Airbus XXIV.

- Csókoljon meg Uram! Kérem! – lihegte kéjtől fátyolos szemmel
A kérés olyan perverz volt és olyan „mocskos” amilyen egyáltalán lehetett. Vanda pontosan tudta – ahogy én is – hogy Peter iménti gyönyörének nyoma még nagyon is jelen van az ajkain és az arcán. Hogy véletlenül se maradjon kételyem abban, igenis tökéletesen tisztában van azzal, mire is kíván rávenni, Kedvesem kéjtől átszellemült arccal lehunyta szemét, kidugta a nyelvét és a hegyével szándékolt lassúsággal végigsimította előbb a felső, majd az alsó ajkát, miközben kéjes, elégedett sóhajt hallatott. Az üzenet ennél egyértelműbb már nem lehetett volna.
Az én sekélyes férfi lelkemben olyan égszakadás-földindulás ment végbe, amihez képest a titánok harca legfeljebb óvodai babazsúrnak mehetett volna el – annak is csak a kiscsoportban.
A vadászterületét féltő neandervölgyi kőbaltáját halálos csapásra emelve rontott a hűtlen nőstényre. Őt a felgerjedt hímgorilla tartotta féken, aki kevésbé volt érzékeny a birtokviszonyokra és a genetikára – viszont az érthető körülmények miatt e pillanatban nem látott tovább a farkánál.
- Később széttépjük a pimasz nőstényt, de most ééélvezni akarooom – üvöltött ellentmondást nem tűrő hangon a neandervölgyire.
A civilizált homo sapiens (negyven kiló vasággyal együtt) bonyolult erkölcsi vitába keveredett saját magával arról, hogy vajon mennyire etikus megbüntetni valakit azért a hűtlenségért, amit magunk kényszerítettünk rá – de EBBEN a társaságban sajnos nem volt szavazati joga. A „Lelkiismeret” névre hallgató kerti törpe pedig már korábban elbujdokolt.
A döntetlenre álló küzdelmet egy Gucci öltönyös technokrata megjelenése szakította félbe.
- Barmok! Ha ebbe MOST belementek, meg sem fogtok állni a térdelvecsizmatalpnyalásig!
Azzal odalépett a hűtlen szirénhez és két – tényleg – hatalmas pofont kent le neki.
- Hogy merészelsz élvezkedni az engedélyem nélkül, hűtlen lotyó?!
Vanda, aki ekkora pofonokhoz azért nem szokott, kétségbeesett, kikerekedett szemmel, sírásra görbülő szájjal nézett rám.
- De hiszen Uram parancsolta … - hüppögte
- Igen! Azt, hogy megtedd. De azt, hogy élvezd, sőt, kéjelegj rajta, a legkevésbé sem vártam volna, ezért még számolunk! – mondtam olyan szigorú hangon, amilyenre az egész lényemet átjáró endorfin-cunami hatása alatt egyáltalán képes voltam.
Aztán ráhajoltam gyönyöröm kútjára és az előbbi pofonok pirosan sajgó helyét gyengéd csókokkal borítottam el.
A hatás frenetikus volt. Már mindketten közel jártunk az Eros vulkán csúcsához, ahol a lávafolyam tölcsére nyílik és Kedvesem olyan hangon szívta magába az éltető levegőt, mintha percekig víz alá nyomták volna, majd újra felszínre engedik. Szemét becsukva földöntúli boldog mosollyal adta át magát a kéj hullámai ringatásának.
Magam is éreztem, hogy legfeljebb másodpercek vannak hátra a vulkán kitöréséig. Lelkemben az imént még élet-halál küzdelmet vívó szereplők most békés egyetértésben lebegtek a gyönyör tengerszemének kristálytiszta, hűvös vizében. Arcukon bárgyú mosollyal együtt hallgatták szirénjük éneknek beillő sóhajait és egész lényük belesűrűsödött testüknek egy kicsiny, ám annál fontosabb pontjába.
Úgy éreztem, megremegett a föld – pedig csak a lábam kezdett cserbenhagyni. Mindkét kezemmel belemarkoltam Vanda selymes hajába. Kicsit megemeltem a fejét és mélyen, szenvedélyesen megcsókoltam. Ajkain halványan még érezni lehetett az idegen férfi ízét. Az imént átélt őrjítő látvány most újabb dimenzióval gazdagodott. Még sokkal valóságosabb, még kínzóbb és egyben még izgatóbb volt.
Ebben a pillanatban Kedvesemmel egyszerre értünk a kráter peremére és együtt haltunk meg kicsit a vulkán kitörésének mindent elsöprő tüzében.