Second Life 11.

Nyár volt. Jókora hőség és szárazság uralkodott már hosszú ideje. Csilla és barátja tudomást szereztek egy érdekes látványosságról, és úgy döntöttek, hogy elmennek megtekinteni, afféle kalandtúra gyanánt, amiket egyébként is mindketten imádtak.

A Margit-szigetre vezető hídleágazásnál szálltak le a villamosról. Átsétáltak a Duna hűsítő hatása miatt kellemesebb, enyhébb klímájú, fáktól zöldellő szigetre, és lementek a partra. Lenéztek a folyóra, valóban úgy volt, ahogy hallották. A vízszint olyannyira alacsonyan állt, hogy száraz lábbal megközelíthetővé vált a Margit-híd talpazata. Többen is lemásztak, és alulról csodálták meg a két átellenes parton fekvő város impozáns épületeit, vagy épp a híd vasszerkezetét. A fiatalok ekkor vették észre, hogy az egész szigetet körülbelül egy méter magas kőfallal építették körül, nyilván azért, hogy a folyó sodrása ne mossa el a talajt. Csak ez a fal eddig sose látszott, mert a folyó vízszintje jóval magasabban állt. A fiú leugrott a falról, és segített Csillának is lemászni.

- Szinte sose hordok szoknyát, és pont most sikerült azt felvennem... - jegyezte meg a lány arra célozva, hogy ebben az öltözékben sokkal nehezebben tud hegymászás jellegű tevékenységet végezni.

De végül természetesen mindketten lejutottak a homokos-kavicsos talajra, tulajdonképpen a folyó medrébe. Elsétáltak a híd talpazatához, körbejárták, felnéztek a hatalmas fémszerkezetre, mely a hídon átvezető úttestet tartotta. Észrevették, hogy a vízben jókora faragott kőtömbök is hevernek, melyek egykor a hidat díszíthették, és talán még a II. világháborúban sérültek meg és zuhantak a folyóba. Valóban érdekes, különös látványosság volt.

Amint kibámészkodták magukat, visszamásztak a szigetre, és sétálni indultak. Útközben fagyiztak, beszélgettek, leültek egy-egy padra, a japánkertben és a zenélő kútnál különösen hosszan elméláztak. Oly sebesen szállt az idő, annyira kellemesen érezték magukat, hogy amikor rádöbbentek, mennyire későn lett, már jócskán sötétedett. Ez persze nem zavarta őket, ráértek. Sőt, amint rájöttek, hogy igazából nincs is közvilágítás a szigeten a nyugati oldalt átszelő autóút kivételével sehol, még izgalmasabbá vált a kaland. Lassan, kézen fogva andalogtak a sötétben a sziget túlsó csücske, a Margit-híd irányába. Kellemesen langyos este volt, lassan előtűntek az erősebb fényű csillagok is.

Átvágtak a sziget közepe felé lévő nagy réten. Mivel szandálban voltak, érezték a fűre lecsapódó harmat hűvös nedvességét, kellemesen csiklandozott. A réten még úgy-ahogy lehetett látni, de oldalt a fákkal-bokrokkal benőtt részek már koromfeketén ásítoztak. Sejtelmes volt mind a látvány, mind a néma csend. Csak egy-egy tücsök ciripelt alkalomadtán. Senki nem volt már ott rajtuk kívül. Azaz mégis. Megláttak egy világosabb foltot a füvön, kicsit közelebb érve, hunyorogva kivehették, hogy egy leterített pokrócon egy fiatal szerelmespár romantikázik. Csilla és barátja tapintatosan más irányba fordulva kerülték ki őket nagy ívben, nem akarták megzavarni őket.

- Hallottam róla, hogy szoktak ide járni késő este olyan párok, akiknek, úgymond, van kivel, van mivel, de nincs hol... De még sose láttam, ilyen későn még nem jártam itt - említette a lány.

