A büntetés I.

Meztelenül állsz a szoba közepén, kis terpeszben, kezed a hátad mögött összekulcsolva, tekinteted a földre szegezve. Belépek a veled szemben lévő ajtón. Fejed megmozdul, hogy rám nézz, de ahogy meglátom a mozdulatot keményen rád szólok:
- Meg ne próbáld! Hacsak nem akarsz sokkal nagyobb büntit! - szavaimra azonnal megmerevedsz. Ellentmondást nem tűrő hangomból érzed, hogy nagyon komolyan gondolom amit mondtam. Ismersz már, tudod, hogy ilyenkor nem jó próbálkozni nálam. Rossz voltál, épp a büntetésed várod. Megint rossz voltál. Már megint...
Dühös vagyok rád, de édes düh ez. Egyszerre haragszom rád, és élvezem, hogy ilyenkor minden korlát nélkül perverzkedhetek veled. Nincs jelszó, nincs ellenkezés, nincs ellenállás. Az elkövetkezendő három órában minden kontroll az enyém feletted. Bármit megtehetek, amit csak akarok. Tulajdonképp hálás vagyok ezért neked, de ezt nem kell tudnod. Lassan közelítek feléd, gyönyörködöm szépséges testedben, és fejben már játszom veled. Körbesétálok rajtad, minden szögből végigmérem kecses, mozdulatlan tested a tekintetemmel. Nézem, ahogy lélegzel. Ahogy kiemelkedik a mellkasod, és kidomborodnak a melleid. Ó, azok a gyönyörű melleid... Még egy kört teszek körülötted, majd elsétálok a hátad mögött a falnál lévő táskámhoz. Szótlanul kiveszem a köteleket, és az órát. A köteleket közvetlenül mögéd dobom a földre. Látom, hogy megrezdül a tekinteted, s odapillantasz. Az óra időzítőjét beállítom 3 órás visszaszámlálásra.
- Büntetésed megkezdődött - jelentem ki nyersen, s az órát elindítom, majd hanyagul az ágyra dobom. Mindezt persze nem látod, csak a tompa puffanást hallod, amint a kis szerkezet a fekhelyre pottyan. Újra a táskához fordulok, s előveszem a lovaglópálcát.
- Tudom, hogy nem szereted, de nem érdekel - e gondolatra elmosolyodom. - Már tudom, hogy fogom elérni, hogy mégis ezzel fenekeljelek el. Persze kapsz lehetőséget, hogy megúszd, de majd úgy intézem, hogy ne nagyon tudj élni vele.
A másik kezembe veszem a kedvenc szájpeckedet, és szorosan mögéd állok. A szájpecket tartó kezemmel előrenyúlok, s felemelem a fejed.
- Nyisd ki a szád! - parancsolom. Te engedelmeskedsz a szájpecek láttán, s várod, hogy behelyezzem, de meglepetésedre nem azt kapod, hanem a másik kezemben lévő lovaglópálcát dugom keresztbe a szádba. Döbbenten ráharapsz.
- Most nagyon szorosan megkötözlek, majd kapni fogsz harmincat a fenekedre a kezemmel - súgom halkan a füledbe -, de ha kiejted a szádból, egyrészt megduplázom a fenekelést, másrészt ezzel fogom végrehajtani. És eszedbe ne jusson megrágni, vagy ilyesmi, mert ha bármi baja esik, jaj neked! Le fogom ellenőrizni a sértetlenségét, amikor kiveszem a szádból, megértetted?
Azzal elengedem.
- Neeee! - mondod összezárt fogsorral, s finoman megrázod a fejed.
- Dehogynem, kicsi szubom! - gondolom - És a java még csak most jön, amitől ezt igazán nehéz lesz nem elejtened!
A szájpecket az ágyra dobom az óra mellé, és gyengéden végigsimogatom a tested. Magamhoz húzlak, miközben kezeim bejárják a vállaidat, a nyakad, lecsúsznak a melleidre, át az oldaladra, majd a hasadra, aztán egyre lejjebb és lejjebb. Benyúlok a combjaid közé, hogy finoman ellenőrizzem, elkezdtél-e már nedvesedni. Hmm, hogy is lehetett ez kérdés? Már most nedvezel pedig még el sem kezdtük a szeánszunkat. Persze tudom, hogy mennyire felizgat csak a tudat, hogy vajon mit fogok művelni veled.
A gömbölyű feneked is végigsimítom, majd a combjaidat és a vádlidat, miközben letérdelek, s felveszek egy hosszú kötelet. A kezeid még mindig összekulcsolva, úgyhogy a kötéllel elkezdem összekötözni a csuklóidat. A mozdulatokba beleadom a dühömet is, amit te is érzel. Agresszívebben csinálom, mint azt megszoktad, és jóval szorosabbra is húzom. Imádom a szoros kötözést, te pedig okot adtál, hogy durva lehessek veled, úgyhogy csak viseld a következményeit! Nem érdekel, mennyire szorít, mennyire kényelmetlen! Én élvezem, és tudom, hogy a lelked mélyén te is! Persze a testi épségedre vigyázok, de más most nem állít meg. A mozdulatokat nagyon lassan, precízen csinálom, hogy maximálisan kiélvezzem a megkötözésed minden pillanatát.
