Second Life 12.

Csilla a kertben napozott meztelenül, csupán az állandó fém nyakörvét viselte. Senki más nem volt otthon. Aztán valahogy bekattant az agyába a BDSM, és ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy újra csináljon valamit saját magával. Csak még azt nem tudta, mit. Ahogy töprengett, tekintete a kutyaházra vetült, mely még mindig üresen állt, valahogy még nem jutottak el odáig, hogy kiválasszák házi kedvencüket. A lánynak ez most kapóra jött. Hozott a pincéből egy közepesen hosszú vasláncot és két lakatot, valamint egy itatótálban vizet. A kulcsokat szándékosan lent hagyta. A vaslánc egyik végét a kutyaházon lévő fémkarikához lakatolta, a másik végét saját nyakörvéhez. Kipróbálta a lánc hosszát, körülbelül két méter sugarú kört tudott megtenni az ól körül. Meg is rángatta, nem történt semmi. Teljes erőből rántott rajta, megint semmi. A kutyaházat valóban masszívan, kellő szakértelemmel készíthették.

Eddig is remegett az izgalomtól, de amikor rádöbbent, hogy megint sikerült úgy láncra vernie saját magát, hogy külső segítség nélkül nem szabadulhat, a puncija csatakossá vált a lucsoktól. Úgyhogy bebújt a kutyaólba, és addig maszturbált, amíg nyöszörögve el nem élvezett. A kéjérzetét csak fokozta a lánc fémes csörgése minden egyes mozdulatánál.

De egy idő után már inkább fájt a maszturbálás, unalmassá vált a rövid lánc végén várni a nap végét, amikor barátja hazatér. De muszáj volt kitartania, semmi mást nem tehetett. Ismét saját magát zárta kelepcébe, csak magát okolhatta.

Végre a srác hazaért, kinyitotta a kertkaput és belépett. Csilla meghallotta a zajt, és kijött a kutyaházból. Felállt.

- Szia drágám! Örülök, hogy megjöttél! Légy szíves szabadíts ki! - kérte.

A srác odanézett. Természetesen egyből levágta, hogy mi történt. De úgy határozott, hogy most tényleg megbünteti a lányt, mert kíváncsi volt, hogy tanulna-e belőle, vagy pár nap múlva ugyanúgy kiláncolja magát valahova. Ezért meglepett arccal így kiáltott:

- Jé, Csilla! Szereztél egy kutyát? Nagyon aranyos, de eléggé neveletlen, két lábon állva ugat...
A fiú bement a házba, kiszűrődött a kiabálása:
- Csilla! Csilla! Hol vagy drágám?
Végül a srác újra előjött a kertbe.
- Biztos elment a szüleihez, csak elfelejtett szólni - morfondírozott félhangosan. - No mindegy, akkor lássuk el az új kutyust...

A fiú ismét eltűnt egy kis időre, és hozott egy pokrócot, amit beterített a házba, feltöltötte az itatótálat, amit a lány kiivott a nap folyamán a nagy melegben, egy másik tálba pedig tett valami ennivalót, amit konyhai maradékként lehetett volna jellemezni. Közben füle botját sem mozdította olyankor, amikor Csilla hozzászólt. A lány végül beletörődött, és csendben leült a fűbe.

- Végre abbahagytad az ugatást, Buksi! - szólt hozzá a srác, miközben megsimogatta a feje tetejét. - Menj, ott a finom vacsorád! - mutatott a tálra.

Ezután a srác bement a házba, és Csilla egyedül maradt. Morgolódott egy darabig ezen a gonosz bánásmódon, de hangosan méltatlankodni nem mert, nem szerette volna, ha valamelyik szomszéd észreveszi így. Lassan belátta, hogy ismét magának köszönheti szorult helyzetét. Meghallotta saját gyomrát korogni. Megszemlélte a kaját, amit kapott, de nem tetszett. Olybá tűnt, összekevertek három-négyfajta ételt, amelyek önmagukban mind finomak lettek volna, de együtt valahogy nem tűntek annyira csábítónak. Néhány órával később mégis nekiállt lassan, óvatosan bemajszolni. Szürcsölt a vízből is, aztán behúzódott a házikóba, magára terítette a pokrócot, és igyekezett elaludni.

