Kellemes időtöltés a Dunakanyarban régen (4)

A délutáni időszak kevés alvással telhetett, mert mikor a társaság újra összegyűlt a társalgóban, kissé „gyűrött” kinézetűek voltunk mindannyian s látszott, hogy senki sem az alvásra, hanem inkább a másik meg- és kiismerésére koncentrált. Itt-ott fel-/elhangzott egy-egy megjegyzés is a történtekről, melyeket hangos kacagás kísért. Leginkább Harold volt feldobva, mert levetkőzve minden tartózkodását, vígan mesélte a társaságnak a neki felajánlkozott sráccal igen vidáman töltötték az eltelt időt. Hiszen a srácot nem kellett levetkőztetni, így inkább az esett neki Haroldnak és szabadította meg szinte azonnal minden felesleges textiljétől a szobájába érve. Majd hagyta, hogy a fürdőbe „cipelje” és ott alapos elbánásban, csutakolásba részesítse mindenhol, beleértve az ánuszrózsa és a farkinca ki- és átöblítését is, ami újabb csutakolást eredményezett a fehér nedvek megjelenése következtében. Harold nevetve még azt is részletezte, hogy a srác ragaszkodott ahhoz is, hogy ez a művelet „szolgasorban” történjen, azaz megbilincselve, kikötözve és kellően szabályozva az elélvezése menetét. Mikor idáig jutott, elhallgatott, kissé el is pirult, mire a srác folytatta németül, hogy azért Haroldnak sem kellett visszafognia magát. Felcsattant a nevetés erre a megjegyzésére, de kapott is a srác Haroldtól ezért, ott előttünk.
A társalgóban összegyűltek élvezettel hallgatták a beszámolókat és maguk is egy-egy adalékkal fűszerezték azt a saját élményeikből. Lassan azért az ötórai tea is elkészült, feltálalódott. Majd nehezen, a kis szendvicsekből rágcsálva, elvégeztük a tea ívás szertartását.
Amint végeztünk, elindultunk kollektíven megnézni a pincében Ancsien mester bemutatóját a konyha-fiún. Leérve a pincébe azzal szembesültünk, hogy a konyha-fiú két kötélről lóg le a mennyezetről s a kötelek végén fa karikák vannak, melyek tartják a srácot a hónaljánál s kezei oldalra nyújtottak s csuklóinál azért szintén meg van kötve, de azok a padlóhoz rögzítettek. Elismerés csendült látva a szép látványt. A srácon volt egy lazán megkötött ágyékkötő, amely ápolt és eltakart. Mikor kigyönyörködtük magunkat, Ancsien mester előlépett, pontosabban a srác mögé és kezébe két hosszú szíjú korbácsot véve, módszeresen kezdte a srácot ütlegelni, kezdve a hátán, majd a popóin, de jutott a combjára és a lábikráira is. A két korbács külön-külön haladt végig a srácon s keresztezte is egymást. A srác jól hallhatóan sziszegett ezért, ennek következtében. Most hirtelen váltott az ütem s szinte pergett a két korbács a kezében és alaposan végigverte a hátát és popóit, amelyek jól ki is vörösödtek. A srác már szinte üvöltött, mikor hirtelen vége lett a korbácsolásnak. A Mester hozott egy vödör vizet és a srác hátára locsolta. Az ott maradt felkötve és csöpögött róla a víz, no meg a veríték.
Most a Mester körbejárta, de elégedetlenül rázta a fejét, mint aki korholja magát, hogy így elverte, mert nem tudja folytatni vele a bemutatóját. Ekkor hirtelen megállt Harold fiúja előtt, mereven nézte, majd meghajolva megkérdezte lágy, érdekes kiejtéssel Haroldtól, hogy kölcsön adná-e kedvencét a további bemutatóhoz? Harold már éppen tiltakozni akart, de a srác a térdére tette a kezét, valamit halkan mondott, inkább súgott Haroldnak, aki erre bólintott és megfogva a srác vállát, s Ancsien mester felé lódította. A srác szinte a mester elé esett a földre, de az már kapta is el, hátra csavarta a kezét és intett közben a „dekor” és „András” srácnak is, akik odaléptek és két oldalról a karjainál lefogták Harold fiúját. Most a Mester egy kis dobogót tolt a középre, amin négy rúd állt az égnek meredve. Mindenki csodálkozott, de a Mester már intett, a sráccal a többiek is felléptek a dobogóra és a srácot úgy állították, hogy a négy rúd közé került. Ekkor a Mester már hozta is a kisebb rudakat és szinte körül vette azokkal az áldozatát, akit a csuklóinál, bokáinál, no meg a combjainál ki is kötözött a rudakhoz, így nem tudott szinte meg sem moccanni. Ekkor leparancsolta a két segítőt és már újra szembe állt áldozatával, akit most hosszú, égő gyertyával „csiklandozott” úgy, hogy a gyertya lángja hol itt, hol ott érte, pontosabban nem érte el a testét, de látszott, hogy a „lángja”, forrósága érződik. A delikvens próbált elhúzódni, de nem sok sikerrel. A gyertyák után az állatoknál használt elektromos izgató ösztökével is megcirógatta.