A srácot emlékek rohanták meg korábbi életéből. Akkor is megtörtént pont ugyanez. Csillával, akivel akkoriban csupán barátok voltak, megnézték a szinte elapadt Dunát, körbesétálták a szigetet, rájuk esteledett, átvágtak a réten, és láttak egy szerelmeskedő párt. Csilla akkor is pont ugyanezt a megjegyzést tette. A fiú eltűnődött azon, hogy akkor még mindig lett volna lehetősége bensőségesebb irányba fordítani a kapcsolatukat, és nem kellett volna 25 évig várni rá, továbbá időutazással csalni, hogy összejöhessen a lánnyal, aki végül minden szempontból tökéletes társnak bizonyult. Persze így is teljes mértékben boldog volt, hogy legalább második kísérletre nem hagyta veszni élete lehetőségét. Most pedig azt tette, amit már az előző ugyanezen az estén tennie kellett volna.

Előkapott hátizsákjából egy könnyű plédet, leterítette a fűre, aztán átkarolta Csillát, magához húzta, és hevesen megcsókolta.

- Szeretlek! - súgta fülébe, amikor épp szabad volt szája.

A lány viszonozta a csókokat, közben leheveredtek a plédre. Egymás pólója alá nyúlva simogatták egymás hátát, hasát, mellét. Csilla halkan sóhajtozott, egyszer azonban pajkosan barátja fülébe súgta:

- Nincs nálad véletlenül valami játékszer?

A srác elmosolyodott, fenemód tetszett neki a lány szexuális stílusa. Bár most nem készült konkrétan ilyesmire, azért a hátizsák alján talált néhány benne felejtett eszközt. Egy bilincs került elő. Csilla huncut mosollyal bólintott. Eközben megfogta szoknyája alját, és felhúzta a derekáig. Kiderült, hogy nem is volt rajta bugyi. Feltárult finom, csupaszra borotvált, tinilányos puncija. A fiú érezte, hogy farka még inkább lüktetni kezd gatyájában. A lány folytatta az előkészületeket, saját magának összebilincselte a csuklóit a háta mögött. Barátja ezt annyival toldotta meg, hogy egy madzaggal összekötötte a lány nyakörvét a bilincsének láncával, és szorosabbra húzta. Így Csilla karjai a háta mögött magasabbra emelkedtek.

- Emlékszem, hogy szereted ezt a pózt... - utalt a srác arra az esetre, amikor a lány a pincében kötözte gúzsba saját magát.
- Úgy is van - helyeselt Csilla.

A fiú ledobta nadrágját, és hanyatt feküdt a takarón. A lány felé térdelt, közelítve kívánatos punciját a meredő hímtag felé. A srác beigazította a már csurom nedves, szűk résbe farkát, Csilla pedig ráült. Tövig szaladt a fasz, mindketten felnyögtek a kéjtől. A lány felváltva lovagolt, vagy mozgatta előre-hátra csípőjét, mindkét változattal hatalmas élvezetet nyújtva mind önmagának, mind párjának. A fiú eközben két kezével benyúlt a lány felsője alá, és tenyérbe simuló cicijeit dédelgette. Csilla egyre hevesebben rugózott, egyre nagyobbakat nyögött, végül teste megfeszült, és elélvezett. A srác kihasználta a pillanatnyi szünetet, kimászott a továbbra is térdeplő lány alól, és farkát az orra alá dugta. Csilla nem kérette magát, intenzíven, mélytorkosan szopni kezdett. A fiú sem bírta már sokáig, hamarosan hörögve elélvezett, a patron fele barátnője szájában, másik fele körülötte landolt. Csilla lenyelte az adagot, a másik fele viszont lecsurgott állán, és pólójára csöpögött.

Ledőltek egymás mellé pihegni, a srác hosszan megcsókolta szerelmét, simogatta haját, arcát, hátát. Csilla csak a csókot tudta viszonozni, hiszen kezei még mindig hátra voltak bilincselve. Valahogy az ég felé fordultak, gyönyörű tiszta éjszaka volt, rengeteg csillag ragyogott már odafönn. A fiú néhány csillagképet felismert, megmutatta barátnőjének a Nagy Göncölt, a Sarkcsillagot, a W-alakú Kassziopeiát, a kissé elnyújtott rombusz alakú Hattyút, a Sas csillagképben fényesen ragyogó Altairt, az Ökörhajcsár csillagképben tündöklő Arcturust, végül az egyik legfényesebb csillagot, a Lantban található Vegát. Sejtelmes és egyúttal romantikus dolog egy elhagyatott mezőn csillagokat bámulni a szerelmünkkel... A srácnak azonban eszébe jutott más is a csillagokkal kapcsolatban.

