kiküldetésben

Vidéki hivatalos úton voltam egy beosztott kollégámmal, akivel elég jó barátságban is voltunk. Mivel hamar végeztünk munkánkkal, felajánlotta, nézzem meg a közelben lévő, szüleitől örökölt, szépen rendben tartott, hagyományos parasztházát. Tudta rólam, érdekelnek a régi dolgok, nem is haboztam, azonnal elfogadtam a meghívást. Rövid autózás után meg is érkeztünk, valóban nagyon szép, tornácos, hátul gazdasági épületekkel, kis kerttel, az utcáról sűrű fakerítéssel ellátott, fehérre meszelt ház volt.

A berendezés is őrizte a hagyományokat, paraszti jellegű bútorok, néhány szőttes, famennyezet – mindent megcsodáltam apróra, nagyon tetszett, amit lehetett közelről is megnéztem, ki is próbáltam, főnökeként kicsit leereszkedő stílusban dícséreteket mondtam. Ezután a kissé megnőtt fűben hátramentünk, ott is minden hagyományos, tárolók, istállók, és egy kis kamrában mindenféle régi tárgy felhalmozva. Paraszti szerszámok, eszközök és egy régi pad is.

Barátom biztatott, feküdjek rá, próbáljam ki ezt is, milyen is lehetett régen azon pihenni. Engedve a nógatásnak ráfeküdtem, először hanyatt, majd hasra fordultam, ekkor kollégám hirtelen egy fém pántot csapott a derekemra, mely a deszkához szorított és egy lakattal azonnal le is zárta azt. Ekkor vált világossá számomra, hogy egy régi deresre kerültem... Próbáltam viccesre venni a dolgot, közben szabadulni igyekeztem, de hasonfekve csak kezemmel és lábammal tudtam kalimpálni, mint egy béka, minden korábbi tekintélyem (ha volt) odaveszett.

Barátom csendesen mosolygott és valami olyasmit mormolt, hogy most az egyszer ő lesz a főnök és pedig kipróbálhatom, milyen is az utasításokat végrehajtani. Előszőr lehúzta nadrágom, bokámra láncot hurkolt és ezt is lezárta egy lakattal, majd felsőtestemről is lehúzta az inget, felszólított, tegyem össze hátam mögött a kezem. Mivel nem engedelmeskedtem, néhányszor nagyot húzott meztelen fenekemre, amitől rögtön összekulcsoltam hátul a kezem, így csuklómra is felkerült a lánc egy nagy lakattal.

Még a padon kaptam egy láncot a nyakamba és egyet a zacskómra is, melynek nagy lakatja dörzsölte a combomat, mikor végre felkelhettem és a szoros bilincs miatt tipegve, egyensúlyozva próbáltam lépegetni. Barátom a nyakamban lévő láncot megragadva kivezetett a kamrából és átvitt az istállóba, ahol a jászol egy derékmagasságban lévő karikájához rövidre kötötte, úgy, hogy sem felegyenesedni, sem lefüdni nem tudtam, csupán térdelni, vagy ülve kuporogni.

Elég sokáig magamra hagyott, el is gémberedtem rendesen, egészen megörültem, amikor visszajött, próbáltam volna lelkére beszélni, hogy engedjen el, de egy zablát tett szorosan a számba, így csak értelmetlen hangok törtek elő torkomból.

Most már megszünt a korábbi szótlansága, szidott, rugdosott és elmondta százszor, hogy most ő fog parancsolni, én meg kis féregként csak ugrálok, teszem, amit csak akar. Miközben így kilökdösött az udvarra, kaptam jó néhány ütést, csípést, egyszzer el is vágódtam, szoros bokaláncom miatt, de az ütlegek hatására gyorsan feltápászkodtam (ami persze hátrakötött kézzel nem is olyan egyszerű).

Az udvaron egy kétkerekű, régi taliga állt, ennek elejéhez állított, a hozzá kötötte a nyakamon és a kezemen lévő láncot, a zacskómra akasztott láncot pedig magragadta, „ez lesz a fék!” felkiáltással. Rájöttem, meztelenül, megláncolva, lóként kell húznom a taligát, melyen ő már kényelmesen el is helyezkedett. Szerencsére egyik bokámról leoldotta a láncot, de csak azért hogy a taliga rúdjához kösse, így fél lábbal is a taligához voltam kötve, de legalább járni tudtam, minden lépésnél nagy láncsörgést hallatva.

Hangosan nógatva és hátulról csapkodva, ütlegelve kergetett körbe körbe az udvaron, én részben tartottam az ütésektől, a láncok a kocsi húzása közben húsomba vájtak, de legalább annyira aggasztott, hogy meglátnak a szomszédok, rettenetesen szégyelltem volna magam...

De erre egyre kevesebbet tudtam gondolni, csattogott a hátamon az ostor, szorított a bilincs, dörzsölte lábam közét a lakat, zacskóm égett súlyától és a rángatástól, közben egyre jobban kifulladtam, többször elbotlottam, de nem volt kegyelem, loholni kellett tovább, körbe, körbe.

Barátom nagyon élvezte, nevetve kérdezgette: „na, tetszik a szolgálat és az engedelmesség, amihez úgy hozzá voltál szokva?” Válaszolni persze a számban lévő zabla miatt nem tudtam, de őszintén szólva úgy éreztem, mintha nem is lett volna az egész teljesen kedvem ellen való. Ismeretlen, félelmetes, izgató érzés keveredett a fájdalomba és az egyre növekvő fáradtságba.

Egy idő után, megelégelve a kocsikázást, barátom az istálló elé irányított, itt visszabilincselte bokáimat, majd eloldozott a kocsitól, bevezett az istállóba, visszakötött a jászolhoz is, egyedül a zablát vette ki a számból.

Na, megpihenünk, mondta, de ez nem rám vonatkozott, mert lábtartóként kellett négykézláb állnom, míg ő a jászol szélén, hátradőlve ült, majd csókolgatnom kellett a talpát („a munkahelyen volt elég talpnyalód, most nekem is jár” – mondta).

Mikor megelégelte, még mindig a jászol szélén ülve lábával fellökött, előhúzott egy kis digitális fényképezőgépet és több képet készített rólam meztelen, kiszolgáltatott, összeláncolt, teljesen tehetetlen helyzetemben.. „Na, ha jól viselkedsz a jövőben, nem mutatom meg ezeket senkinek” mondta, majd hozzátette „azért, mintha neked sem lett volna teljesen ellenedre! Még gyakorolunk és egész jó kis rabszolgám leszel! Holnapig így maradsz, úgyis szállodában akartunk éjszakázni, de ez is egész jó lesz...”

Kaptam egy durva lópokrócot, egy tálban egy kis paprikáskrumplit és külön egyben vizet is, mindkettőnek mohón nekiláttam, hátrakötött kézzel, kutyaként lefetyeltem, zsíros arccal, meztelenül, láncokban, az izzadságtól rámragadt sárral és a földön lévő piszkos szalmával borítottan immár nem nyújtottam valami főnöki látványt.

Barátomnak nagyon tetszett a látvány, láttam, még gondolkodik valamin, előre tartottam tőle, hogy az is valami számomra kényelmetlen és fájdalmas megpróbáltatás lesz, de nem mertem szólni, sőt, mintha nem is bántam volna nagyon, így várakozással teli aggodalommal néztem az ajtót, mikor hirtelen ötlettől indíttva kiment rajta...

(folyt köv)