Zala…-i bd kalandok (2)

Megrendelve a recepción 22 órára az esti, pezsgős programot, indultam le a wellness részlegbe úszni, kikapcsolódni, csatlakozva társamhoz, Gergelyhez. A már úszómesterré átváltozott srácom mellett elmenve megemlítettem: este 22 órakor találkozunk itt. Vele és Veled. – mutattam a velem lévőre. Legnagyobb megrökönyödésemre nem örült ennek a hírnek, hanem nehezen, nyögve, de csak kibökte halkan, hogy kellemes programot kíván nekünk, de ő sajnos nem lesz itt azon, este.
- Miért nem? – firtattam, kicsit dühösen.
- Mert elvezényeltek közben, másutt kell lennem. – közölte.
- Hol? – érdeklődtem tőle morcosan.
- A lengyel vendégek programján. – válaszolta, de többet nem mondott.
- Miért a lengyeleknek is lesz pezsgős programjuk? Itt, vagy másutt? – ütöttem a vasat.
- Igggen lesz, de nem is pezsgős, nem is itt. – felelt óvatosan.
- Akkor hol és milyen? – kérdeztem egyenesen tőle, majd folytattam a kérdezést:
- Válaszolsz végre a kérdéseimre, vagy forduljak egyenesen Jerzy-hez azokkal? – intettem a jagucci-ban üllő lengyel srác felé. A srác is odanézett, majd halkan megszólalt:
- Kérem, ne legyen dühös rám! Talán jobb is lenne úgy, mert engem köt a titoktartás. Nem mondhatom el.
- Jó, megyek s megteszem. Megszerzem az infót, ami érdekel. – böktem oda neki haragosan és gúnyosan, majd elmentem Jerzy-hez.
Szemem hunyorintására kijött Jerzy és odébb belemerültünk a nagy medencébe, ahol elsorolta a tudnivalókat. Érdeklődésemet látva, pár részletet is felvillantott, majd mikor látta nem rendültem meg azokat hallva sem, meghívott, hogy menjünk a társammal velük este. Így együtt mentünk fel a recepcióra Jerzy-vel lemondani az én előző rendelésemet és közölni, hogy a másikon kettővel többen leszünk. Időben szóltunk még.
Visszatérve a wellnessbe, a Gergelyhez siettem. Megértette és örült a programváltozásnak, amiről beszámoltam. Viszont azt javasolta, hogy ne maradjunk lent sokáig itt, mert a víz kiszívja az erőnket, inkább azt Ő teszi meg, fent  - közölte huncutul. Felmentünk pihenni, majd vacsoráztunk és utána is pihentünk még, s így jöttünk le az induláshoz, kilencre. A délután, kora este hamar elszaladt. Miért is ne ismerném be, hogy izgatottan vártuk mindketten az esti programot, tervezgettük részleteit s különösen annak alakulását, kifejlettét.
Este kilenc órakor a vacsora közben megbeszélt szabadidő ruhákban, de dzsekikben várakoztunk a foyerben, míg a többiek is leszállingóztak. Vegyes összetételű volt a vendégsereglet. Nemi összetételben is, de életkorilag is. Összesen nyolcan voltunk. Hamarosan zörgés hallatszott és a szálló elé megérkeztek annak okozói, az echós szekerek. A szálloda alkalmazottjai felpakoltak sok mindent azokra, majd mi is felszálltunk. A már leszállt estében vastag, bolyhos lópokrócokba tekerve magunkat, helyet foglaltunk az üléseken. A bakokon 2-2 srác ült, de csak az egyik hajtott. Végigdöcögtünk a főúton, majd felhajtottunk az egyik dűlőútra és azon az erdő széléig jó km-t megtettünk. Ott állt a nagy ház, ami sötét volt, de a kéményén lehetett látni a felszálló füstöt, így bent meleg lehetett. Alig vártuk, hogy leszállhassunk és beérjünk a melegbe. Ott a két, fiatal pincér srác már szilvóriummal fogadott minket, majd behordták a kosarakat, míg mi a kandalló elé telepedtünk, melegedni. A csevej oroszul folyt, én fordítottam a társamnak halkan.
Jerzy vitte a szót, elmondta már nyíltan a részleteket, utalva a ház „lehetőségeire” és arra is felhívta a figyelmet, hogy a srácok rendelkezésünkre ”állnak” minden féle formában, és ötleteket megvalósítva, de nyomok nem maradhatnak! Valamint még azt is tisztáztuk, hogy a szekerek éjfél után visszatérnek a szállóhoz, majd kimennek a Farmra éjszakázni, de az itt alvókért reggel természetesen eljönnek, vagy haza is lehet sétálni. Ez utóbbit választottuk egységesen. Még az is tisztázódott, hogy a két pincér srác és „mások” is maradnak itt !
Ezt még akkor nem értettük, de hamarosan igen. Ugyanis kitárult az ajtó és két pár falusi táncolt be azon, de nem túl sok holmiban, inkább míderben, s alsószoknyában a lányok, vakorccsal és a fiúk „székely harisnyában”, lenge, hímzett ingben.
