iszom, mintha napok óta nem ittam volna.
Most mi legyen? Mennem kell, hiszen elküldött, de nem akarok!!! Így nem!

Töröm az agyam, gondolkodni próbálok. Hopp!
Vissza megyek a szobába és az ágy előtt megállva kérdem:
- A kulcsot elvigyem és benne hagyjam a lépcsőházi ajtóban, hogy kitudjak menni?
S még be sem fejeztem a mondatot, mikor kaján vigyor ül ki az arcodra és már lendülsz is felém.
- Nem mész Te sehova!
Lerántasz magához és szorosan átölelsz. Most szeretgetsz, finoman markolsz, ölelsz és harapdálod testemet. Újra kezded a rohamot, de már nem büntetsz.
- Szeretném, ha belém ülnél a popsiddal!
Hátadra fordulsz, magad fölé rántva. Finoman elhelyezkedsz és segítesz, hogy rád ülhessek. Két hatalmas tenyereddel fogod a fenekem, diktálva az ütemet, miközben átkulcsolom nyakad, magamhoz húzom fejed. Harapom, élvezem vértől duzzadó, forró szád. Farkad bennem lüktet.
Elveszek gyönyörű tekintetedben, mely visszanéz rám. Így, egymás szemében kísérjük végig az élvezeted, ahogy forrón kilövellsz bennem, megtöltve mélyen legbelül. S a gondolatra, érzésre beleremegve Veled együtt élvezek.

. . .

Csendben pihegek széles mellkasodon, ahogy karjaidban szorítasz.

. . .

Békére leltünk ebben a percben mindketten.