- Olvastam egy ismeretterjesztő könyvben, hogy ha az emberiség valami oknál fogva ma látná először a csillagos égboltot, akkor nyilván a jelenlegi világa alapján rajzolna képzeletbeli csillagképeket. Egy vicces rajzot is készítettek mindehhez, néhány csillag összekötve kört ábrázolt, az volt a Compactus Discus, egy másik mobiltelefont, az volt a Phonus Mobilus latinosan, és hasonlók. De ha most magunkra gondolok, el tudok képzelni bilincs, kaloda, rablány és hasonló csillagképeket is... - eközben ujjával mutatta is a kiválasztott fénylő pontokat összekötő vonalakat.
- Érdekes okfejtés - reagált Csilla. - Nem is lenne hülyeség készíteni egy pajzán csillagtérképet az olyan mániákusoknak, mint mi...

Ebben egyetértettek. Lassan azonban felszedelőzködtek, és tovább indultak. A lány továbbra is hátrabilincselt kézzel és felhajtott szoknyával követte barátját. Kicsit tartott tőle, hogy meglátják, de egyben izgatta is a dolog. Hamarosan egy kis játszótérre vetődtek, ahol állt egy hinta is. Még abból a retró, szocializmus idejéből származó fajtából. A srác erre a helyszínre is emlékezett. Annak idején is hintáztak itt a lánnyal, hatalmasakat nevetve azon, hogy újraélik gyerekkorukat. Az is egy tökéletes alkalom lett volna egy első csókra, ha már addig nem tette meg. Megcsóválta fejét, hogy milyen balfasz volt régi életében, de gondolatai gyorsan visszatértek a sokkal kedvezőbben alakuló jelenbe.

Csilla az egyik hintában ült, és lassan hajtotta magát, mivel nem tudott kapaszkodni, nem akart kiesni az ülésből. Barátja mögé lépett, és levette a bilincset szerelméről. Viszont a lány csuklóit azon nyomban a hinta láncaihoz kötözte. Utána felemelte a lábait is, és azokat szintén felkötötte a lánchoz. Odalépett a lánnyal szembe, letolta nadrágját. Kicsit be kellett hajlítania térdeit, hogy azonos magasságba kerüljön újra meredező farka a lány feltárt puncijával. Aztán tövig nyomta bele. Mindketten felnyögtek. A fiú vadul dugta a lányt, a hinta csak úgy himbálózott, az öreg szerkezet fájdalmasan nyikorgott. Csilla annyira felizgult kiszolgáltatott helyzetétől, és attól, hogy ráadásul még nyilvános helyen is csinálják, hogy nagyon hamar a csúcsra ért, még sikított is. Többször is orgazmust élt át, mire barátja is felkiáltott, előrántotta farkát a szűk punciból, és hatalmasat élvezett, végigfröcskölve Csilla hasát.

Levezetésképp a srác elkezdte lökni barátnőjét a hintával, ahogy a gyerekeket szokás, csakhogy a lány még mindig felkötözött lábakkal ült a szerkezetben. Érdemes lett volna az egész jelenetet videóval megörökíteni, de egyrészt szinte teljesen sötét is volt, másrészt nem volt náluk kamera. Viszont így is nagyon jól szórakoztak, nemcsak perverz, hanem gyermeki énjük is kielégült.

De már tényleg nagyon későre járt, a fiú eloldozta barátnőjét, aki megigazította ruháját, aztán már a sziget kijárata felé siettek. Még épp elérték az utolsó villamost, gyorsan felugrottak rá. A srác végigpillantott szerelmén, most látta csak, milyen disznók voltak, ugyanis Csilla pólóját végig rászáradt, megkeményedett vagy épp száradó foltok tarkították. Volt néhány utastársuk is, akik talán pont emiatt alaposan megnézték őket, de a fiatal pár nem törődött ezzel, csak mosolyogtak az egészen. Ami számított, hogy jól érezték magukat, boldogok voltak.