Ahogy a csomót keményen meghúzom, halkan felszisszensz, de nem törődöm vele. A maradék kötelet körbetekerem a testeden, át a felkarodon, elvezetem a melleid alatt, vissza a másik felkarodon, majd újra ugyanígy körbeviszem rajtad - persze ezt is nagyon szorosan -, aztán újabb két kör, de ezek most a melleid fölött mennek el, szépen egymás felett, hogy esztétikus legyen. Az egész kötözés alatt természetesen minden alkalmat megragadok, hogy minél jobban letapizzalak. Imádom a selymes bőröd érintését, imádom érezni a tested minden ívét, minden porcikáját, a kiszolgáltatottságodat, és nem utolsó sorban figyelni, ahogy egyre jobban felizgulsz a kezeimtől, a kötelektől.
Újabb csomó következik a csuklóidnál, hogy ki ne bomoljon, majd a nyakad egyik oldalán felfelé előrevezetem a köteleket, elviszem a melleid között, átfűzöm a melleid alatt elmenő szálak alatt, jól meghúzom, hogy megemelje a szálakat, majd átvezetem a melleid felett elmenő szálakon, s azokat határozottan lefelé húzatom vele. Újra a melleid alatt menő szálakon vezetem át, majd visszaviszem a nyakad másik oldalán a hátad mögé, és ott jól megcsomózom a kötél végét.
Most, hogy rád került az első kötél, újra magamhoz húzlak, s most már leplezetlenül letapizlak. Ellenőrzöm, hogy mennyivel keményebbek lettek a melleid így, hogy a kötél összehúzza őket. Nagyon tetszenek! Te közben halkan nyöszörögsz, egyrészt mert tényleg nagyon szoros a kötözés, és szinte mozdítani sem bírod a kezeidet, másrészt pedig mert már most nagyon fel vagy izgulva. Hangos sóhajjal nyugtázod, mikor a kezem a tocsogó puncidhoz ér, és megérintem a nedvességedtől sikamlós csiklódat. Játszani kezdek vele, ami egy szemvillanás alatt olyannyira felizgat, hogy megfeledkezel a pálcáról, s majdnem kiejted a szádból.
- Hoppá! - mosolyodom el - Majdnem összejött!
Te is elmosolyodsz, s közben hátraveted a fejed, hogy a pálca még nehezebben tudjon kiesni, s kicsit többet tudj a gyönyörre koncentrálni. Élvezed az ujjaim kalandozását, amit hamarosan abbahagyok, mert nem szeretném, hogy idő előtt elélvezz. Egyelőre a fenekelés következik.
Eszembe jut valami.
- Tudod mit? - kérdezem, s elengedlek, nem is várva választ, és a táskámhoz lépek. Kis keresgélés után előkapom a láncos mellbimbócsipeszt. Eléd lépek vele, s felemelem, hogy lásd.
- Ne, kérlek, ne! - könyörögsz, miközben vigyázol a szádban lévő pálcára. Tudom, hogy ezt sem szereted, de én igen, és ez most az én három órám. Kizárólag az én szabályaim érvényesek.
- Állj vissza terpeszbe, de azonnal! - parancsolom. Nem mozdulok, várom, hogy teljesítsd az utasítást, te pedig bénultan bámulod a csipeszeket.
- Neee! - szakad ki belőled újra, miközben engedelmesen tetszetős terpeszbe helyezkedsz. Nem győzök betelni a látvánnyal. Milyen gyönyörű vagy így hátrakötözött kezekkel, megkötözött mellekkel, meztelenül, könyörögve! Imádlak nézni! Persze a legkisebb jelét sem mutatom annak, hogy mennyire levettél a lábamról. Még kiesnél a szerepedből, azt meg nem szeretném.
- Módosítok - közlöm. - A pálca első elejtésénél még nem duplázunk, hanem felteszem rád a csipeszeket. Persze ezeket is szorosabbra fogom állítani, mint általában. A második elejtésnél fogjuk duplázni a büntetést, rendben?
Természetesen a kérdés költői. Valójában nem érdekel, hogy tetszik-e neked, így lesz és kész. Odalépek hozzád, átölelem a csípőd, és magamhoz húzlak. A csipeszt az egyik tenyeredbe nyomom.
- Fogd! És emlékezz, hogy rád kerül, ha elejted a pálcát! - azzal elengedem, s végigtapizom a hátad, feneked, combodat, miközben szenvedélyesen megcsókollak. Nem érdekel a szádban lévő pálca, csókolózunk, én meg tapizlak. Neked nyomom az álló farkamat, hogy érezd, amíg tart a csók, majd elengedlek, s hozzáteszem:
- Ja, a csipeszt se ejtsd el. Ugyanúgy veszem, mintha a pálcát ejtetted volna el.
Újra a táskához sétálok, s előveszek belőle egy vibrátort. Szép darab, szeretem. Egyszerű zselés vibri, lágyan bordázott, hajlékony, és pont megfelelő méretű ahhoz, hogy nagyon kellemesen kitöltse a puncidat. Bekapcsolom egy pillanatra, hogy rendben van-e benne az elem. Felberreg picit, s te azonnal meghallod. Nem mersz megfordulni, hisz nem kaptál rá engedélyt, de nem is kell. Pontosan tudod, mit hallottál. Látom, ahogy egy röpke pillanatra összerezzent a kéj, ahogy végiggondolod, mi következik most.