Ez nem sikerült azonnal, sokat gondolkodott, hogy vajon mi fog történni vele másnap, és ha barátja elengedi, lehet, hogy néhány nap múlva úgyis újra kiláncolja magát, mert nem bír ellenállni szubmisszív énje kísértésének. Megtapogatta nyakörvét, az ahhoz lakatolt hűvös láncot, érezte súlyát, hallotta csörrenését, mindez elég volt ahhoz, hogy ismét felizguljon. Addig dörgölte csiklóját, amíg többször át nem élte az orgazmus érzését, ekkor álomba szenderült.

Másnap azonban nem történt semmi. Reggel még aludt, amikor a srác feltöltötte itatóját, etetőjét, aztán elment otthonról. Így Csilla egy újabb napot töltött egyedül, kutyalányként. Este, amikor megjött a fiú, ismét kimászott az ólból, felállt, és amennyire a lánc engedte, közel ment a sráchoz, és könyörgőre fogta:

- Légy szíves engedj el! Megértettem a leckét, tudom, hogy ez a büntetésem. De ez már nem vicces! Könyörgöm!
- Vajon miért ugat ez a kutya ilyen veszettül, két lábra állva, saját magát fojtva a lánccal minden este? Tényleg nem elég jól nevelt - csóválta fejét a fiú.

Csilla aznap este is a kutyaházban, magányosan maszturbálva aludt el. És ez így ismétlődött sok-sok napon át, a lány már nem is számolta, teljesen elvesztette a fonalat. Aztán egyik este, amikor a srác hazatért, négykézláb jött elő a kutyaházból, és így szólt:

- Vau-vau! - aztán barátságosan lihegett, csaholt, pitizett, pacsit adott.
- Na ezt már szeretem, okos kutya! - mosolyodott el a fiú, majd hozta a vacsorát, és bevonult a házba.

Reggel, amikor Csilla felébredt, ismét egyedül volt. Kezét már nem is használta az evéshez, iváshoz sem döntötte meg a tálat, hogy a pereméhez illesztve száját szürcsöljön, hanem nyelvével lefetyelt, és négykézláb indult körbejárni nem túlzottan tágas területét. Már annyira beleivódott tudatába a lánc hossza, hogy automatikusan megállt, még mielőtt a nyakörv visszarántotta volna. Csak véletlenül vette észre később, hogy a kötelék másik végét eloldozták a kutyaházról, a lánc szabadon hevert a fűben.

A lány elgondolkodott mindezen.

"Akkor engedett el, amikor már tényleg kezdtem úgy viselkedni, mint egy kutya. Hihetetlen, hogy mennyire könnyen hajlandóak vagyunk feladni emberi mivoltunkat egy kis kényszer hatására."

Azt, hogy vajon tényleg tanult-e bármit is mindebből Csilla, csak később derült ki. Most azonban a hosszú rabság után végre bement a házba, megborotválkozott, lezuhanyzott, hajat mosott, és evett egy jót.

Amikor a srác este benyitott a házba, és megpillantotta szerelmét, széles mosollyal arcán kiáltott fel:

- Drága Csilla! De boldog vagyok, hogy végre hazajöttél! Annyira hiányoztál!
- Te is nekem, szerelmem!

A srác annyira ki volt már éhezve, hogy azonnal nekiesett barátnőjének, ölelgette, csókolta, hamarosan a hálószobában találták magukat. A fiú most még azzal sem foglalkozott, hogy kikötözze a lányt, egyszerűen csak magáévá tette, stílszerűen hátulról, kutyapózban...