Jégvarázs – BDSM változat – 5. rész

Sok ember gyűlt össze Arendelle fővárosának főterén, ahol egy nagy oszlopot állítottak fel. Elsát az oszlophoz bilincselték meztelenül. Közben a szél süvített, és egyre nagyobb hóvihar támadt. Mindenki nagyon fázott, kivéve a királynőt, hiába nem volt rajta ruha. A belügyminiszter közölte, hogy Elsa addig marad az oszlophoz bilincselve, amíg véget nem vet a télnek, és minden nap meg fogják korbácsolni. Hiába könyörgött és mondogatta, hogy képtelen a havazást megszüntetni. Már le is sújtott rá az első csapás. Elsa még sosem érzett ilyen erős fájdalmat. A legvastagabb jégtű, amit Chris belészúrt, semmi sem volt ehhez képest. De összeszorította a fogait, és hősiesen tűrte. Az emberek sajnálták is, de senki nem akart halálra fagyni, ezért nem siettek a segítségére. Már kezdte úgy érezni, hogy nem bírja tovább, mikor megszólalt egy hang:
- Mára ennyi. Ha holnapra nem lesz nyár, akkor folytatjuk.
Elsa egyedül maradt a főtéren az oszlophoz bilincselve. A hóvihar erősödött, a kihalt utcákon egy lélek se járt. Azt gondolták, Elsa szenvedni fog a hidegben, de ő semmit sem érzett belőle. Sőt, ahogy a hó beborította a hátán a sebeket, enyhítette a fájdalmát, és egészen megnyugtatta.
Másnap reggelre az oszlopot és a bilincseket vastagon borította a jég. A rendőrök sokáig lapátolták a havat, mire eljutottak odáig. Közönség már nem jött ki a térre, akkora hóvihar tombolt, hogy senki nem lépett ki a lakásából. A rendőrök ráparancsoltak a királynőre, hogy azonnal vessen véget a havazásnak, különben nagyon megbánja. Elsa továbbra sem tudott mást mondani, pedig már kezdett komolyan félni:
- Nem tudom, hogyan kell. Kérem, értsék meg, nem megy!
Erre újból kínozni kezdték. Az előző napi sebeket szakította tovább a korbács. Ez már Elsának is sok volt, keservesen sírni kezdett. Ájulásig ütötték, aztán magára hagyták az oszlopon. Mikor órákkal később kinyitotta a szemét, rémülten látta, hogy a vére pirosra festette a havat a lábai mögött. Egész éjjel rázta a hideg. Nem a hóvihar miatt, azt kellemesnek érezte, a sebláztól és a vérveszteségtől fázott. Tudta, hogy tennie kell valamit, különben ott hal meg az oszlopon. Próbált visszaemlékezni, mit érzett akkor, mikor el tudta olvasztani azokat a jégtűket, amiket Chris szúrt belé. Akkor boldog volt, de most semmi nem jött vissza abból az érzésből. Akármivel próbálkozott, csak erősödött a hóvihar.

