Egy Hölgy tollából . . .

Csendesedik légvételem, mint ahogy a Te mellkasod is egyre lassabban emelkedik, süllyed. Édes fáradsággal nyúlsz el alattam és én élvezem minden rezdülésedet. Fekszem a széles mellkasodon és csendesen szemlélem határozottan férfias arcvonásod. Figyelem becsukott szemed és próbálom meglátni, milyen kesze-kusza gondolatok cikáznak át agyadon.
Finoman húzom végig borostás álladon ujjaimat lágyan követve ívét ajkadtól füledig. S közben átélem újra, ahogy még az előbb finom bőröm dörzsölted égő vörösre általa.
Imádom ezt az ezer apró tüskényi éles szőrszálrengeteget.

Ajkad mozdul érintésemre. Mosolyra húzódik és ugyanebben a pillanatban felpattan szemhéjad felfedve a gyenge fényben is szikrázó szépségét és mélyen húz magába, hol meglátom a múltat.
Mindent mit adtál és elvettél.

. . .

A múlt élettel teli darabkái . . .

. . .

Azon az átlagosnak ígérkező napon érkezett egyetlen üzenet Tőled. Egy kép, ami képes volt mindent elmondani szavak nélkül. Éjjel a szokásos időben vársz és helyszínként most szobád lesz tanúja a történéseknek.
Ágyadon a kötelek már előkészítve, négy oldalról fixen rögzítve. És a gondolattól, hogy én leszek ott kifeszítve megindult bennem a képzelet. Pörgő képsorok nyomán a bizsergés, mely végigkísérve attól a perctől egész napom felpörgette.
Különleges ez a nap számomra, számodra is, mert egy lépcsőfokot feljebb lépünk vágyaink képzeletbeli létráján.

Izgatottan készültem Hozzád. Hogy hangulatom tükrözze, vagy talán várakozásom impulzusát, izzó pirosba öltöztem. Finoman érintve bőrömet húztam lábaimra pókháló szerű combfixem, követve azokat a vonalakat, melyen Te magad is szívesen elidőzöl nyelveddel, kezeddel. Ügyetlenségem sutba dobva elsőre bekapcsoltam csipke harisnyatartómat. Fordultam egyet magam körül és a tükörben szemléltem munkám eredményét.
Most a Te szemeddel láttam magam. Igen! Azok a kerek domborulatok, fenekem lágy halmai. Imádom, ahogy imádod és becézgeted őket, de igazán mindennél jobban mikor hatalmas kezeiddel pirosra vered.

S most mást is kapok, mint kezeid.

. . .

Piros libbenő csipke felső, piros rúzs, piros körmök. Égek kívül, égek belül.
Nem tudom, hogy s mint kerültem hozzád már csak arra emlékszem, ahogy csörren a kulcs a lépcsőházi ajtóban és Te ott állsz mögötte. Belépek, már zársz és két erős karodba. Satuként szorítasz és birtokba veszed a szám.
Faljuk egymást.
Egyetlen pillanattal később eltolsz magadtól és mereven nézel. Majd örült lassúsággal gombolod a kabátom és tárod fel titkát.
Még a perc is megfagy tekintetedtől, ahogy lassan minden centimétert ízlelve nézel végig testemen. Nyelni sem merek, hogy meg ne törjem a varázst.
Felfalsz szemeiddel.
Neki tolsz a hideg falnak és hatalmas testeddel préselsz össze, szinte egyé válunk. Te és én. Kezeid megállíthatatlan sebességgel kutatják fel testem és vesznek birtokba.
Tudom, hogy ilyenkor elszabadul benned egy gát. Szétfeszítve lábaim, már tolod is belém kőkemény farkad hatalmasat taszítva rajtam. Szét folyok. Órák óta feszít az izzó vágy, nem bírom tovább. Képtelen uralkodni az impulzuson kirobban belőlem az első orgazmus.

