Első kalandjaim I. rész

Kellemes őszi este volt. Egy kellemes buli után tartottunk hazafelé. Sorban szívódtak fel az emberek, és éppen a telefonomat vettem elő, amikor hozzám szólt.
- Hát te kit hívsz? – kérdezte.
- Csak egy taxit. Tudod, vidéki vagyok, és ilyenkor már nincs buszom hazafelé.
- Ne csináld már, tudod milyen drága az. Aludj inkább nálam.
Meglepett ez a válasz. Régebb óta ismertem őt, a barátaimon keresztül, de igazából még sose beszélgettünk. Két évvel volt nálam idősebb. Én 19 éves voltam, ő 21.
- Komolyan gondolod?
- Persze. Ne, hülyéskedj már.
Megköszöntem neki, és így legalább még tovább maradhattam beszélgetni. Felhívtam a szüleim, hogy értesítsem őket, majd egy órával később elindultunk hozzá.
Egy bérházban lakott egy másik lánnyal, aki most nem volt otthon. Benyitott a házába, ami meglepett, hogy mennyire szép volt. Egy üvegasztal volt a nappaliban, egy fehér kanapé, két fehér fotellal, egy gyönyörű barna szőnyeggel, és krémszínű falakkal, amiken különböző növényi minták ékeskedtek.
- Csak ülj le. – mindjárt jövök.
Eleget tettem az utasításnak, és vártam rá. Nem sokkal később visszajött, és egy kis sütit és üdítőt hozott.
- Nem baj, ha kicsit még beszélgetünk, még nincs kedvem aludni? Csak már nem volt kedvem kint állni.
- Persze semmi gond. – mondtam.
Látnotok kellett volna. Gyönyörű szőkés barna haj, és hatalmas kék szemek. Csodálatos formák, izmos combok, és gyönyörű szabályos lábfej nejlonharisnyába bújtatva. Egyszerűen nem bírtam nem legeltetni rajta a szemem. Valószínűleg neki is feltűnt, hogy elkalandozik a tekintetem, s valószínűleg ezért tette ezt.
- Úgy utálom azt a rohadt magas sarkút. – S ezzel felrakta a lábát az üvegasztalra. – Mindig sajog utána a talpam.
Mindig kihasználtam az ilyen alkalmakat. Ha csak egy pillanatra is de hozzá kellett érnem a csodálatos lábaihoz. Azonnal elkaptam és az ölembe helyeztem őket, és masszírozni kezdtem őket.
- Megengeded? Hálából, mert szállást adtál. – mosolyodtam el.
- Ha neked nem kényelmetlen. – mosolyodott el ő is. Zene volt fülemnek ez a mondat. – Remélem nem zavar a szaga.
- Ugyan. Ne legyél már ilyen. Csodás illata van. - s megcsókoltam a lábát, és egy nagyot szippantottam az enyhe cipő illatű harisnyából.
Erre felnevetett.
- Akkor csak szagolgasd. – majd az egyik lábát magához húzta, és két lábujja közé egy sütit helyett. – Megetethetlek? – majd felém tartotta a lábát.
Örömmel kaptam be a finom falatot. Biztos voltam, hogy végre találtam egy lányt, aki imádja, ha kényeztetik a lábát. Régóta ez volt az álmom.
Az éjszaka folyt tovább, és beszélgettünk miközben masszíroztam a lábait, s nyomtam rá a csókokat. Ő pedig minden csóknál felnevetett. Sose hallottam olyan szép hangokat, mint azokat a kacajokat.
De lassan az ujjaim elfáradtak. Abba hagytam a masszázst, és egy utolsó csókot nyomtam a lábaira.
- Sajnálom Kedves Úrnőm, de a kezeim elfáradtak. Engedélyt kérek pihenni.
- Nem! – hangzott az erős és határozott válasz, amihez most nem járt mosoly. – Ez tetszik. Húzd le a harisnyát a lábamról.