Anna a szobájában, a kandalló mellett kuporgott. Nem tudott annyira befűteni, hogy ne reszkessen a hidegtől. A szívében ott volt a jégszilánk, amit Elsa lőtt bele véletlenül, és ez belülről egyre jobban megfagyasztotta a testét. Nézte a varázstükrében, miért erősödik a hóvihar. Meglátta Elsát az oszlophoz bilincselve. Akármennyire is fázott, befogta a rénszarvast a szán elé, és sietett le a városba. Rengeteg pokrócot vitt magával, de a kezei meg a lábai már kezdtek elfagyni. A hótorlaszok miatt kerülnie kellett, csak reggelre ért a főtérre, épp akkor, mikor a rendőrök készültek újból megkorbácsolni Elsát. Tudták, hogy ezt már a királynő nem fogja túlélni, de parancsba kapták, hogy öljék meg, ha nem vet véget a télnek. A belügyminiszter személyesen is megjelent, hogy jobb belátásra bírja a királynőt. Már lendült a korbács, mikor Anna kétségbeesetten kiáltott oda nekik:
- Ne!! Azonnal hagyjátok abba! Mit műveltek? Bele fog halni!
- Legalább véget ér ez a hidegfront. – válaszolta a belügyminiszter dühösen.
- Nagyon tévedtek! – felelt Anna, miközben leugrott a szánról, és félig fagyott lábain közelebb vonszolta magát – Ha most Elsa meghal, kiszabadul belőle a jégvarázs, és minden eddiginél hatalmasabb hóvihar támad. Mind elpusztulunk. Nem veszitek észre, mennyit romlott az idő az elmúlt napokban?
A belügyminiszter hitt a tündérnek. Tudta, hogy Anna fiatal kora ellenére nagyon bölcs, és olyan dolgokat is tud, amiket átlagemberek nem.
- Akkor mit tegyünk? – kérdezte.
- Elsának segítségre van szüksége, hogy megtanulja uralni a varázserejét. – felelte Anna – Majd én segítek neki.
Lángszóróval kellett olvasztgatni a bilincset, hogy ki lehessen nyitni. Elsát a szánra fektették, Anna gondosan betakargatta, és hazavitte a hegyi kunyhójába.
Mire a házhoz értek, Anna teste már nagyon fagyos volt, ennek ellenére rendszeresen kiment a kertbe, hogy friss havat hozzon be, amit Elsa hátára tehet, így enyhítve a fájdalmát. A hó kellemesen hideg, puha érintésétől Elsa hamarosan jobban lett, és így szólt Annához:
- Miért mentettél meg? Nem vagyok jó királynő, pusztulást hoztam az országunkra, megérdemeltem volna, hogy…
- Ne mond ezt! – szólt közbe Anna, és vizsgálni kezdte Elsát a varázstükrével – Neked is meg van fagyva a szíved. Csak az igaz szerelem olvaszthatja fel. Voltál már igazán szerelmes?
- Igen! – vágta rá Elsa, aztán kicsit elbizonytalanodott – Azt hiszem. Talán…
- Ki az illető? Nem mutatja a varázstükör, úgy látszik, ezen az alacsony hőmérsékleten már nem működik rendesen.
- Chris, a piercer.
- Tudod a számát?
- Persze.
- Akkor most azonnal felhívom!
- Ne, Anna, ne! Már… neki már van felesége.
- Akkor ezért fagyott meg a szíved? Sajnálom. Azonban ő az egyetlen, aki segíthet. – mondta Anna és már hívta is a piercert.
Amikor Chris meghallotta, hogy Elsáról van szó, lecsapta a telefont. Anna többször is próbálta felhívni, de nem vette fel.
- Elmegyek hozzá! – mondta Anna elszántan.
- Ne, kérlek, Anna! Nem mehetsz ki ilyen állapotban, jéghideg vagy.
- Kész vagyok feláldozni magam, hogy megmentsem Arendelle-t. Úgyis mind megfagyunk, ha nem teszek semmit. Inkább érted aggódom, Elsa. Egyedül hagyhatlak addig?
- Persze, már jobban vagyok. – mondta Elsa, és nagy nehezen felült az ágyon.
- Sietek vissza! – mondta Anna, és lement a városba.

Chris ajtót nyitott. Meglepődött, mit keres nála a hegyi tündér. Azon pedig végképp meglepődött, amit Anna mondott neki:
- Hagyd el a feleséged, és házasodj össze Elsával!
- Eszemben sincs! Elsa gyönyörű nő, nagyon vonzó és kívánatos, de én a feleségemet szeretem.
- Akkor mind megfagyunk. Csak te segíthetsz. Elsának miattad fagyott meg a szíve. Ha felolvasztod egy szerelmes csókkal, visszatér a nyár. De utána sem hagyhatod el. Soha többé.
Chris belátta, ha mind megfagynak, akkor ő is és a felesége is erre a sorsa jutnak. Elbúcsúzott az asszonytól, és követte Annát a hegyre. Chris vezette a szánt, mert Annának teljesen lefagytak a kezei, a hátsó ülésen vacogott három pokrócba burkolózva.