Kiszállsz belőlem. Egyik kezed a számra teszed, elzárod a hang útját. Másikkal megmarkolod vértől duzzadó szeméremajkaim és egyszerre dugod három ujjad belém. Mélyebbre és egyre mélyebbre.
Dugod a p@nám.

Képtelen vagyok megmozdulni, szinte beleolvadok a falba. Nem bírom tovább. Útjára engedem, élvezek. Érzem, ahogy csorog végig lábamon. Izzó szemedben látom az elégedettséget.
De ennyi nem elég. Se neked, se nekem.

. . .

Megmarkolod kezem és már húzol is fel a lakásba. Ajtón belül szélviharként esünk egymásnak és tépjük le a felesleges ruhát. Egyetlen percre sem engedjük egymást.
Lépésről lépésre haladunk az ágy felé, nyomunkban minden levetett darab és a valóság. Most indul el igazán egy kétszereplős mese világ.

Állok az ágy előtt és lüktet bennem a gondolat, mi vár most reám.
Lassítasz és az ágyra fektetsz, hason szétvetett végtagokkal. Szememre felkerül egy vörös sál. Leheleted érzem a fülemen és hallom halk suttogásod.
- Tudod milyen kötelek ezek? Nem?
- Csikókhoz használják, mikor először szoktatják a nyereghez.
- Ezzel foglak most betörni téged. Te leszel az én édes zabolátlan, kis kancám.

Minden mozdulatát kiélvezi, ahogy csuklómra, bokámra erősíti. Képtelenül nedves és izgatott vagyok.
Ha látnám magam fentről elalélnék a látvány élvezetétől. Mit nem adnék, ha most az ő szemével ízlelhetném a látványt.

Pirosban izzó, fekete pántokkal fegyelmezett ördögi vadság, női testbe rejtve.

. . .

Még a szőr is feláll a tarkómon, ahogy a pillanat csendjében megszólal újra érdes hangod. Már tudom, hogy Te is elvesztél a mesében.
- Emeld meg a feneked! Még magasabbra!

Szó nélkül teszem, amit mondasz. Valami van a kezedben. Ördögi ügyességgel simítasz vele égnek meredő domborulataimon és egy hirtelen pillanatban rá csapsz. Soha nem tanultad, nem használtad mégis olyan természetes ösztönnel ütsz, amiről csak álmodni merészeltem eddig.
A döbbenet helyét egy villanás alatt felváltja vágy.

Még!

Hangom, testem minden megnyilvánulása ösztönöz Téged. Élvezed, hogy élvezem. Még is megállsz egy pillanatra gyönyörködni bennem.
Végig simítasz vele lassan haladva. Megmeríted nedves puncimban, hogy combom érzékeny belső felületén szét kenhesd nedveim.

Már levegőt is alig kapok a feszültségtől, ahogy hallom szapora légvételed és érzem Benned a feltörő feszültséget.
Kínzol ezzel a kéjes lassúsággal.
Végül lejjebb érsz és végigrajzolod vele a bokám. Megszűnik körülöttem a világ, melyből egyetlen határozott ütés térit csak vissza. Rácsapsz a talpamra és várod a hatást. Nyögés és még magasabbra tolom a fenekem.

Újabb ütés és rögtön még egy. Már dobálom magam és sikítani kezdek. Apró ütések zápora zúdul a talpamra. Elvesztem az utolsó maradék eszem is és robbanásszerűen élvezek. Spriccelve mindent mi alattam elterül.

Nem bírod Te sem tovább az ingereket. Rám veted magad. S hogy kiélvezd lüktető p@nám farkadra húzol.
Robbansz szinte a második lökés után.

. . .

Légvételnyi szünetet adva egymásnak fekszem alattad és mosolyra húzott szájjal már tudtam ...

. . .

Mint ahogy most itt a jelenben is tudom. Megformálom benned a Férfit, kit kerestem.
Mélyen lentről előhozom belőled azt, ki mindkettőnknek élvezetére szolgál.