Majd elővarázsolt különféle bőr pertliket s azokkal megkötözte a delikvense farkincáját a farktőnél úgy, hogy a golyóit is külön-külön kötözte, s egy szélesebb csipeszt vett elő műanyagból és azt a farkinca aljára csíptette. Most fa- és műanyag csipeszekkel csipeszelte végig – már ahol tudta – a golyóit és fa csipeszekkel a hónaljától lefele a lágyékáig mindkét oldalon, de ezek a csipeszek egymáshoz voltak kötve. Mikor végzett, vette az egyik korbácsot és meg”ütögette” a csipeszeket és a közöttük lévő bőrfelületet, majd közben szinte észrevétlenül a csipeszeket összekötő zsinegek végeit a csuklójára tekerte és egy pillanat alatt lerántotta az összes csipeszt a srácról. Az feljajdult erre, de utána már csak sziszegett. A nézők meg elragadtatással tapsoltak e mutatványnak, bár voltak, akik felszisszentek közben.
Most újra vette a korbácsot a kezébe és egyenként leverte azokat a csipeszeket, amiket tudott, majd a még maradókat is levette a srácról, aki kissé görnyedten, de fellélegezve állt ott, megszabadulva a csipeszektől, de a rudaktól nem. Most mintha farkasszemet néztek volna, majd végül a Mester döntött és mozdult is. Hirtelen a dobogón, de a srác mögött termett, erősen belemarkolt a hajába, szinte hátra kényszerítve ezzel a fejét, így a teste is meghajolt kikötve. Most elengedte a haját, majd szinte ugyanazzal a mozdulattal előre lökte a fejét, a hátára téve a kezét nyomta tovább a felsőtestet előre és kigombolva a nadrágját szorosan mögé állt, majd átkulcsolta a mellénél és döfte is már belé a sajátját, hogy az erre feljajdult. Most kezével oda parancsolta az egyik előző segítőjét, a srác elé és mutatta, hogy szopja erősen, amit az meg is tett. A srác a kettős hatásra sziszegett, izgett-mozgott, ahogyan tudott, de sok lehetősége nem volt erre. A Mester most mindkét kezével a hátát nyomta, szinte derékból meghajlította és mutatta a segítőjének, hogy szopassa magát. Úgy is lett. Ez is tartott egy ideig, de látszott a srác kezd kimerülni, mire Harold is megmozdult, így a Mester is megértette, hogy ezt a delikvenst el kell engednie, ezért lelépett a dobogóról, a segítőt is leparancsolta és a delikvenssel együtt elgurította a sarokba.
Közben már lépett is és oldozta a még mindig csüngő testet a plafonról lógó kötelekről úgy, hogy feloldotta a padlóhoz rögzítetteket és így a karok felemelkedhettek, kicsúszhattak a karikákból és földet ért a test. Kicsit összegörnyedt, ahogyan padlót fogott, kissé kábán állt, de a Mester nem sok időt hagyott számára a tétlenkedésre. (Ahogy a sarokba ért a dobogó, Harold már oda is lépett és leoldozta a rajta lévőt, akit le is segített, így a dobogó újra felszabadult.) A Mester a dobogóért nyúlt, visszarántotta az üres dobogót középre és már fektette is fel rá az ott állót, hozzákötözve kezeit és lábait a rudakhoz. Most a lábainál fogta meg és úgy kormányozta oda a srácot a kör szélén álló Gustav elé. Az egy darabig csak nézett, míg kapcsolt és kigombolta a nadrágját, elővette a farkát és az előtte lévő szájába nyomta, miközben maga is mozgott ütemre. Hallani lehetett a cuppogást, a szopás zaját, hangjait. Egy idő múlva, a Mester a lábánál fogva visszahúzta a srácot a dobogóval és újra fordított, de most Gergely elé tolta azt. Gergely tétovázott, míg csak Gábor nem noszogatta. Még segített is kigombolnia a nadrágját és adta a fekvő srác szájába Gergely már mereven álló farkát. Azon azonban nem sokat dolgozott, mert Gergely hirtelen visszahúzta a magáét s látszott, hogy összerándul s kilövell a fekvő srác arcára, testére.
Ekkor Félix Ancsien mester elé lépett, meghajolva megköszönte a bemutatóját és intett a többieknek, így mindenki kimasírozott a pincéből és visszatértünk a társalgóba, ahol már közben felszolgálták az esti italokat és hamarosan az étterembe léptünk vacsorázni. Ott újra fel volt terítve hideg és meleg ételekkel svédasztal szerűen, így mindenki maga vett abból, amiből akart. A vacsora alatt élénk beszélgetés folyt az asztaloknál. A pincér fiúk felszolgáltak italokat is kérés szerint. A vacsora végeztével a teraszon fogyasztottuk el a kávét. Volt, aki közben rágyújtott is s folyt tovább a kötetlen csevegés. Hamarosan már csatlakozott a társasághoz a séf, a konyha-fiúval s a pincérfiúk is. Jó darabig ott maradt a társaság a teraszon még. Beesteledett, feljöttek a csillagok is. Most már arról szólt a szövegelés, hogy mikor, hogyan utazzunk le Félix vidéki házába, ahova meghívott mindenkit és mennyi ideig marad/maradhat ott ki-ki.
(folyt. köv.)