Gábor elrablása és viszontagságai az esőházban (3)
2016. 01. 29. 00:02 | Megjelent: 1151x
A kíntól térdre esett Gábor mögé ugrottam és egyik kezét csuklóból elkapva már felhúztam a gumibilincs felét arra, míg a másikat az ágy lábához hurkoltam. Közben lábammal ráléptem a másik kezére, és azt ordítottam, hogy kitöröm a kezét, ha meg mer moccanni!
Zilált, de nyugton maradt. A másik kezénél is kikötöttem a folyosó másik oldalánál álló ágy lábához. Ott feküdt karjai keresztben kikötve, arccal a padlón, én pedig a hátán térdeltem. Kis idő múlva visszanyertem lélekjelenlétemet, levegővételem is normalizálódott.
Leszálltam a hátáról s otthagytam fekve a padlón. Odasütött a hold, így jól lehetett látni, ahogyan zilál. Visszaültem ágyamra, és onnan néztem, közben gondolkodtam. Miért csinálta? Mit akart igazán tenni? Láttam, felemeli fejét, meg akar szólalni, de ráordítottam:
- Hallgass! Nem akarlak hallani! Egy hangot sem! – s felé köptem, de mellé.
Kifejezve dühömet, levezetve idegességemet és éreztetve fölényemet, undoromat. Hallgatott, bár látszott nehezen uralkodik magán és talán rosszul is esik a durva hangom.
Lefeküdtem, magamra húztam a pokrócot s aludni próbáltam. Egy idő múlva felálltam, egyik ágyról levettem egy finomabb plédet, azzal betakartam, s egy másikat párnaként a felemelt feje alá tettem. Ekkor megcsókolta a kezemet.
Megdermedtem, először el sem akartam hinni, hogy ezt tette. Majd arra gondoltam, ezt most miért tette, ha nemrégen még meg akart támadni, kicsinálni? Valami komoly dolog hangozhatott el! – morfondíroztam magamban s már nem is haragudtam annyira rá.
Neszt hallottam, ami olyan volt, mikor valaki nyelne, de nincs mit. Aha, szomjas. Felkeltem, először magamnak töltöttem és hangosan nyelve ittam, majd újra töltve hozzá léptem, fejét megemeltem s meg akartam itatni, de ebben a testhelyzetben nem lehetett pohárból. Így az üveget tettem a szájához és oldalról, emelve itattam meg.
Ahogy elvettem s megtöröltem a száját, megint megcsókolta a kezemet. (Még ez is. Ez már szándékos! Okoskodtam, valami oka van ennek, valami szándéka is, amit ki akar fejezni, de én nem jövök rá. Mondani, nem mondhatja, mert megtiltottam! Majd reggel tisztázzuk.)
Visszafeküdtem, de nem tudtam igazán aludni, csak forgolódtam az ágyon. Ő még azt sem tudta megtenni a kikötés miatt, de hallottam, hogy próbált más testhelyzetet is felvenni.
Reggel arra ébredtem, hogy valami leesett a tenyeremből és nagyot koppant. Felültem, majd lenéztem Gáborra, aki nem ébredt erre fel s aludt, mint a bunda, bár eléggé kicsavart testhelyzetben. Végigmentem az ágyak között, majd az ajtót kinyitva, kiléptem a hűs reggelbe. Elvégeztem dolgomat, kis macskamosdást is végeztem, majd egy erősebb, kimerítő reggeli tornát, amiben volt függeszkedés, futás, fekvőtámasz is. Arra gondoltam, hogy újra fel kell az izmaimat erősítenem, mert Gábor erősebb s mindig szolgál meglepetéssel.
Tényleg, Gábor. Mi lehet vele? Visszamentem a szobába s láttam már felébredt. Rángatta a kikötését, de nem tudta megoldani a helyzetet. Ahogy meglátott, rám förmedt:
- Remélem, legalább Te, jól töltötted az éjszakát! Mert nekem kurva kényelmes volt! Majd a leesett eszközre nézve hozzátette: - Remélem, még tudod kezelni! A legerősebb fokozaton is! Mert ha egyszer kiszabadulok, akkor szükséged lesz arra, hogy megvédd magadat azzal. Ha a kezeim közé kerülsz, kanállal kaparnak össze utána! – hadarta egy szuszra, s dühösen.
Nem ezt vártam! Rendben van, hogy dühös, nem lehetett kényelmes kikötve az éjszaka, de mást nem tettem vele. Nem bántottam s azt sem tettem meg vele, amit elterveztem s ezt a tudomására is hoztam. Kezdett felmenni a pumpám. Semmit sem szólva sarkon fordultam, kimentem s egy vastagabb, egyenes ággal tértem vissza, ami olyan hosszú volt, mint a kiterjesztett kezei csuklótól-csuklóig. Rátérdeltem, direkt a térdemmel a hátába, hogy fájjon, majd az ágat a hátára téve a csuklóinál, felső kar tövénél és a könyököknél erősen odakötöztem a kezeihez. Ekkor elengedtem az ágy lábaitól a kezeit.
