Second Life 8.

Hamarosan vendégségbe érkeztek Csilla szülei. A fiatalok illő módon készültek az eseményre. Együtt sütöttek-főztek, szépen megterítettek. Épp időben lettek kész, amikor megszólalt a kapucsengő. A srác beengedte a szülőket.

- Kezét csókolom, jó napot kívánok! - üdvözölte őket.

Ugyan már többször is találkoztak, amikor még Csillát kísérgette haza, de arra még nem volt idő, hogy alaposabban is megismerhessék egymást, komolyabban is elbeszélgethessenek. Ez a mostani pont emiatt ígérkezett izgalmas eseménynek.

A nappaliba kísérte őket, ahol ittak egy aperitifet egymás egészségére, majd beszélgetni kezdtek. A szülők megdicsérték a szép házat, mire a srác elmondta, hogy csak a szerencsén múlt. Ugyan nem keres rosszul fogorvosként, és az írásai is hoznak még a konyhára, de ezekből ilyen fiatalon biztos nem telt volna egy ekkora házra. Azt is hozzátette, hogy ha nem ismeri meg Csillát, önmaga kedvéért semmiképp nem is vett volna ekkorát, de azt szeretné, hogy a lánynak mindenből a legjobb jusson, úgy imádja. Mindez tökéletesen igaz is volt. Az már más kérdés, hogy a két fiatal kapcsolata bizonyos szempontból rendkívül különlegesen alakult. De erről már a szülőknek is volt némi sejtelmük, hiszen Csilla most is viselte az ezüstösen csillogó karikanyakörvet, mint mindig, amióta feladták rá. Sok minden egyéb is szóba került, egyszer azonban a lány apja váratlanul témát váltott.

- És, kedves fiam, megkérhetnélek, hogy mutasd meg a pincédet? Csilla sokat mesélt róla, nagyon kíváncsi lettem.
- Persze, semmi akadálya - állt fel készségesen a srác, és már vezette is a szülőket.

Előrement a lépcsőn, felkapcsolta a gázfáklyákat, a tömlöc felsejlett a sejtelmes félhomályban. A szülőkre is körülbelül ugyanazt a hatást tette a hely, mint lányukra. Földbe gyökerezett lábbal forgatták fejüket, nem győztek betelni a látvánnyal ámulatukban. Az apa végül erőt vett magán, és elindult alaposabban felderíteni a terepet. Szakértő szemmel végigsimított a bútorokon, eszközökön, elismerően bólogatva közben.

- Egyedi, minőségi darabok - mormolta. - Kár, hogy nekünk sose tellett ilyen sokféle és ennyire kifinomult felszerelésre - pillantott feleségére.
- A házam egyúttal az önöké is. Bármikor szívesen kölcsönadom a pincét - mosolygott a fiú.
- Igazán nagyon kedves! Szétnézhetnénk még egy kicsit alaposabban idelenn?
- Hát persze!

A srác értett a célzásból, és Csillát kézen fogva felment a lépcsőn, becsukva a pinceajtót is. Néhány perc múlva arra lettek figyelmesek, hogy tompán nyögések, kiáltások hallatszanak az ajtó mögül. Egymásra mosolyogtak, és a konyhába vonultak előkészíteni a vacsorát.

A szülők kipirulva, egészen felélénkülve csatlakoztak hozzájuk némi idő elteltével. Elfogyasztották a finom fogásokat, pezsgővel koccintottak, kedélyesen beszélgettek, elérkezett a búcsú ideje. A fiatalok a kertkapuig kísérték a szülőket, aztán amint kocsijuk féklámpáinak piros fénye a távolba veszett, visszatértek a házba.

Csilla a konyhába ment, tett-vett. Barátja mögé lépett.

- Mit csinálsz, drágám?
- Csak becsomagolom a maradékokat - válaszolta a lány egy tekercs folpack-kal a kezében.

A srác megvárta, amíg a művelet befejeződik, de amikor Csilla el akarta tenni a fóliát, kivette a kezéből.

- Adtál egy jó ötletet. Én is becsomagollak téged - kacsintott a lányra.

Csilla nem kérette magát. A fiú bevezette a nappaliba, és a viszonylag alacsony dohányzóasztalkára mutatott. A lány levetkőzött, négykézláb elhelyezkedett a bútoron, és várta a folytatást. A srác először könyökből visszahajlította Csilla jobb karját egészen a válláig, és szorosan körbefóliázta az alkart a felkarral. Utána ugyanezt megtette bal kezével is. Innentől a lány már csak a könyökén tudott támaszkodni. Lábai következtek. A srác hasonló módon a bokáit is combjaihoz fóliázta, hogy már csak a térdei értek az asztallaphoz. Csilla nem nagyon mert mozogni, mivel tudta, hogy felegyenesedni azért nem jó ötlet, mert a térdein nem feltétlenül tudna egyensúlyozni, négykézláb elindulni pedig azért nem érdemes, mert nem tud kapaszkodni, rendesen használni a végtagjait, és még lezuhanna az asztalról. Megadóan várta sorsát.

A srác hamarosan néhány segédeszközzel tért vissza. Síkosítót kent egy felpumpálható análvibrátorra, és óvatosan bevezette a lány fenekébe. Csilla ott még szűz volt, fel is szisszent a furcsa, szokatlan érzéstől, ami persze egyáltalán nem volt rossz, sőt inkább izgató. Barátja fokozatosan feszítgette határait. Beindította a vibrátort, amely kellemesen remegésbe hozta a lány egész bensőjét. Pumpált egyet, úgy hagyta kicsit, aztán pumpált még egyet, megint várt. Csilla minden egyes alkalommal, amikor érezte, hogy kitágul benne az eszköz, nyögött, sóhajtott egyet. Furán kéjes érzés volt, ahogy a rugalmas gumi egyre duzzadva kitölti az összes rendelkezésre álló teret odabenn. Amikor elérkezett a pont, ami már tényleg inkább fájt, barátja teljesen leeresztette a szerkentyűt, és hagyta kicsit fellélegezni a lányt. De mindig újra és újra, kérlelhetetlenül felfújta az análtágítót, és mindig egy picit nagyobbra. Csilla úgy érezte, közel jár ahhoz, hogy fenékből elélvezzen.

Ebbe azonban barátja is besegített. Letolta nadrágját, a lány mögé lépett, és már régóta keményen ágaskodó farkát tövig nyomta Csilla lucskos puncijába. Mindketten hangosan felnyögtek. A lány puncija amúgy is jó szűk volt, de így, hogy az análdugó hátulról még jobban összenyomta, olyan érzés volt, mintha még szűz lenne. Csilla néhány percen belül remegve-sikítva elélvezett, de mivel a srác nem hagyta abba a dugást, ezt további orgazmus-rohamok követték. Egészen odáig jutott, hogy a legvégén már spriccelve élvezett el, eddig nem is tudta, hogy ilyenre is képes.

Ekkor a fiú kihúzta a punci-lucsoktól csöpögő farkát, és megkerülte a lányt. Aki, értve a célzásból, szájába vette a szerszámot, és óvatosan előre-hátra billegve, nehogy elveszítse egyensúlyát, szopni kezdte azt. A srác is egyre jobban lihegett, végül teste megfeszült, és kiabálva élvezett Csilla szájába, arcára. Jókora adag sperma terítette be a lányt, csak úgy csorgott lefelé ajkain.

A srác, elégedetten szemlélve az eredményt, csípőre tett kézzel csak ennyit mondott:

- Te kis tejfölösszájú...