munkahelyi ihlet

Móni a cégnél takarított, ahol dolgozom. Elsőre szimpatikus volt, pedig nem volt általánosságban szépnek nevezhető. 165-170 cm magas lehetett, festett vörös, vállig érő hullámos hajjal. Az a vékonyszálú fajta, nem a dús vörös sörény, ami a filmekben létezik. Átlagos testalkatú, inkább sovány, mint testes, de lehetett rajta mit fogni, főleg melltájékon. Az volt az, ami egyből a magára vonta az ártatlanul szemlélődő egyén figyelmét. Mindig melltartót viselt, gondolom nélküle nem nagyon tudta volna kordában tartani őket. És még az iskolai műszálas köpenyekre emlékeztető csúnya takarító egyenruhán és melltartón keresztül is gyönyörűen gömbölyödtek.
Gyakran köszöntünk, egymásnak, de beszélgetni nem nagyon sikerült egyszer sem, valahogy nem volt rá alkalom, pedig nagyon vonzónak találtam, és ő is mindig nagyon kedvesen mosolygott rám. Egyszer pedig mikzben rámnézett a szájába vette a mutatóujját, mintha lenyalna róla valamit. Biztosan képzelődtem, de jólesett azt gondolni, hogy célzásképpen tette, mintha imitálna „valamit”…
Kora alapján –35-41 körül lehetett, pár évvel idősebb nálam - annak az elvált, gyerekét egyedül nevelő nőnek tűnt, aki komoly kapcsolatra vágyik. Egy olyan férfira, aki mint apa is funkcionálna adott esetben. Mivel ebbe a szerepbe nem igazán tudtam beleképzelni magam, nem is igazán próbálkoztam nála, maradt a köszöngetés, meg lopva a mellei bámulása. Ami nem mindig sikerült, párszor elkapta a pillantásom.
Egyszer aztán megtört a jég. Egyik nap késő délután a piszoárnál végeztem a dolgom, mikor benyitott a férfi WC-be, takarítás céljából. Meglepődtem, de lazán annyit mondtam csak: – Szia.
-Bocs, elnézést, nem akartam… - kezdte hadarni, de nem lépett vissza rögtön, csak megállt a kilinccsel a kezében, és a kezemre pillantott, meg arra, amit benne tartottam.
-Semmi probléma, nem zavarsz, rögtön végzek.
Erre minden esély megvolt, bár régóta tartogattam, és még a felénél sem tartottam a pisiléssel. Viszont éreztem, hogy kezdek keményedni, és egyre vékonyabb sugárban pisilek, ami némiképp meghosszabbíthatja a művelet idejét… Móni közben hátralépett, ki a külső helyiségbe a mosdókhoz. Az ajtót behúzta maga után, de nem csukta be.
-Kicsit szórakozott voltam, ne haragudj. Nem szoktam így berontani. – hallottam kintről.
-Ne legyél zavarban, nem vagyok szégyenlős, tőlem takaríthatsz nyugodtan, csak meg ne lökj.
-Naná hogy nem lökdöslek, nekem kellene feltakarítani amit szétlocsolsz… nem mintha zavarna mondjuk… -szinte láttam magam előtt, ahogy elmosolyodik. –Mindenesetre azért annyira nem sürgős a takarítás, fejezd be csak nyugodtan.
-Nagyon köszönöm, igazán figyelmes vagy. – lassan elkészültem, kiléptem a mosdókhoz. A kezeit a háta mögé rakva az egyik mosdónak támaszkodott, ami által szépen kidomborodtak a mellei.
-Tartozol nekem.
-Mivel ? –vonta fel a szemöldökét – ami szintén nagyon jól állt neki, vékony drótkeretes szemüvegén át nagyon ártatatlanul nézett.
-Láttad a micsodámat, neked is meg kell mutatnod a tiédet. Nálunk ez a szokás – kacsintottam rá.
-Hol nálatok? Nálunk nincs ilyen szokás, de ha kíváncsi vagy valamimre, csak szólj, már mutatom is – mosolyodott el pajkosan. Nem tudtam, eldönteni, viccel-e vagy komolyan gondolja, de volt valami a szemében, ami nagyon-nagyon kacrénak tűnt.
-Többet kéne találkoznunk, ha ilyen jól el tudunk beszélgetni nem gondolod?