Azonnal nem tűnt fel, hogy az egyik pár nyakán nyakörv volt, míg a másik pár fiú tagja bőrmellényt húzott ingére, a csajszi korbácsot akasztott a csuklójára. A tánc sikert aratott s mivel a zene is folytatódott, így a párok külön-külön válva, kértek fel táncra, és mint kiderült „táncra” a vendégek közül. Mindenki kiválasztott lett, mi is.
Kezdetben csak egyre vadabb lett a tánc ritmusa és annak forgásai, majd a végén már elfáradva, összeroskadva a vendégek a még álló táncosok lábaihoz rogytak. Azok pedig ezt felajánlkozásnak vették, s kezdetét vette a vendégek alázása, velük szemben a dominálás. Már suhogtak a korbácsok, lecsaptak a pálcák, s mivel a nyelvi kommunikáció nem működött, így mutogatással fejezték ki a táncosok, táncosnők, hogy mi a kívánságuk. Legelsőre is mindenkiről leparancsolták a feleslegesen rajta lévő szabadidő ruhákat, pólókat, de sorra kerültek az alsók is. Aki ezt erotikusan tudta megtenni, az tapsot kapott, aki kevésbé volt erotikus, az büntetésből kapott párat a már csupasz popójára.
A sikongatással kísért ruhátlanítás után „futást” vezényeltek s közben már a táncosok is ledobálták a rajtuk lévőket, mert kiszaladtunk az udvarra és azon át a közeli pajtába, ahol infra szaunába értünk. Kezdetét vette az izzadás, de az „izzasztás” is. Mi, az alantas, betolakodottak csak az infra kamra padlójára térdelhettünk s „uraink-hölgyeink” lábait, lábujjait szopogathattuk az ő élvezetükre. Piszmogásunkat ütésekkel serkentették, míg kellemes érzést kiváltó nyalakodást, szopogatást pofozással jutalmaztak. Jó sokáig tartott a „szolgaságunk” és így az „izzadásunk” is a kamrában. Mikor már mindenkiről csurgott a veríték, akkor újabb futás következett az udvari medencéhez s csobbanás a hideg vízbe. Volt kellő sikongatás, fröcskölés, hancúr ezért. (Szerencsére szép tavaszi idő volt ott.)
A fürdés után visszaszaladtunk még egy körre az infra szaunába, de most már feljebb is merészkedhettünk a szopogatással, nyalakodással, de sikeres nem lehetett, mert megint csobbanás következett a medence vízében.
Innen azonban már vissza a házba futottunk, be a melegbe. Itt megint kapott, aki kért egy kör pálinkát, majd kezdetét vette a közös szeánsz. Ebben volt alázat megélése, kutyasétáltatás, pálcázás, de vizes kötél „kipróbálása” is első körben, majd az urakat szakszerűen gúzsba kötötték a srácok, legények a padlón s szemü(m)k láttára élvezkedtek a nőiken a legények, azok legnagyobb örömére. Végül a lányok eltűntek (gondolom teríteni a másik szobába.) Mikor visszatértek a lányok jutottak szerephez, mert úgy meggyötörtek minket gúzsba kötve, hogy a könnyünk is kicsordult, nem csak az élvezettől, de pardon nem volt. Ezt akartuk át-, megélni, úgy kell nekünk, élvezzük. Hamarosan egyesekért a „párjaik” könyörögni kezdtek a lányoknál, s ajánlottak sok mindent cserébe, amit hol a lányok, hol a legények azonnal be is hajtottak, mindenki szemeláttára.
Ezen rész után kis pihenő, majd rendbe szedés következett, hiszen a vacsorához át kellett „öltöznünk”. No, nem a saját szabadidő-ruhánkba, hanem mindenki kapott „szerepének” megfelelő kiegészítőt. Volt, aki pávatollat, volt, aki csak tollas melltartót, tangát, de akadt srác, akinek a farkába tűzték be a tollat, ánuszába pedig nyúl”pompont” kapott. Így felöltözve mehettünk az „asztalainkhoz”, ki-ki a sajátjához.
Volt tehát, aki kutyatálból ehetett, de a „csirkék” „szemezgethettek” a közös vályúból is, szigorúan csak szájjal, kéz használata nélkül. Legrosszabbul az járt, aki „abrakot” kapott s így az abrakos szatyrot kötözték a nyakába. Alig látott ki abból és enni is nehezen sikerült neki.
Jó idő múlva, kiélvezve a vendégek ügyetlenkedéseit, a táncosok végre megengedték nekünk, hogy mindenki a megterített asztalhoz ülhessen s ott, arról fogyaszthatott kedvére ételt-italt a bőséges kínálatból. Zömmel hideg ételek voltak természetesen, de sok paprika, paradicsom is volt mellettük, uborka is akadt, no meg savanyúság, mellé házi készítésű kenyér került.
(folyt. köv.)