Álom, vagy valóság latexben? (2. rész)

folytatás

A hajnali „ébresztő” nagyon kifárasztott és majdnem dél volt mikor felébredtem álmomból. Elsőre tényleg azt hittem, hogy az egész csak egy álom volt, de mikor a pizsamámba benyúltam éreztem, hogy az óvszer még mindig a lankadt farkamon van. Nem hittem volna, hogy rajta marad, de a kicsire összement péniszemmel együtt gyűrődött kisebbre az óvszer is. Kezdtem magamhoz térni a délelőtti alvásból és rá kellett jönnöm, hogy már nagyon kell pisilnem. A Doktornő szavai jutottak az eszembe: „– Ha pisilned kell, akkor hívd a nővért, Ő ma egész nap itt lesz!” Körbenéztem… láttam a nővérhívót, de mi lesz, ha nem Ő jön be, akkor mit fogok mondani, hogy miért csöngettem… azonban egyre jobban feszített már és ettől a farkam is merevedni kezdett. Felültem és csöngettem… vártam… jó pár perc eltelt mire lépteket hallottam. Az ajtóban a Nővérke állt. Rám nézett:
- Igen?
- Ki kéne mennem – mondtam
- Akkor mire vársz? Állj fel és gyere! –Be sem fejezte már elkezdett megfordulni, én gyorsan kiszálltam az ágyból és utána siettem. Lassú, magabiztos léptekkel haladt előttem, pár lépéssel mögötte követtem. A wc-be is előttem ment be. Körbenézett, és mikor látta, hogy senki nincs rajtunk kívül rám szólt.
- Told le a gatyád! – és egy gumikesztyűt kezdett felvenni a kezére. Én hezitáltam, mégiscsak a helyiség közepén álltunk.
- Gyorsabban, nem érünk rá! – mikor letoltam a nadrágom megfogta a farkam és levette az óvszert, majd megfogta a farkam és odahúzott az egyik piszoárhoz és tartotta a farkam, hogy bele tudjak pisilni.
- Szeretném én csinálni! – szóltam – így nem fog menni.
- De menni fog! Mennie kell! Te nem érhetsz magadhoz!
Így vártunk egy ideig, de a látványtól és a Nővérke érintésétől egyre keményebb lett a hímtagom. Rám nézett. – Így tényleg nem fog menni, gyere!
Elindult kifele, de a farkam nem engedte el, így követtem. A szomszédos zuhanyzóba mentünk, az ajtót becsukta, majd a zsebébe nyúlt és egy telefont vett elő.
- Doktornő!? Nem tudott pisilni és erősen izgatott a fiatalember, segítség kellene.
- ….
- Igen, kellenének a segédeszközök is… Igen a katéter is. – letette, rám nézett. - Látod, ha magadtól nem megy, akkor mi segítünk. Fájni fog egy kicsit, de túléled.
A gondolattól, hogy bármit is bedugjanak a farkamba rögtön csillapodni kezdett a merevedésem. Teltek a percek, és ahogy álltunk a zuhanyzóban egyszer csak elkezdtem pisilni. Pont a nővérke köpenyére.
- Szégyelld magad! Megijedtél a katétertől mi?
Ekkor nyílt az ajtó és a Doktornő lépett be, kezében egy sporttáskával. Bezárta maga mögött az ajtót, ránk nézett. A nővérke éppen a köpenyét gombolta ki.
- Lepisilt félelmébe, a katéterre már nem lesz szükség.
- Feleslegesen jöttem volna? Áhh.. Ha már itt vagyok, akkor kicsit kezelésbe vesszük, úgy is éppen ráérek.
A „kezeléstől” már előre borzongtam… én csak könnyíteni akartam magamon.
A Doktornő bezárta az ajtót, a táskából a nővérkének egy köpenyt adott.
- Vedd le a felsődet is – szólt nekem. Csendben szót fogadtam, titkon reméltem, hogy a hajnal után most talán elélvezhetek. Meztelenül álltam a helyiségben, a Nővérke magára öltötte a latex köpenyt és Ő is elkezdett kipakolni a táskából.
- Megint kapsz egy kis beöntést, a fenekedet hajnalban úgy sem kényeztettük eléggé! – magyarázta a Nővérke. Közben a Doktornő is felvett egy gumikesztyűt. Mivel nekem háttal álltak nem sokat láttam a kipakolt eszközökből, de a hajnalban is használt eszközök lehettek. A Doktornő megfordult és a latex maszkot tartotta a kezében.
- Nem kell neked mindent látnod! – és ráhúzta a fejemre… megigazította, majd hátul behúzta a cipzárt. A latex illata ismét betöltötte a lélegzetemet, és mivel a szememnél nem volt rajta kivágás ismét csak árnyalakokként láttam a két nőt. Körülöttem járkáltak, néha hozzámértek a kesztyűs kezükkel… az egyik az ujjával a számba nyúlt és rám parancsolt, hogy szopogassam. A másik a hátam mögött csinált valamit… éreztem, hogy a fenekemet simogatja… hideget éreztem, majd a keze sikamlósan csúszkált a fenekemen… a segglukamhoz közelített a keze, a síkosítóból oda is jó sokat kent… letérdelhetett mögöttem, mert az egyik ujjával könnyedén megujjazta a szűk fenekemet. Lassan mozgatta, majd kihúzta. A másik - feltehetően a nővérke - a számban tartotta az ujját, így csak nyögdécselni tudtam. A Doktornő a gumicsövet kezdte feldugni a fenekembe, majd ismét a meleg feszítést éreztem odalent, mint hajnalban.
