Nyári ruha

Ez volt a lány első igazi nyári ruhája. Fehér volt,libbenő bő szoknyával,melyet könnyen felkap,és lépre csal a nyári szél, kivillantva a lebarnult combokat. Virágok díszítették alul is,felül is, kissé elmosódottan,nem vonva így el a figyelmet az igazi látványról, a bájos női alakról. Fent szorosan rásimult a mellek vonalára,széles dekoltázzsal kellemes keretbe foglalta azokat az ingerlő domborulatokat.
Nem volt azon a lányon semmi rafináltság,semmi női praktikum. Csak egy egyszerű,kedves ruha és bőrszandál, mely ugrándozóvá és ruganyossá tett minden lépését. A ruha alatt pedig? Csak egy csöpp kis fehér bugyi volt az, mely eltakarta a szemérmét, átitatódva némi visszafojtott vágytól, nedvessé gyűrődött a combjai között.
Meleg nap volt,igazi nyári hőség,mikor minden ruhadarab teher és megkönnyebbült sóhaj fogad minden kis légmozgást. Késő délután volt,lassan hajolt alkonyatba a nap, fáradt emberek tartottak hazafelé görnyedten és megtörten. Ebből az embertömegből ragyogott ki ez a lány, álmodozó arcával és játékos-csalafinta mosollyal a szája szélében. Hazafelé tartott ő is,mint mindenki más,de benne mégsem volt lemondás és keserűség,még minden pillanatot ajándékként és lehetőségként élt meg.
Ezzel a titkos boldogsággal ballagott a villamosmegállóba,állt meg annak közepén, öntudatlan billegve a sarkain kissé,megemelve csöppet a szoknyáját,hogy még több érje a levegő hűvösségéből. Nem vette észre a férfit,aki csak őt nézte,csak őt látta,végigtapogatva pillantásával minden porcikáját.
Gyengéje volt a nyári ruha,a szoknya vonalával,a benne könnyedén és szabadon mozgó fenék látványával,a lábak szabadságával,melyeket nem fog satuba sem harisnya,sem nadrág, és bármikor megérinthetők,elérhetők egyetlen apró,óvatlan,simító mozdulattal. Beragyogta a napját ez a pillanat. Elfeledte a munkahelyi gondokat, főnöke zsörtölődését a semmin, csak ezt a lányt látta,itta a szemével,és sodródott egyre közelebb hozzá, hogy végül pár lépésnyire mellette kössön ki, hogy mire befut a villamos, mellette állhasson, megérezve azt a finom női illatot.
A nők megérzik ha nézik őket. Először csak jön az a bizonytalan, tétova érzés,hogy valami megváltozott a levegőben. Majd hirtelen fordul a fej, pásztázó és kutató lesz a pillantás, és kivédhetetlenül fúródik a szempár az őt bámuló tekintetekbe.
A férfit is rajtakapta így ez a bájos arc. Nem történt semmi különös, egyikük sem kapta el a pillantását. A férfi élvezte a helyzetet. Nyugodtan és magabiztos állta a lány tekintetét, kíváncsi volt,hogy mikor borul gyönyörű pirulásba a másik.
Az azonban meglepődött azon, hogy ezek a szemek nem kacérkodnak vele, nem csábítanak, nem a szokásos üzenetet sugározzák felé, csak figyelnek és várnak. Kinyílt a tekintete, kiszáradt a szája és nem tudta, hogy mit is kéne tennie. Másodpercek teltek el így. Mit tegyen? Már nem kaphatta el csak úgy a fejet,mintha véletlen néztek volna egymásra. Mosolyogjon rá? Biztatásnak venné. Húzza össze a szemöldökét, hogy értésére adja: ez már tolakodás? Nem érezte annak. Legyen közönyös? Az meg olyan mesterkélt. Tanácstalansága így a másik szemébe zárta továbbra is, tőle várva e helyzet megoldását.
Ő nem szólt semmit. Látta, hogy neki kell vállalnia a következő percek terhét,de férfi volt, aki pontosan tudta mire vágyik, és ez most kis dolog volt csupán. Pár lépés a távolság. Ilyen messziről, egy zsúfolt megállóban, elnyelődnek a szavak,főleg azok, melyeket nem lehet harsogva mondani, csak belesuttogni a fülbe, érzékien és vágylobbantón.
Fogva tartotta a lányt a szemeivel, így az szinte csak abból érzékelte, hogy a másik már előtte áll, hogy elfulladt a lélegzete. Összefonódott a kék a barnával, a hideg csillogás a megnyugtató sötéttel.
-Maga gyönyörű.
Két szó volt csupán,de célt ért. A lány arca halvány rózsaszín lett, majd bársonyos bíbor. Sosem mondta még neki ezt senki így, ilyen nyíltan és határozottan,mintegy örök igazságként. Egyszerre érezte, hogy összeomlik most minden ebben a nagy zavarban,mely felkavarta a lelkét és ragyog fel benne a nő.
Megmozdult a levegő,ahogy berobogott mellettük a villamos. Megrebbent a nő szeme. Felszáll velem? Mellém áll majd? Újból a férfiba kapaszkodott némán és kérdőn. Elég ha egyikük tudja a választ.