Az új helyem II.

Körülbelül negyed órát nézhettem a falat. Gondolat és vágyfoszlányok találkoztam a hideg padló gyötrő érzésével. Végül hallottam, ahogy az emeleten nyílik egy ajtó, valahol fent, messze a folyosó végén.
Remélem tényleg a jó házban vagyok...
Aztán megláttam Dóra Úrnőt a lépcsőfordulóban, ami közvetlenül az ajtó mellett volt. Gyönyörű volt, mint múltkor. Hosszú szőke haja copfba kötve, rajta egy passzos, sportos spandex felső és nadrág, mely kiemelte alakját. És az illata is isteni volt. Éreztem, miközben oda állt szorosan mellém és végigmért.
- Nos, eddig rendben vagyok. Úgy tűnik tudod követni az utasításokat. Kövess engem.
Meg is indultam utána, gyorsan fel is szökellt a lépcsőn, én pedig siettem utána, kezemben a papírtáskával. Olyan gyönyörűen ringott előttem formás teste, hogy nem tudtam nem végigmérni, minden egyes lépésénél.
Ahogy felért az emeletre, megállt előttem, én pedig rögtön mögötte két lépcsőfokkal. Hátrafordult, és a már meredező farkamat ragadta meg.
- Látom, tetszik a látvány. Helyes. Azt akarom, hogy mindig be legyél indulva. - mondta egy félszeg mosollyal, majd tovább indult. A folyó végén egy kis szobába mentünk, ami vendégszoba lehetett. Egy kisebb ágy, egy fésülködő asztal, egy kis gardróbszekrény és egy nagy faláda volt benne, ami az ágy elé volt húzva.
- Az összes ruhádat rakd be a dobozva.
Ahogy lehajoltam, hogy berakjam a kezemben lévő papírtáskát, éreztem, hogy az Úrnő ujja a fenekemhez ér egy ujjal. Hirtelen meg is lepődtem és felugrottam.
- Meg kell tanulnod kontrollálni a reakcióidat. A tested a miénk, akkor, úgy, addig és ahogy csak akarjuk. Érthető voltam?
- Igen, Úrnőm.
Majd Úrnőm lépett a ládához, amit egy kis lakattal le is zárt. Esélyem sem volt visszaszerezni a ruháimat sem.
- Nos, ismertetnék pár szabályt veled.
- Innentől kezdve sosem hordod a saját ruháidat Nálunk. Meztelenül leszel, vagy abban, amit mi adunk rád.
- Nem érhetsz magadhoz. Bármilyen örömszerzés csak és kizárólag a mi kérésünkre és parancsunkra történhet veled.
- Ebben a szobában fogsz aludni.
- Reggelente a feladataid listáját egy papíron kifüggesztjük az ajtóra.
- Sok feladatot szánunk neked, nem fogsz unatkozni. Ha mégis, akkor találunk másik feladatokat.
- Ha vendégeink érkeznének, őket is úgy kezeled, mint ahogy minket. Érthető voltam?
- Igen, Úrnőm.
Rám mosolygott és megsimogatta az arcomat.
- Ellenben...
- ...Nem akarom, hogy félj tőlünk. Nem fogunk bántani, kínozni olyanért, amire nem szolgáltál rá.
- Ha büntetést kapsz, hidd el érezni és tudni fogod, hogy miért kapod.
- Ha örömet találsz a munkádban és a mi komfortunk növelésében, megjutalmazunk.
- Azt szeretnénk, ha számodra is kiteljesedés lenne ez a szerep.
- Rendben?
- Igen, nagyon köszönöm, Úrnőm.
Úrnőm mosolya mindent elfeledtetett velem. Ahogy rám nézett, ahogy ott állt, nem tudtam nem felizgulni a szituációtól, melyet egy másik kacér mosollyal nyugtázott.
- Kövess kérlek, meg fogsz masszírozni.