Első kalandjaim II. rész

Szögezzük le. Előző nap még eszembe se jutott volna, hogy hajnalban egy szagos bugyival és harisnyával a fejemen fogok aludni megkötözve egy istennő ágya alatt. Talán hajnali négy lehetett amikor oda kerültem teli hólyaggal, és két órával később már ordítani tudtam volna a fájdalomtól. A vendéglátóm hamar elaludt, és ezt kihasználva, megpróbáltam lehúzni valamivel a fejemről a szagos ruhadarabokat. Sajnos sehogy se jöttek le, de végül még is csak elértem, hogy az egyik szememmel láthassak. Szerencsére kint már világosodott, így az ágy alól kilesve láttam az ajtót. A terv egyszerű volt: kimenni, hugyozni, visszajönni. A kivitelezés már problémásabb volt, de abban a pillanatban nem nagyon törődtem vele.
A hasamra fordultam, s mint valami féreg el kezdtem az ajtó felé kúszni. A házigazdám szuszogott, míg én egyenesen az ajtó felé tartottam, arra törekedve, hogy a legkevesebb zajt csapjam. Irtó röhejes lehettem. Egy ember mérető féreg, ami egy vörös bugyival a fején egy szemmel kukucskál előre. A látásom ráadásul a barna harisnya miatt, még elég sötét is volt. De a terv első szakasza sikerült. Az ajtóhoz értem, s ebben a pillanatban belém nyílalt a tény. Tényleg egy féreg vagyok. Egy törpe, akit a vendéglátóm nyugodtan eltaposhat, vagy éppen a harisnyájában, vagy a bugyijában tarthat. Csak néztem a kilincset alulról, mint egy szobakutya, aki épp az udvarra kívánkozik, hogy elvégezze a dolgát.
Próbáltam felkapaszkodni, de sehogy se ment. Belegondoltam, hogy talán felébresztem a gazdám, de őszintén szólva kicsit féltem a dologtól. De nem tehettem mást. Minden moccanás egy késszúrás volt az ágyékomban.
- Könyörgök Úrnőm! Kelj fel és segít! – kiáltottam.
Ő álmosan kinyitotta a szemeit, és rám nézett.
- Mit akarsz.
- Kérlek, könyörgök! Nem bírom. Csak menjek ki a WC-re, és minden parancsod teljesítem. Kérlek.
- Jól van. – szólt rövid
Felkelt az ágyról, és az ajtóhoz sétált, természetesen rajtam. Két talpával még el is időzött az arcomon egy kicsit, amíg kinyitotta az ajtót. Még érződött rajta a tisztálkodás illata. Kiment majd visszasétált egy késsel. A lábaimról levágta a fóliát, és segített felállni.
Kiment velem a WC-re, és lehúztam a nadrágom, és a gatyám, majd megfogta a vizelési ingertől már mereven álló farkamat. Irányba állította.
- Kezdhetett. – mondta lustán.
Bele kezdtem a műveletbe, és már bennem is volt a megkönnyebbülés, de ekkor rászorított a markával a farkamra.
- Soha! – elengedte, majd újra megszorította. – Soha! – engedés, szorítás – Soha! – enged, szorít – Soha ne merj engem felkelteni ha alszom világos? Vagy eltaposlak, és WC papírral fogom letörölni a talpamról a maradványaidat, s utána lehúzom a WC-n. -
Majd rám nézett, és elmosolyodott. – OK?
Csak bólogattam, mivel elég kínosnak éreztem a beszédet jelen pillanatban.
Miután végeztem visszacsomagolt, és újra betolt az ágy alá, de szerencsére most már tudtam aludni.
Arra ébredtem, hogy valami a mellkasomra ugrott. Kiderült, hogy a vendéglátóm volt az, aki azonnal lehúzta a fejemről a harisnyát és a bugyit. Pontosan a nyakamon ült, két combjával pedig a fejemet szorította. Szemeimmel formás melleit csodálhattam alulról, barom jó érzés volt, de egyszerre kellemetlen is mivel alig kaptam levegőt.
- Nos, kicsi puncim. Igen pont ott vagy ahol ő, szóval nevezhetlek annak. Vagy kicsi férgemnek is, amelyik jobban tetszik. Az esti kedvességemért ma itt maradsz velem. Remélem emlékszel, hogy bármit megteszel most nekem. Szóval. Hétvégén én futni szoktam. Addig kapsz majd egy kis takarító feladatot. De először is: - elővett egy fekete balerinacipőt. – Edd meg szépen a reggelid. Csináltam neked kávét kekszdarabokkal. Míg én elkészülök addig szépen lefetyeld ki a lakótársam cipőjéből. Ha jófiú leszel, és nem cseppented ki, ígérem nem foglak bántani. – mosolygott, majd felállt a mellkasomról, de úgy, hogy fenekével végig simította az arcomat. A balerina cipőt pedig a fejem mellé tette.
Nem haboztam, a hasamra fordultam, és elkezdtem nyelni a különös kávét, mivel már úgy is szomjas voltam. A cipőből erősen áradt a lábszag, de jól esett szokás szerint. Kicsit kíváncsi is lettem a cipő gazdájára.
Mire végeztem vissza is jött a gazdám, és a póráznak használt sálat a nyakamra kötötte. Szépen lassan kivonszolt a nappaliba, ahol furcsa barna színű lábnyomok fogadtak, és egy asztalon hagyott kamera amin égett a piros lámpa.
- Nos. Véletlenül lecsorgattam egy kis csoki szirupot a földre, és mire észrevettem, hát nem összejártam a nappalit. Kicsi férgem. Ha nem akarod, hogy anyuci talpa koszos legyen a széttaposott testedtől, akkor szépen nyald fel nekem, mire megjövök. A kamera miatt meg ne aggódj. Csak szívesen megnézném, hogy hogyan dolgozol.
Kiment a bejárati ajtón. Hallottam ahogy rám zárja az ajtót. Én pedig bele kezdtem takarító feladatomba.