A mellette lévő mosdóhoz léptem, krémszappant nyomtam a kezemre, és a csap alá tartottam. Arra gondoltam, ez lesz életem leghosszabb kézmosása. A tükörbe pillantottam, engem nézett, és mosolygott.
-Ezt vegyem meghívásnak?
-Mindenképp. De legalább itt a munkahelyen többet kéne kommunikálnunk. Tudom, sajnos nálunk más takarít.
Biztonsági ember voltam a cégnél, a telephely hátsó részét felügyeltem aznap. Egyedül voltam szolgálatban, a többi kollégám a telephely első felében lévő biztonsági központnál bambulta a monitorokat. A telephely első és hátsó részét mindig ugyanaz a személyzet takarította, megvolt mindenki területe.
-Igen, sajnos az a másik csoporté.
-Átkérhetnéd magad hátra, mindjárt jobban vigyáznánk a rendre.
-Már próbáltam, nem olyan könnyű itt az ilyesmi. Nem sokan kapkodnak a nagy WC után.
A csarnokban dolgozó munkások jó része abba a WC-be járt, ahol éppen beszélgettünk, mivel az volt a legközelebb hozzá. Mint ilyen, nem volt éppen egy patika.
-Na igen, ez érthető. –befejeztem a kézmosást, elzártam a csapot, és elnyúltam mellette a papírtörlőért. – Senkit nem lelkesít, ha összehugyozott piszoárokat kell kimosnia.
-Nekem tetszik – vont vállat.
Meglepve nézhettem rá, mert elnevette magát.
-Perverz nek tartasz?
-Aha, az, de nekem tetszenek a perverz nők. Jól mutathatsz közben, nézhetem ahogy csinálod?
Most ő nézett rám meghökkenve, de én nem nevettem el magam, csak néztem a szemébe mélyen.
-Szóval te is pervi vagy.
-És még nem tudsz semmit sem.
-Na, ez kezd érdekelni, mesélj.
-Nem ez a legmegfelelőbb hely hozzá, meg aztán az ember nem szívesen emlegeti az ilyesmit – törölgettem a már cseppet sem nedves kezem.
-Hé, ez nem ér, ha már elkezdted, fejezd is be.
-Nem akarlak megrontani.
-Hát nem is lenne könnyű dolgod. Hiszed vagy sem, én sem a hagyományos formáját kedvelem a szexnek.
Hirtelen nem tudtam mit mondani, akaratlanul is a melleire pillantottam. Mintha a bimbóit láttam volna kinyomódva a ruhán át.
-Tetszenek?
Kidobtam a papírt a kukába, a falnak dőltem, és csak néztem.
-Többször észrevettem, hogy bámulsz.
-Nagyon csinos vagy. De…
-De?
-Én tényleg az extrémebb dolgokat szeretem.
-Ha tetszem neked, akkor ne hagyjuk annyiban a dolgot. Megcsinálok mindent amit akarsz.
-Ilyen engedelmes típus vagy?
-Igen.
Komolyan nézett rám, nem úgy tűnt, mintha viccből mondaná. Arra gondoltam, ha már itt tartunk 5 perc beszélgetés után, akkor akár tovább is léphetünk, maximum elviccelem az egészet, ha balul ütne ki a dolog.
-Akkor jó, mert én meg olyan parancsolgatós típus vagyok.
-Parancsolgatós, uralkodó, domináns?
-Mondhatni, igen. – nem kerülték el a figyelmem továbbra is meredező bimbói.
-Akkor jól kijövünk majd egymással, mert én subi vagyok. – felelte komolyan.
Titkon erre a válaszra vágytam, de ahogy így kimondta és kitárulkozott előttem 5 perc után, ez teljesen lebénított. Csak néztem rá, és arra gondoltam, ez biztos valami kandikamera lehet.
-Szóval? Kellek neked?
Továbbra is a mosdónak támaszkodott és nézett a szemembe komolyan. Ezek után nyíltan a melleire néztem. Jól láttam, tényleg látszottak a bimbói a ruhán át. Ekkora szerencsém lenne? Száz jó nő közül mennyi lehet sub? Én pont kikaptam egyet?
-Ugye ez nem valami kandikamera? – vettem tréfásra a dolgot, de ő komoly maradt.
-Nem, nem az. Komolyan beszélek, és tudom, hogy te is komolyan mondtad. Pillantása lejjebb vándorolt. Éreztem, hogy akkora erekcióm van, hogy az biztos látszik a farmeron át.