Chrisben gyengéd érzések támadtak Elsa iránt, mikor meglátta véres háttal az ágyon feküdni. Elsa felült az ágyon, közben felszisszent a fájdalomtól, majd szégyellősen maga elé szorította a takarót, bár már volt rajta ruha, csak a hátán nem gombolta össze. Chris leült mellé. Nem szólt egy szót sem, közel hajolt hozzá, és megcsókolta. Elsa néhány héttel ezelőtt még annyira vágyott erre a csókra, de most nem érzett semmit. Inkább haragudott a férfira, amiért az mást vett feleségül, de már haragot sem érzett, csak végtelen ürességet.
- Menj vissza a feleségedhez… – mondta Elsa halkan.
Chris látta, hogy semmi nem történt a csók hatására. Értetlenül nézett Annára, aki a kandallónál olvasztgatta dermedt kezeit, egyre kevesebb sikerrel.
- Nem szeretsz már? – kérdezte Chris.
- Nem, már nem. – válaszolt Elsa.
- Haragszol? Azért vettem el mást, mert úgysem…
- Nem, de most menj el.
Chris csalódottan, ugyanakkor kissé megkönnyebbülten haza indult a feleségéhez.
Elsa felkelt, és bizonytalanul Anna mellé ült. Megérintette a lány arcát, jéghideg volt, pedig közvetlenül a kandalló előtt ült.
- Annyira sajnálom, Anna. Mi lesz most veled? Mi lesz így velünk?
Anna arra gondolt, megpróbálja kideríteni, mi más segíthetne megolvasztani ezt a végtelen telet. Beszélgetni kezdett Elsával, végigmentek az élettörténetén. Egy idő után már nem kutatta a megoldást, boldog volt, hogy utolsó óráiban nincs egyedül, egyszerűen csak jól esett neki a társaság. Nézte Elsát, milyen gyönyörű, hallgatta a szép csilingelő hangját, ahogy beszél, milyen aranyos, mikor elmosolyodik valamin. Ahogy nézte és hallgatta már nem is fázott annyira. Egyszer csak Elsa elhallgatott. Mélyen Anna szemébe nézett. Egészen közel volt egymáshoz az arcuk, majdnem összeért. Még közelebb hajoltak, és szájon csókolták egymást. Csak egy rövid, tétova csók volt. Aztán mindketten nevettek. Megérintették egymás vállát, Elsa szeretettel simogatta Anna arcát, majd újra csókoltak. Ez már igazi csókolózás volt. Elsa még soha nem érzett ilyen szépet, egész testét kellemesen bizsergette a csók. Ekkor értette meg: azért nem nagyon tetszettek neki a férfiak, mert neki a nők tetszenek. Anna már egyáltalán nem fázott, boldogan nézte, hogy végtagjai ismét felengedtek, és elolvadt a szívéről a jég. Arcukra hirtelen erős fénysugár vetült, kinéztek az ablakon, és megpillantották a Napot. Izgatottan szaladtak ki a házból. Odakint ismét nyári meleg volt, ragyogó kék ég, a hó pedig olvadt, szállt felfelé az égbe, és úgy eltűnt, mintha ott se lett volna. Boldogan csókolták meg egymást újból, majd sietve a fővárosba mentek, hogy megnézzék, ott is elolvadt-e a hó. Az emberek éljenezve várták őket. Egyenesen a palotába mentek. A belügyminiszter hivatalosan bocsánatot kért a királynőtől, és lemondott posztjáról. Elsa törvényben engedélyezte az azonos neműek házasságát, és összeházasodott Annával. A jégpalotában rekedt férfiak fagyott szíve is megolvadt, újra visszatértek barátnőjükhöz, feleségükhöz, ugyanakkor mindegyikük boldogan gondolt vissza azokra a napokra vagy hetekre, amiket a királynő szolgálatában töltött.
Elsa megtanulta irányítani és jól használni jeges varázserejét. Attól fogva minden karácsony szép fehér, havas volt Arendelle-ben. Létesített egész évben működő sípályát és korcsolyapályát, valamint a gyerekek számára havas játszóteret, amik nagyon fellendítették az ország idegenforgalmát. Az ünnepségeken konfetti helyett meg nem maradó hó hullott, nagy pelyhekben.
Elsa és Anna boldogan éltek, igaz szerelemben, amíg meg nem haltak.

(VÉGE)
(Forrás: Disney – Jégvarázs/Frozen)