Egy házas ember bűnei - 1. rész: Mentem, pucoltam

Igen, házas vagyok. Gyermekeink is vannak. Tudom, ezért most sokan megvetnek, hogy egy ilyen oldalon időzöm, hogy itt bevallom a bűneimet. Vállalom, ha megvettek érte, akkor is. Sőt, vágyom a megaláztatásra. Talán itt megértik majd, hogy miért…

Ifjúkorom óta izgatott, hogy olyan szexuális kalandot éljek át, amiben alárendelt szerepben, csak és kizárólag a felettem álló lány, nő kénye-kedve szerint történik minden. Volt is rá alkalmam ilyet átélni, nem is egyszer. Mégis, amikor arra került a sor, egy katolikus jókislányt vettem feleségül, tőle születtek gyermekeim, ma is hozzá megyek haza. És szeretem. Nem tudnám elképzelni az életem nélküle. Még akkor sem, ha Ő soha nem akart hallani semmiféle bdsm-ről, még játékos formában sem. A szex egyébiránt jó vele. A bdsm elutasítását leszámítva izgalmasak, változatosak az együttléteink. Ismerjük egymást testét, szinte végtelen a módja annak, ahogy örömet, gyönyört okozunk egymásnak. Neki állítólag elég is, nem vágyik többre, jobbra. Én is ezt mondom neki, ha ilyesmiről beszélünk… de hazudok.

Első bűnbeesés

Egy erotikus társkeresőn csevegtem pár éve, jórészt megszokott nicknevek mögötti emberekkel. Személyesen nem ismertem senkit közülük. Szinte mindannyian azért voltunk ott, hogy a munkahelyi üresjáratot gondolatban izgalmasabban töltsük el. Ment egymás heccelése, mikor teljesen ismeretlenül, priviben rám írt egy fizetős domina:
- Nagy a szád, de arra sem vagy képes, hogy kipucold a vécémet.
- Valóban nem szoktam fizetni ilyesmiért – próbáltam rövidre zárni, hiszen nem szoktam hivatásosok szolgáltatásait igénybe venni.
- Agyad sincs. Ki beszélt itt fizetségről? – vágott vissza. – Koszos a vécém. Idejössz, kipucolod és elmész.
Így kezdődött, erre pontosan emlékszem.
Pár perc múlva bezártam az irodám ajtaját, izgatottan a kocsimba ültem és a telefonon kapott utasítások alapján pötyögtem a pontos címet a GPS-be.
Újabb fél óra múlva egy szebb napokat látott belvárosi bérház kopott lépcsőházában ereszkedtem térdre egy koszos lábtörlőn, ügyelve arra, hogy legalább az öltönyöm ne legyen csupa sár, és a rágógumiba se ragadjak bele, amit valaki nemrég taposhatott el éppen ott.
- Gyorsan ide értél. Még nem vártalak. Levetkőzöl és ebbe a zsákba rakod a ruhád. Utána csengetsz – dobott ki a résnyire nyílt ajtón át egy szemetes zacskót a Nő, akit még nem is láttam, csak egy rövidet cseteltem vele, majd a telefonban a hangját hallhattam egy rövid ideig.
- És ha meglátnak? – kérdeztem aggódva.
De nem válaszoltak. Az ajtó csapódott és én ott térdeltem továbbra is a lábtörlőn.
A hátam borsódzott az izgalomtól, gombóc szorította a torkom, amikor elkezdtem vetkőzni, remélve, hogy nem éppen most jön valaki arra. Szerencsém volt. Újra csengettem, ezúttal meztelenül térdelve a lábtörlőn, mellettem a zsákban a ruháim.
Mintha csak direkt várattak volna, nagyon lassan nyílt az ajtó. Közben végig motoszkálás hallatszott bentről, ami csak tovább növelte a várakozás izgalmát. Cipősarok koppant, kulcs csörgött.Majd sarkig kitárult az ajtó, mögötte pedig várt Ő. Magassarkú, hairsnya, combfix, szexi melltartó, nyönyörűen hullámzó barna haj… és egy korbács.
- A vécé itt van a bejárattól balra. Megtalálod a tisztítószereket. Ügyes légy! – mondta, majd sarkon fordult és eltűnt a nappaliban.
Amit néztem utána, meghallottam, hogy jönnek fölfelé a lépcsőn. Villámgyorsan beugrottam és bezártam az ajtót. Nem mertem utána menni, hiszen erre nem kért és nem is adott engedélyt. Beléptem a mellékhelységbe és nekiláttam a valóban nem igazán tiszta fajanszot megpucolni és alaposan fertőtleníteni. Éppen mikor végeztem és utoljára öblítettem le mindent, kiszólt a nappaliból:
- Gyere be!
Besétáltam, mire iszonyatosat csaptak egy korbáccsal a farkamhoz. Makkom, zacsim, de még a combom és a hasam is belesajdult.
- Négykézláb! – kiáltott rám. – Ha nem mondom külön, hogy felállhatsz, akkor a jelenlétemben négykézláb állsz és úgy is közlekedsz. Megértetted?
- Igen – ereszkedtem négykézlábra, de egyből érkezett az újabb csapás a hátamra és a fenekemre.
- Igen ÚRNŐM!
- Igen ÚRNŐM – helyesbítettem.
Ezután kiment és ellenőrizte a vécé tisztaságát. Hallottam, amint ráül és belepisil. Közben nem mertem megfordulni és a parkettás, régiesen berendezett nappali szőnyegét, a székeket, a nehéz anyaggal fedett kanapét bámultam.
Hallottam, amint papírt tép, lehúzza a vécét, majd kezet mos. Utána cipőjének sarka koppant az előszoba kövén. Kinyitotta az ajtót, kidobta a ruhás zacskómat.
- Idejöttél, kipucoltad, elmehetsz – mondta mosolyogva.
Mikor négykézláb igyekeztem kifelé a lakásból, és mielőtt becsapta volna mögöttem az ajtót, még megszólalt:
- Értékelem, hogy őszinte vagy és magadon hagytad a karikagyűrűdet. Jöhetsz máskor is.

folyt. köv.