Nem kérdetem, csak eleget tettem a parancsnak. Neki is láttam kézzel, de
- Nem! – hangzott megint. A fogaiddal húzd le.
Teljesítettem.
- Most vedd a szádba, és vidd ki a szennyesbe.
Megint szó nélkül teljesítettem a parancsot. Majd visszajöttem, letérdeltem elé, és széles vigyorral kérdeztem:
- Tehetek még nagyságáért valamit?
- Nos. – újra felrakta a lábait az asztalra. – Szeretném, ha tisztogatnád kicsit a nyelveddel a talpacskám.
- Komolyan ezt szeretnéd? – mondtam őrült vigyorral.
- Miért? Te talán nem? – mosolygott.
Négykézlábra álltam, és tettem a dolgom, miközben ő kényelmesen ült és egy magazint olvasott, s közben időről-időre rám szólt, hogy igyak az üdítőből.
Aztán, olyan hajnali 4 felé, elérkezettnek látta az időt, hogy eltegyük magukat holnapra.
- Állj fel! – szólt rám. – Várj egy percet, mindjárt jövök.
Kiszaladt az előszobába, én közben meg se mozdultam. Mikor visszaért egy sál volt nála, és egy tekercs fólia.
- Szeretnél lenni ma este a kiskutyám?
- Persze. – nevettem fel.
- Ok. Akkor jobb híján, ez lesz a kiskutya póráza ma. – és a nyakamra kötötte a sálat. – Földre! – parancsolta.
Tettem a dolgom, és követtem őt, ahogy a sálnál fogva a szobájába vezetett.
- Áll! – s felálltam. – Most fóliával foglak betekerni. Megyek zuhanyozni, és nem akarom, hogy leselkedj. Világos?
- Igen is! – nem kérdeztem semmit, tetszett az ötlet.
Betekert nyakig, majd segített lefeküdni a földre az ágya mellé. Elment zuhanyozni, s addig csukott szemmel vártam vigyorogva, hogy vajon mit kapok még tőle. De a kellemes boldogság hamar a kezdett eliszkolni, s a helyére a vizelési inger kellemetlen érzése érkezett. Egyre csak tovább vártam, a kín pedig nőtt. A sok üdítő megtette a hatását.
Kopogott, majd hátratett kezekkel lépett be a szobába.
- Most már elengednél? Dobnom kéne egy sárgát. - Mondtam kaján vigyorral.
- Nem! – szinte fájt a szó.
Oda lépett hozzám és a hasamra tette a lábát.
- Undorító vagy. – vágta a szemembe. – Van egy gyönyörű, aranyos lány, aki felajánlja, hogy aludj nála, és te cserébe kiélvezed rajta a ferde hajlamaidat. – s a lábával elkezdett a hasamra nehezedni.
- De, azt hittem te is szereted.
- Lehet. De akkor is undorító. Kihirdetem az ítéletet: Egy éjszaka kényszerzubbony az ágyam alatt, majd a lábával a hasamra csapott, mint egy bíró a kalapácsával.
- De ezt nem teheted velem! – mondtam
- Miért nem? Mit tudsz most csinálni? Kinek szólnál róla? Csak egy kis féreg vagy a markomban. Örülj, hogy csak ennyit teszek veled. És nehogy összemerd nekem hugyozni a szőnyeget az ágyam alatt, mert el se tudnád képzelni, hogy még mit meg tudok veled tenni.
Az egyik talpát a számra helyezte.
- Jó Éjt puszit kérek! – eleget tettem a kérésnek.
Ekkor előhúzta kezeit a háta mögül. Az egyikben egy vörös bugyi volt, a másikban az egyik harisnyája. Előbb a bugyit húzta a fejemre, majd a harisnyát. Tekintetem előtt csak a sötét vörös elmosódott semmi volt, orromban pedig bugyijának bódító illata. Majd éreztem, ahogy betol az ágy alá, s hallottam ahogy lekattintja a villanyt, és beugrik az ágyba.

Folyt. Köv.