Fel akart emelkedni, de nem tudott. Mögé állva, térdre húztam, majd onnan felemeltem, mikor váratlanul hátrarúgott és sípcsonton talált. Felkiáltottam, s hátrébb lépve többször seggbe rúgtam erővel. Majdnem orra bukott, de az ág fennakadt az ágyak végeiben. Ott lógott azon. Hozzálépve lerántottam a gatyáját a térdéig, ott megkötöttem egy szíjjal, majd talpra húztam, de gyorsan elléptem mögüle.
Oldalához szorítva a sokkolót arra kényszerítettem, hogy menjen le a lépcsőn, majd a fák közé vezettem s az ágnál fogva, no meg a csuklóinál is kötelet kötve négy helyen felkötöttem az egyik fa közel vízszintes vastag ágára. Visszamentem s kihoztam a már régebben is használt, gömb végű kampót és azt is durván beledugva a végét egy távolabbi fához kötöttem, így több irányból is húzták a kötelek, de rögzítették is egyben.
Éppen azon gondolkodtam, mit tegyek a továbbiakban, mikor láttam, hogy egy hangyaboly közepére állítottam, s a hangyák kezdtek felmászni rá. Beszaladtam s ecetesüveggel visszatérve a combközepénél szélesebb csíkot húztam az előkapott ecetes ruhával. Dobálta magát, főleg mikor rájött, mit érez az alsó lábszárain, a vádlijain. Egyre artikulátlanabbul kezdett ordítani. Hagytam, mert tudtam, erre nem jár senki. A hang sem terjed messzire itt, mert a fák útját állják. Visszamentem a házba, s ott hagytam magára. Megreggeliztem, s közben hallottam, hogy elhalkult már. Még kicsit olvastam az ágyon fekve, majd indultam vissza, hozzá.
Kilépve az ajtón megtorpantam. Nem láttam Gábort ott, ahol hagytam. Lerohantam, körbe-körbe a ház körül szaladgáltam, de sehol sem láttam! Lerogytam egy padra, és kétségbeesve fogtam a fejemet. Mit tettem? Hol lehet? Ki szabadíthatta ki, és mit gondol miért volt ott? Mit akar továbbiakban tenni Gáborral? Zsongtak a gondolatok a fejemben eszeveszett gyorsasággal. Meg kell nyugodnom, logikusan és ésszerűen kell gondolkodnom!
Nem hallottam zajt, tehát valószínűleg kicsit elkábíthatták, mert, hogy ketten voltak az szinte biztos! (Esetleg többen is?) Ha leoldozták és elvitték valamerre, annak nyoma kell, hogy legyen! Keressük meg! Visszamentem a fák közé és lassan körbe jártam. Ni, csak, itt mintha valakit vonszoltak volna! Tisztán látszott a két lábfej nyoma az avarban. Mást nem láttam.
Visszaszaladtam, magamhoz vettem a sokkolót, két kötelet, valamint rövidebb zsinegeket is, további bilincseket, s karabinereket. Felvettem egy több zsebes dzsekit, annak zsebeiben elfértek, amit összekapkodtam. Bezártam az ajtót s elindultam. Hirtelen megtorpantam. Ha bántották és vérzik, nem lesz időm visszatérni, ezért gyorsan visszamentem és kenőcsöket is vettem magamhoz, meg némi gondolkozás után a kloroformos üveget és több tiszta zsebkendőt.
Most már, mint egy vizsla, ráálltam a nyomokra és követtem azokat. Iparkodtam hangtalanul mozogni és figyelni, nehogy beléjük szaladjak. A nyomok kiértek az erdei turistaútra. Most merre? Jobbra, vagy balra? – tanakodtam. Eszembe jutott a térkép, elővettem és hamarosan megtaláltam balra lefelé a völgyben egy másik kulcsos ház jelét. Talán oda vitték? Még azért jól körülnéztem az úton, de az száraz és poros volt. Régen esett már erre az eső. Kicsit odébb az út szélén eldobott papír zsebkendőket láttam. S mivel ott lazább volt a talaj, így jól kivehető volt a három fenék nyoma is. Biztosan itt ültették le, maguk is leültek egy időre. Megpróbáltam megbecsülni az eltelt időt. Talán fél órát tölthettem reggelizéssel és negyed óra alatt megtaláltam a vonszolás nyomát, újabb max. negyed óra az összekapkodás és indulás.
Én gyorsabban haladtam, mint ők, így talán 10-15 percet már be is hozhattam. A ház a térképen kb. egy- másfél km-re lehetett. Az nekik, ha vonszolják, vagy kényszerítik haladva menni, akkor is jó fél, de inkább háromnegyed óra. Ha oda vitték, akkor már vagy ott vannak, vagy lassan oda érnek. Így siethetek, rohanhatok le az ösvényen.
Így is tettem, jól megizzadtam, mire leértem, de ott lassítottam, majd újra bementem az erdőbe, mert már láttam alattam a fák között a tisztást. Látcsővel körülkémleltem, de mozgást sehol sem láttam. Óvatosan ereszkedtem, mindig fák takarásában.
(folyt. köv.)
Hozzászólások (0)