Cikkek idő szerint
2024. 03. (48)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

MEMORY

Törölt felhasználó
2016. 02. 14. 23:23 | Megjelent: 1011x
- Húsz éve nagyon bírtad a fájdalmat!- régóta várta ezt az új találkozást.
- Pedig milyen nagyokat bírtál ütni..és előtte megcsattintottad a hosszú ostort, kikötve rettenetes volt az a hang,- akkurátusan élére hajtotta a levetett nadrágot, vállfát keresett az ingnek, zakónak.
- Cirkuszos koromban tanultam az idomártól; emlékszel, artista voltam: izmos, ruganyos; drótszám, handstadt, flikkflakk-szaltó és volt ott egy lovászfiú, jaj, nagyon fiatalka, lerántottam a nadrágját és megostoroztam, mert rosszul bánt a lovakkal és az anyja lehettem volna, szigorú, számon kérő,- szénaillat, verejtékes, csizmaszagú kamasz, könyörgő, vagy inkább rajongó szemek... mindig élvezte az ostorozás ritmusára remegő, hatalmas keblei táncát akkor a blúz mögött, később szabadon, felizgatva a látványukkal vergődő áldozatait.
- Sosem szerettem a "rossz kisfiú" játékot...de egyszer tetszett, amikor abban az elegáns kiskosztümben voltál és nádpálcával adtál a valagamra, a letolt gatya és a bokafogás megalázóbb volt, mint a verés,- ma már gond lehajolni és megfogni a bokám, mormogta az ősz bajusz alatt.
- Vigyázz, vigyázz, mit beszélsz, az nem velem volt...vagy mégis? Kiskosztümben? A fekete bőrruha lehetett az, abban olyan jól éreztem magam, mentem az utcán és csorgott a pasik nyála, bámulták a fekete, hátul varrott harisnyás, izmos lábaim: drótszám, flikkflakk-szaltó, ahhoz erős lábak kellenek,- kigombolta a földig érő, fekete selyemköntöst, hogy kivillanjon megint az izmos, formás vádli és a karcsú boka: pillanatra megszédült, finoman roppant az elkopott térdízületi porc.
- Tíz éve még az előszobában ledobáltad a ruháid és meztelenül csúsztál elém!- a gyönyörű emlék mosollyá, a pillanatnyi látvány kacagássá érett:
- Meddig álldogálsz még gatyában, zokniban?
- Volt egy sérvműtétem, csúnya heggel gyógyult, inkább nem vetném le,- a zoknik pedig kérges bütyköket hivatottak elrejteni. Aztán térdre ereszkedett, majd hasra, s ahogy kúszni próbált, térdét-könyökét megdörzsölte a szőnyeg. Évek alatt így megkopott ez a bársonyos, puha perzsa?
- Gyere és tedd rám a lábad, amíg a másikat megcsókolom,- nagyon szerette érezni a szandál sarkát a tarkóján, néha megsértette a bőrét, ilyenkor otthon, a lakásban is sálat viselt, mint egy fázós, koplaló festő a párizsi manzárdban, de nyolc éve elvált és a gyerekek is elköltöztek, okafogyottá lenne a sál a lakásban.
- Megpróbálom, de a botom nélkül nehéz lesz,- gondolta, de mindenképpen kívánta ezt a réges-régi aktust, mert a lábain kalandozó, sikamlós nyelv meleg, nedves érintésétől a gerincéig szaladt egy bizsergető, titokzatos áram. Előbb a könyvespolcnak, aztán a hatalmas karosszéknek (azelőtt trónus!)lopva, nekitámaszkodva odaért és jobb lábát a férfi nyakára tette, a bal kissé megremegett, fájós térde megroppant, ahogy a testsúlyát arra próbálta áthelyezni. Érezte a szandál pántjai közt bóklászó nyelvet: száraz és érdes, mint a dörzsi szivacs háta.
- Rendbe hozathatnád a visszereidet,- apró, kékes pókhálók szőtték be évek alatt a finom, ápolt, jó illatú bőrt.
- Neked meg csupa májfolt a hátad! Néhány éve még ép volt a bőröd, kivéve a korbácsolás utáni csíkokat!- nem is menne már a korbácsolás, mert jobbjával támaszkodik a "trónus" hátán...hacsak bele nem ül, de úgy korbácsolni nem lehet, azaz tizenöt éve még ment: combjai közé szorította az arcot, hogy az izgatott, kígyó nyelv a Paradicsom Kapujánál játszadozhasson és rövid korbácsot csattogtatott a háton, hogy az egész test szenvedésének hullámai megtörjenek az izmos combok (drótszám, flikkflakk-szaltó, tánc!) kőkemény gátjain.

Pedig kikészítette a korbácsokat...a gardróbban vannak? Amíg vele lakott a felnőtt lánya, a legrafináltabb helyekre dugdosta őket.
- Leülök inkább a trónusomra,- inkább belehuppant, mint fenséges mozdulattal belé ereszkedett:
- Hoznál egy pohár vizet? Kiszáradt a szám,- lehunyta a szemét, mert kicsit a feje is megfájdult, de nem is nagyon akarta látni, hogy szolgája (már húsz éve) milyen nehézkesen tápászkodik fel és lecsusszant gatyáját rángatva kibaktat a konyhába, zokniban.
- Köszönöm,- mondta és felnézett a szuszogó férfira: azelőtt (úristen, már megint:"azelőtt"!)mezítelenül, kezén-lábán laza láncos bilincsekben, tálcán hozta a megkívánt italt és letérdelt és úgy nyújtotta a tálcán felé, mint az oltári szentséget. Most a poharat fogó kézen észrevett egy gyűrűt.
- Csak olyan emlékeztető, nem jegygyűrű, vagy ilyesmi,- az Úrnő szemét figyelte, lobban-e benne a régi kíváncsiság:
- Kivallatod?
- Ugyan, dehogy,- "azelőtt" vérbő inkvizítorként minden titkát kiszedte,- Éljük mindketten a magunk életét: ha ezt, ami még maradt, annak lehet nevezni.

- Ezt vidd magaddal,- összefogta és reklámszatyorba gyűrte az egyik korbácsot:
- Tudom, hogy nem jössz többet, kiöregedtünk ebből, nem élvezzük,inkább csak szégyenkezünk elfogyott erőnk, elkopott testünk miatt. Jól dugd el otthon, de ha hiányzom...jaj, dehogy én, a sok régi játék...akkor vedd elő...
- Muszáj megcsókolnom a lábad!- lerogyott a szűk előszobában és a húsz éve imádott lábak fölé görnyedt.

Szeméből patakzott a könny:
- Úristen, nem bírok felállni!

Hozzászólások (5)

A hozzászólások belépés után olvashatók.