- Biztos egyre gondolunk?
- Próbálj ki!
- Rendben van -mondtam, és kiléptem az ajtón, hogy kirakjam a takarítás alatt táblát a kilincsre. Mikor visszafordultam még mindig ott állt, és kicsit megilletődve nézett rám.
- Már azt hittem, itthagysz. – válaszolt a fel nem tett kérdésre.
Nem szóltam semmit, mellé léptem, és a könyökénél fogva a belső helyiségbe vezettem. Becsuktam az ajtót, a helyiség középre állítottam, a piszoárok elé, én visszaléptem az ajtó elé, hogy még véletlenül se tudjon benyitni senki
-Akkor lássuk, ki mire gondolt. Vetkőzz le!
Arra számítottam, hogy legalábbis elmosolyogja magát, és még ha el is kezd vetkőzni,
azt olyan félszegen, bizonytalanul fogja csinálni, de tévedtem. Azonnal elkezdte levenni a ruháit, és még csak nem is lassan. Kibújt a köpenyéből, és maga mellé ejtette a kőre. A hosszúujjú blúzt gyorsan végiggombolta, aztán az is ment a köpenyre. Hátranyúlt mindlét kezével a melltartóját ( gyönyörű darab, átsejlettek rajta a mellbimbói) kikapcsolni, és már hullott is le. A cipő következett, nadrág gyorsan lekerült, és már tolta is le a bugyiját. Fél perc sem kellett, és ott állt előttem meztelenül, mezítláb a vizes (?) kövön, kezeit szorosan az oldalához szorítva, mintha vigyázzállásban állna, de fejét alázatosan előrebillentve.
Meg kell mondjam, nem csalódtam benne. Fehér bőre volt, a combjai kissé vastagabbak a kelleténél, legalábbis a felsőtestéhez képest biztosan. Puncija teljesen kopasz volt, már amennyi látszott belőle az összeszorított combok közt. Csípője arányos volt a combjaival, csak a felsőteste volt kicsit vékonyabb. Törékenyt is mondhattam volna rá, ha kis cicijei lettek volna. De nem voltak kicsik. A mellei amit eddig a melltartó tartott, most saját súlyuknál fogva lejjebb ereszkedtek. Enyhén lógó mellei voltak, az igazi tenyérbe illő darabok, ami olyan finoman illik az ember tenyerébe, ha alányúl, és megemeli őket. Eéőre láttam, jól fogok velük szórakozni.
Móni türelmesen várt amíg alaposan végigmértem, nem szólt egy szót sem.
-Egész csinos vagy. Fordulj meg! –szóltam, mikor kigyönyörködtem magam benne.
Azonnal engedelmeskedett, nem tétovázott most sem.
-Terpeszállás, dőlj előre! Kezeket hátra!
Máris elém tárult szép feneke, kezei a hátán összkulcsolva –látszott, volt már összekötözve a keze, szinte ösztönösen tette hátra. Ha nem féltem volna, hogy valaki be akar jönni, nem bírtam volna ellenálni a kísértésnek, de kénytelen voltam visszafognom magam. Mégis hozzáléptem, egyik kezemmel a hajába markoltam, a másikkal mögé nyúlva két ujjamat tövig a puncijába toltam, mire halkan felnyögött. Nem csalódtam benne, csurom lé volt.
-Tényleg engedelmes kis ribanc vagy, azt hiszem jókat fogunk játszani. Öltözz fel!
Visszaléptem az ajtóhoz, és néztem, ahogy felöltözik. Enyhén ki volt pirulva, nagyon vonzó volt.
-Szívesen folytatnám, de bárki benyithat – mondtam, és melléléptem. – Meddig dolgozol? – kérdeztem, közben a puncijától még nedves ujjaimat végighúztam a száján. Kicsit szétnyitotta az ajkait, éreztem ahogy kapkodva veszi a levegőt.
-Igazából már jó két órája lejárt a munkaidőm. Rád vadásztam.
-Hm. Ezt még átbeszéljük. Én most visszamegyek az irodába, te meg egy fél óra múlva utánam jössz, lehetőleg úgy, hogy ne vegyen észre senki. A hátsó folyosó felé gyere, ki fogom nyitni az ajtót mikor odaérsz. Rendben ?
-Igen.

Folyt. köv.