Mistress L. kalandjai 7. rész

Másnap L-t a telefon rezgése ébresztette. Hirtelen azt sem tudta, hogy hol van. Még kábultan vette fel a telefont. D hívta, nem tudta, hogy honnan van meg neki a száma, hiszen nem is adta meg neki. Azonban mivel még félálomban volt és nem itta meg szokásos reggeli kávéját, ezért ezt a kérdést nem is tette fel. D nagyon örült, mert egy régi évfolyamtársa hívta fel aki az ügyvédi irodánál dolgozik. Nem hivatalosan közölte D-vel, hogy sikerült a felvételije az irodához. Persze D nem bírta ki, hogy ne kérdezzen rá L-re is. Ezért is hívta fel L-t, mert hallani akarta, hogy hogyan reagál. A jó kedv azonban nem volt ragadós. Kicsit csalódott volt, mert nem ismerte még L-t. Ő ugyanis nem igazán mutatta ki érzelmeit a külvilág számára, aminek főleg gyerekkori élményei voltak az okai. Ráadásul L nem szerette, ha felébresztik. Ennek ellenére értékelte D kedvességét és próbálta a jobbik énjét elővenni. Megbeszélték, hogy hamarosan találkoznak, ha már mindketten munkába álltak.


Ha már felébresztették úgy döntött, hogy felveszi a futócipőjét és fut egyet. Már nem is haragudott D-re a reggeli váratlan ébresztés miatt. Tudta, hogy fel fogják venni a céghez, mert komoly referenciákkal és nagy tudással rendelkezett, pont amire ott szükség lesz. Miközben futott gondolatban már a következő hét körül jártak a gondolatai. Annyira elkalandozott, hogy észre sem vette, de megjárta a távot és vissza is ért a házhoz. Éppen akkor, amikor a lovászfiú vitte volna el a lovát, de az magasra ágaskodott. Próbálta visszahúzni, vigyázva, hogy a ló ne rúgja meg, de a ló nagyon feszült volt. Ki is tágultak a hatalmas orrlukai. A fiú erre rávágott a lóra a pálcájával. Mivel ez a ló különösen érzékeny az ütésre csak azt érte el, hogy a ló még idegesebb lett. L odaszaladt és csitítani kezdte a lovat, hogy megnyugodjon. A helyzet ellenére igyekezett nyugodt lenni, hogy a ló érezze az energiáit és megnyugodjon. Ez egy kis idő múlva sikerült is megnyugodnia. Rászólt a lovászfiúra, hogy vigye vissza a lovat a karámba és este jelentkezzen nála a büntetésért.

L a délutánt olvasással töltötte. Gyorsan eltelt a nap és hamar este lett, amikor kopogtak az ajtaján. A lovászfiú volt a büntetésért jött. L némán intett neki, hogy kövesse. A múltkori korbácsolás úgy döntött, hogy a pálcát fogja használni és megmutatja, hogy mit érezhetett a ló délután, amikor a kapott néhány ütést. Megparancsolta a fiúnak, hogy vetkőzzön le meztelenre és álljon a karám falához. Először kisebb csapásokkal kezdte a fenekét kipirosítani, aztán egyre erőteljesebb lett. Mivel nem tervezte, hogy gyorsan befejezi ezért most nem kért számolást. Csak ütött, egyre gyorsabban és egyre erősebben. A fiú egyre nehezebben viselte, de L-t ez csöppet sem érdekelte. Sebesre verte a srác fenekét. Amikor úgy döntött, hogy mára elég a leckéből megkérdezte a fiút, hogy meg fogja-e ütni még a lovát. Az némán intette, hogy megértette a leckét és hogy több ilyet nem tesz. L figyelmeztette, hogy jobban teszi, ha kitisztítja a sebet és tesz rá valamit, hogy nehogy elfertőződjön. Aztán elment aludni.

A következő napokban nem sok érdekes dolog, hamar elment a maradék pár nap. Szokásához híven M kiment vele a pályaudvarra, hogy elbúcsúzzon a lánytól. Megölelték egymást, L megígérte, hogy hamarosan jelentkezik, majd felszállt a vonatra és elindult vissza New Yorkba. Jó kedve volt, mert tudta, hogy hamarosan újra dolgozhat.

Folyt.köv