- Szorítsd a feneked, ne engedd ki magadból még!
A Nővérke megfogta a farkam, de a számból még mindig nem vette ki a kesztyűs ujját. A farkamnál fogva vezetni kezdett. – Lépj kicsit nagyobbat. Úgy.
A gumicsövet kihúzták a seggemből. – Lazíthatsz! – szólt a doktornő… ekkor kiáramlott belőlem a betöltött víz. – Még szükség nem elég tiszta! – mondta, és még 3szor megismételték. Miután tisztának látták, ami kijött belőlem, lefürdettek. A nővérke tisztíthatott, mert a Doktornő hangját a hátam mögül hallottam, jó alaposan lemostak mindenhol. A Nővérke ismét megmarkolta a farkam és visszavezetett a helyiség közepére, nem törültek meg, vizesen álltam ott, fáztam kicsit, de nem törődtek ezzel. A farkamra síkosítót kentek majd éreztem, hogy ráhúznak valamit. Pénisz pumpa lehetett, mert a hímtagom feszülni kellett:
- Még pumpáld, merevedjen csak neki! – hallottam a Doktornő hangját a hátam mögül. Ő ismét a fenekemet kente be síkosítóval az ujját be is nyomta néha… aztán erősebb feszítést éreztem:
- Két ujjamat is könnyedén befogadta a kis perverz farokverő! – a Doktornő szavai sértőek voltak, de magamban el kellett ismernem, hogy az vagyok és azt is el kellett ismernem, hogy jólesett minden mozdulata. A farkam annyira feszült, hogy már szinte fájt, a fenekemet meg egyre ütemesebben dugta az ujjával. A Nővérke eközben valamit csinált, de a hangokból nem tudtam eldönteni, hogy mit is tehet. A lábaim remegtek, de élveztem a mozdulataikat. A Nővérke is mögém került. A Doktornő kihúzta az ujjait és a zajokból ítélve felállt. A kezét éreztem a hátamon:
- Hajolj előre! – a kezével még segített is:
- Fogd meg a bokád! – ezt mára nővérke mondta, és feltehetően Ő volt az, aki a fenekembe dugta az ujját… kicsit mozgatta, majd valami nagyobbat kezdtem érezni. Ez jobban feszített, mint az ujjaik, de pár mozdulat után már egészen kellemes volt… csak így előre hajolva kezdtem nagyon elbizonytalanodni. A lábaim remegtek… a farkam feszült, a fenekemet meg egy műpénisz segítségével egy nő dugja! Sőt, kettő, hiszen feltehetően a Doktornővel felváltva dugták a fenekem. Élveztem a helyzetet, de elélvezni nem tudtam. Néha az egyikük lehajolt hozzám és a gumikesztyűs ujjával a számat is megdugta. Egy ideig ezt csinálták:
- Állj fel! – próbáltam kiegyenesedni, de nem sikerült volna, ha nem segítenek mind a ketten. A fenekem fájt, de nem panaszkodtam. Enyhülni kezdett a feszültség a farkamnál. Csendben tették a dolgukat. A Nővérke a maszkomat is levette. Így tisztán láttam, hogy mind a ketten egy-egy felcsatolható műpéniszt hordanak. A látványuk izgalmas volt és reméltem most már elélvezhetek, hiszen a farkam keményen merevedett. Ők elkezdtek összepakolni, a Nővérke levette a latex köpenyt és egy normális köpenyt vett elő a táskából. Nem szóltak hozzám, zavaromban a farkam is lankadni kezdett. A felcsatolhatók is a táskába kerültek. A farkam már teljesen lelankadt.
- Vedd fel a pizsamád! – szólt a Doktornő! Közben a táskába nyúlt és elővett valami kicsit. Csak akkor láttam meg, hogy mit is tart a kezében, mikor elém állt. Egy farok kaloda volt. Pillanatok alatt felcsatolta, szólni sem tudtam:
- Természetesen még nem élvezhetsz el! Most menj vissza a szobádba, ezzel már egyedül is tudsz pisilni, és sokkal biztosabb vagyok benne, hogy nem elégíted ki magad! Indulj!

A szobámba visszaérve kellemes fáradság vett úrrá rajtam. Nem éreztem magam kellemetlenül, de kívántam az orgazmust. Ez a nap is eltelt. Az éjszaka sem történt semmi. Sőt, a hátralévő 2 napban szinte nem is láttam a Nővérkét és a Doktornőt.

Az utolsó nap, mikor kiengedtek a kórházból, akkor sem tűntek fel. A kalodát nem tudtam levenni, így abban kellett haza is mennem. Szerencsére nadrágon keresztül nem látszott, de a tudat, hogy ott van azért zavart. Mikor hazaértem megnyugodtam, hogy újra itt lehetek a saját lakásomban. Pár perce voltam csak otthon, a cipőmet is épp csak lerúgtam, mikor csengettek.
- Ki lehet az? – gondoltam, és kinyitottam az ajtót. A legnagyobb meglepetésemre a Doktornő állt az ajtóban. Lemerevedtem, szólni sem tudtam.
- Be sem hívsz? – törte meg a csendet.

folyt. köv.